Eszemben sem volt csajozni. Nem mondom egy
kis flörtölésbe mindig benne voltam, de komolyabb kapcsolatra azonban nem
vágytam. Ott voltak nekem ketten a kiválasztottak. Szépek, fiatalok, okosak és
ráadásul szerettek is. Igaz hogy messze voltam tőlük, de ki lehetett bírni.
Latyi volt a bűnös! Én többször
elhárítottam, de ő újra előjött a témával. Ő már komolyan járt egy veszprémi
kislánnyal, már esküvőt tervezgettek. Nem kellett kivételeznem vele. A munkája
alapján nyugodtan mehetett, amikor csak akart. A hétvégi kimaradásnál persze
„sorba” kellett állnia, de hétköznap vígan belefért a 33%-ba. A lánynak volt
egy barátnője, azt akarta rám sózni. Tudtam, hogy a lányok úgy barátkoznak
általában, hogy az egyik klasszissal szebb, mint a másik. Láttam Latyi barátnőjét
és hát, hogy is mondjam, szóval nem volt az esetem. Nem ilyen lányokhoz voltam
szokva. És mi van, ha ő a szebb? Egyszer mondja Latyi, hogy eljegyzést
tartanak, ahová meghív. Kapásból igent mondtam, mert jól esett a bizalom. Nem
volt semmi gond, természetesen megírtam neki a kért 3 nap szabit. A szakasz
összedobott pénzből vett ajándékot, amit én vittem el, az én feladatom volt
átadni. Meglepi volt, nem kötöttük orrára. Lányka többször volt látogatáson, de
a közös kimaradáson is összefutottunk, így ismertük mindannyian. Az utolsó
pillanatban mondta Latyi, hogy ott lesz a barátnő is és mellé ültetnek. Akkor
esett le, hogy behúzott a csőbe, de már nem volt mit tenni. Különben is ki
fogom bírni! Legfeljebb többet iszok és akkor ugye már nincs is csúnya nő.
Nem erőltettem a civil ruhát, egyenruhába
mentem. Tapasztalatom, hogy az egyenruha nem túl vonzó olyan helyen ahol sok a
sorkatona. Meg tudtam volna oldani civil ruhát, bár nekem még nem volt ott a
laktanyába. Igaz, hogy a többiek is kinn tartották. Latyi is tudott volna adni,
de Peti is kisegíthetett volna, mert neki is volt barátnője, akinél a civilt
tartotta. Peti egy laktanyabeli százados
lányával járt, de a laktanyában nem „barátkoztak” és engem sem presszionált
Petivel kapcsolatban. Később, már régen leszerelés után összefutottunk. Peti
elvette a kislányt és elhozta Borsodba. Egy ideig az erőműben dolgoztunk
mindketten, bár külön cégnél.
Egy Dózsa-városi presszóban volt a buli, nem
túl messze a lányék lakásától. Nem voltam teljesen nyugodt, de meggyőztem
magam, hogy túl lehet élni ezt az estét. Fel voltam készülve, hogy kellemetlen
lesz a bemutatkozás. Nem egyszerű a szülőkkel találkozni, ha te vagy a fiuk
parancsnoka, aki ráadásul majd 5 évvel fiatalabb. Nem értették, hogy mi másként
viszonyulunk egymáshoz. Mi nem igazán tartottuk a kötelező formaságokat.
Körbenyálazott a lányos és a fiús család női szakasza, aztán jöttek a férfiak,
akik megint nem tudtak mit kezdeni velem. Mindenki kötelezően agyondicsérte
Latyit, mintha én nem is ismerném és ráadásul mindenkivel be kellett dobni
egy-egy pohárral. Nem voltam szomorú a bemutatkozás végére. Aztán elkapott
Latyi és megmutatta a helyemet és a lányt. Nem dobtam el magam, de
megnyugodtam, nem ő csúnyábbik. Elsőre az jött le, hogy a haja olyan fura, olyan
mesterkélt. A barátnőimnek gyönyörű hajuk volt. Az egyik barna a másik vöröses
szőke. Nagyon szerettem a szép hajú lányokat. Nekem is az volt. A szép haj
nálam már fél siker. Az arca átlagos volt a mosolya kedves. Amikor felállt
kiderült, hogy pont a méretem. Szerettem az alacsony, formás lányokat. Nem a
törpéket, de nekem az jött be, ha egy fél fejjel alacsonyabbak. Beszélgettünk
nem nagyon foglalkoztunk másokkal. Tudtunk elég sok dolgot egymásról, igazából
csak megerősítettük magunkba, hogy jól emlékszünk arra, amit meséltek rólunk.
Ahogy hevült a hangulat, úgy erősödött a zaj, ami nem kedvez a beszélgetésnek. Elég
illúzióromboló kiabálva ismerkedni. A gátlásaimat sikerült feloldani még a belépőkör
elfogyasztott rövidekkel, így „bátran” javasoltam, hogy menjünk ki levegőzni
egy kicsit. Nem volt ellenvetése. Végre megnézhettem magamnak igazából. Egészen
mást lát az ember ülve, mint állva. Nagyon formásnak találtam. Izmos, de
roppant formás lába volt. Jó volt ránézni, jó volt végignézni rajta. Kinn egy padon
telepedtünk le és beszéltünk, és beszéltünk. Ő is, én is elmondtam, amit
fontosnak tartottam. A lányokról nem beszéltem, mert nem voltak terveim vele.
Feleslegesnek tartottam egy kalandot ilyen dolgokkal terhelni. Jó társaság
volt, kellemes jelenség. Nem vagyok a parketta ördöge, csak lassúzásra lehet
rávenni. Ő szeretet táncolni, el is vitték elég sűrűn. Akkor figyeltem meg
igazán, hogy milyen csinos. A mellei voltak a kívánalmaim szerintinél kisebbek,
de pont illett az alakjához. Formás csípő, kerek fenék. Kell ettől több? És
tele volt élettel! Rengeteget mosolygott, jókedvű volt. Egyre jobban izgatta a
fantáziámat. Már nem akartam, hogy elmenjen. Többször kimentünk hűsölni,
levegőzni, beszélgetni. Egyik alkalommal megkérdeztem, hogy meddig maradhat. Úgy
nézett rám, mint egy hülyére. Ő egy dolgozó nő, addig marad, amíg akar, amíg
kedve tartja. Igaz, hogy a szüleivel él, de már önálló. Meglepődtem, nem voltam
hozzászokva. Eddig még csak iskolás lányokkal volt dolgom, akiknek a szülei
mindenbe beleszóltak. Ő már egy nő, ő már nem kislány. Ő egy büszke, dolgozó
nő. Nagyon tetszett! Tartása volt. Egy ilyen szellőzés alkalmával fény derült a
hajára is. Egy hevesebb csókolózáskor rám szólt, hogy várjak leveszi a
parókáját. Meglepődtem, de már nem érdekelt. Megfogott! Ha megtaláltam a
lányban a szeretnivalót, akkor már nem törekedtem a tökéletesre, elfogadtam
olyannak amilyen. Zsuzsikán pedig volt mit szeretni. Egy hétig tépelődtem, hogy
mit tegyek. Nem voltam őszinte és nem tudtam hogyan fogadja, hogy vannak mások
is az életemben. Végül is úgy döntöttem, hogy csak akkor beszélek róla, ha
kérdez. A több mint 300 kilométer segítségemre lesz. Hetente 2-3-szor
találkoztunk. Szívesen mentem hozzá, nagyon jó volt vele. Nem szoktam titkolni
a lányok elől, ha oda vagyok értük. Szívesen sietek, futok eléjük, hogy még
többet lehessünk együtt. Zsuzsikával nem így történt. Ha, megláttam megálltam
és néztem. Olyan harmonikusan mozgott a teste, olyan szép volt a tartása, hogy
nem tudtam betelni vele. Elengedtem a kezét és lemaradtam, hogy nézhessem. A
művészi tornát pont akkor hagyta abba, amikor az már rontott volna nőiességén.
Nagyon büszke voltam rá. Amikor bulizni mentünk a szakasszal, akkor vittem
magammal. Gyakran jártunk az egyetem klubba, de nagyon nehéz volt táncpartnert
találni. Nem mi voltunk a legkapósabbak, de ha egy valakinek akadt partnere,
akkor általában megtört a jég. Erre volt jó Zsuzsika. Ő nagyon szeretett
táncolni, de velem ez nem ment. No, a fiúk megtáncoltatták rendesen, vagy talán
ő a fiúkat. Úgy vettem észre, hogy nem zavarta ez a felállás. Benne volt az
ilyen bulikban. Természetesen bemutatott a szüleinek, akik kedvesen fogadtak.
Ha csak tehettük a városba sétáltunk. Legtöbbször ő szervezett programot, ő
volt otthon a városban. Sokat sétáltunk, minden nevezetességet megnéztünk. Egy
idő után már nem zavart, ha ő hívott meg egy fagyira, egy ebédre, vagy egy
italra. Ő komolyan vette az egyenlőséget. Teljesen más volt, mint akikkel
előtte jártam. Nagyon tetszett, hogy elég volt felhívnom a munkahelyén és már
meg is beszélhettük a randit. Nem kellett szülői engedély. Én még csak éppen
akkor lettem önálló. Szinte az iskolapadból lettem katona. Még csak tanultam az
önállóságot. Neki már természetes volt és ez nekem nagyon tetszett. Minden
percét élveztem. Csuda jó volt vele. Nem volt talán soha sem vitánk. Szerintem
mindketten akartuk egymást. Kis hülyeségekkel nem rontottuk egymás hangulatát.
Szinte idilli kapcsolatunk volt. Nem beszéltünk jövőről, nem kellett ámítanunk
egymást. Egyre ritkábban mentem haza. Volt, hogy 2 hónap is eltelt két utazás
között. Nagyon jól éreztem magam ott. Idővel nála tartottam a civil ruhámat. Ő
tartotta rendben. Egyszer igen meglepődtem. Úgy is mondhatnám, hogy megijedtem.
A megbeszélt időben megérkeztem hozzájuk és azt vettem észre, hogy a száradni
kitett ruháim mellet ott lóg a tornacipőm és a fűzők is. Anyuka kimosta azt is.
Ezt akkor hirtelen úgy vettem, hogy meg akarnak fogni. Erre nem voltam
felkészülve, erről eddig szó sem volt. Időben telt, hogy rájöjjek, hogy nem
erről szólt a dolog. Megnyugodtam. Tovább tartott az idill.
