2017. augusztus 10., csütörtök

Zsuzsika



Eszemben sem volt csajozni. Nem mondom egy kis flörtölésbe mindig benne voltam, de komolyabb kapcsolatra azonban nem vágytam. Ott voltak nekem ketten a kiválasztottak. Szépek, fiatalok, okosak és ráadásul szerettek is. Igaz hogy messze voltam tőlük, de ki lehetett bírni.
Latyi volt a bűnös! Én többször elhárítottam, de ő újra előjött a témával. Ő már komolyan járt egy veszprémi kislánnyal, már esküvőt tervezgettek. Nem kellett kivételeznem vele. A munkája alapján nyugodtan mehetett, amikor csak akart. A hétvégi kimaradásnál persze „sorba” kellett állnia, de hétköznap vígan belefért a 33%-ba. A lánynak volt egy barátnője, azt akarta rám sózni. Tudtam, hogy a lányok úgy barátkoznak általában, hogy az egyik klasszissal szebb, mint a másik. Láttam Latyi barátnőjét és hát, hogy is mondjam, szóval nem volt az esetem. Nem ilyen lányokhoz voltam szokva. És mi van, ha ő a szebb? Egyszer mondja Latyi, hogy eljegyzést tartanak, ahová meghív. Kapásból igent mondtam, mert jól esett a bizalom. Nem volt semmi gond, természetesen megírtam neki a kért 3 nap szabit. A szakasz összedobott pénzből vett ajándékot, amit én vittem el, az én feladatom volt átadni. Meglepi volt, nem kötöttük orrára. Lányka többször volt látogatáson, de a közös kimaradáson is összefutottunk, így ismertük mindannyian. Az utolsó pillanatban mondta Latyi, hogy ott lesz a barátnő is és mellé ültetnek. Akkor esett le, hogy behúzott a csőbe, de már nem volt mit tenni. Különben is ki fogom bírni! Legfeljebb többet iszok és akkor ugye már nincs is csúnya nő.
Nem erőltettem a civil ruhát, egyenruhába mentem. Tapasztalatom, hogy az egyenruha nem túl vonzó olyan helyen ahol sok a sorkatona. Meg tudtam volna oldani civil ruhát, bár nekem még nem volt ott a laktanyába. Igaz, hogy a többiek is kinn tartották. Latyi is tudott volna adni, de Peti is kisegíthetett volna, mert neki is volt barátnője, akinél a civilt tartotta. Peti egy laktanyabeli százados lányával járt, de a laktanyában nem „barátkoztak” és engem sem presszionált Petivel kapcsolatban. Később, már régen leszerelés után összefutottunk. Peti elvette a kislányt és elhozta Borsodba. Egy ideig az erőműben dolgoztunk mindketten, bár külön cégnél.
Egy Dózsa-városi presszóban volt a buli, nem túl messze a lányék lakásától. Nem voltam teljesen nyugodt, de meggyőztem magam, hogy túl lehet élni ezt az estét. Fel voltam készülve, hogy kellemetlen lesz a bemutatkozás. Nem egyszerű a szülőkkel találkozni, ha te vagy a fiuk parancsnoka, aki ráadásul majd 5 évvel fiatalabb. Nem értették, hogy mi másként viszonyulunk egymáshoz. Mi nem igazán tartottuk a kötelező formaságokat. Körbenyálazott a lányos és a fiús család női szakasza, aztán jöttek a férfiak, akik megint nem tudtak mit kezdeni velem. Mindenki kötelezően agyondicsérte Latyit, mintha én nem is ismerném és ráadásul mindenkivel be kellett dobni egy-egy pohárral. Nem voltam szomorú a bemutatkozás végére. Aztán elkapott Latyi és megmutatta a helyemet és a lányt. Nem dobtam el magam, de megnyugodtam, nem ő csúnyábbik. Elsőre az jött le, hogy a haja olyan fura, olyan mesterkélt. A barátnőimnek gyönyörű hajuk volt. Az egyik barna a másik vöröses szőke. Nagyon szerettem a szép hajú lányokat. Nekem is az volt. A szép haj nálam már fél siker. Az arca átlagos volt a mosolya kedves. Amikor felállt kiderült, hogy pont a méretem. Szerettem az alacsony, formás lányokat. Nem a törpéket, de nekem az jött be, ha egy fél fejjel alacsonyabbak. Beszélgettünk nem nagyon foglalkoztunk másokkal. Tudtunk elég sok dolgot egymásról, igazából csak megerősítettük magunkba, hogy jól emlékszünk arra, amit meséltek rólunk. Ahogy hevült a hangulat, úgy erősödött a zaj, ami nem kedvez a beszélgetésnek. Elég illúzióromboló kiabálva ismerkedni. A gátlásaimat sikerült feloldani még a belépőkör elfogyasztott rövidekkel, így „bátran” javasoltam, hogy menjünk ki levegőzni egy kicsit. Nem volt ellenvetése. Végre megnézhettem magamnak igazából. Egészen mást lát az ember ülve, mint állva. Nagyon formásnak találtam. Izmos, de roppant formás lába volt. Jó volt ránézni, jó volt végignézni rajta. Kinn egy padon telepedtünk le és beszéltünk, és beszéltünk. Ő is, én is elmondtam, amit fontosnak tartottam. A lányokról nem beszéltem, mert nem voltak terveim vele. Feleslegesnek tartottam egy kalandot ilyen dolgokkal terhelni. Jó társaság volt, kellemes jelenség. Nem vagyok a parketta ördöge, csak lassúzásra lehet rávenni. Ő szeretet táncolni, el is vitték elég sűrűn. Akkor figyeltem meg igazán, hogy milyen csinos. A mellei voltak a kívánalmaim szerintinél kisebbek, de pont illett az alakjához. Formás csípő, kerek fenék. Kell ettől több? És tele volt élettel! Rengeteget mosolygott, jókedvű volt. Egyre jobban izgatta a fantáziámat. Már nem akartam, hogy elmenjen. Többször kimentünk hűsölni, levegőzni, beszélgetni. Egyik alkalommal megkérdeztem, hogy meddig maradhat. Úgy nézett rám, mint egy hülyére. Ő egy dolgozó nő, addig marad, amíg akar, amíg kedve tartja. Igaz, hogy a szüleivel él, de már önálló. Meglepődtem, nem voltam hozzászokva. Eddig még csak iskolás lányokkal volt dolgom, akiknek a szülei mindenbe beleszóltak. Ő már egy nő, ő már nem kislány. Ő egy büszke, dolgozó nő. Nagyon tetszett! Tartása volt. Egy ilyen szellőzés alkalmával fény derült a hajára is. Egy hevesebb csókolózáskor rám szólt, hogy várjak leveszi a parókáját. Meglepődtem, de már nem érdekelt. Megfogott! Ha megtaláltam a lányban a szeretnivalót, akkor már nem törekedtem a tökéletesre, elfogadtam olyannak amilyen. Zsuzsikán pedig volt mit szeretni. Egy hétig tépelődtem, hogy mit tegyek. Nem voltam őszinte és nem tudtam hogyan fogadja, hogy vannak mások is az életemben. Végül is úgy döntöttem, hogy csak akkor beszélek róla, ha kérdez. A több mint 300 kilométer segítségemre lesz. Hetente 2-3-szor találkoztunk. Szívesen mentem hozzá, nagyon jó volt vele. Nem szoktam titkolni a lányok elől, ha oda vagyok értük. Szívesen sietek, futok eléjük, hogy még többet lehessünk együtt. Zsuzsikával nem így történt. Ha, megláttam megálltam és néztem. Olyan harmonikusan mozgott a teste, olyan szép volt a tartása, hogy nem tudtam betelni vele. Elengedtem a kezét és lemaradtam, hogy nézhessem. A művészi tornát pont akkor hagyta abba, amikor az már rontott volna nőiességén. Nagyon büszke voltam rá. Amikor bulizni mentünk a szakasszal, akkor vittem magammal. Gyakran jártunk az egyetem klubba, de nagyon nehéz volt táncpartnert találni. Nem mi voltunk a legkapósabbak, de ha egy valakinek akadt partnere, akkor általában megtört a jég. Erre volt jó Zsuzsika. Ő nagyon szeretett táncolni, de velem ez nem ment. No, a fiúk megtáncoltatták rendesen, vagy talán ő a fiúkat. Úgy vettem észre, hogy nem zavarta ez a felállás. Benne volt az ilyen bulikban. Természetesen bemutatott a szüleinek, akik kedvesen fogadtak. Ha csak tehettük a városba sétáltunk. Legtöbbször ő szervezett programot, ő volt otthon a városban. Sokat sétáltunk, minden nevezetességet megnéztünk. Egy idő után már nem zavart, ha ő hívott meg egy fagyira, egy ebédre, vagy egy italra. Ő komolyan vette az egyenlőséget. Teljesen más volt, mint akikkel előtte jártam. Nagyon tetszett, hogy elég volt felhívnom a munkahelyén és már meg is beszélhettük a randit. Nem kellett szülői engedély. Én még csak éppen akkor lettem önálló. Szinte az iskolapadból lettem katona. Még csak tanultam az önállóságot. Neki már természetes volt és ez nekem nagyon tetszett. Minden percét élveztem. Csuda jó volt vele. Nem volt talán soha sem vitánk. Szerintem mindketten akartuk egymást. Kis hülyeségekkel nem rontottuk egymás hangulatát. Szinte idilli kapcsolatunk volt. Nem beszéltünk jövőről, nem kellett ámítanunk egymást. Egyre ritkábban mentem haza. Volt, hogy 2 hónap is eltelt két utazás között. Nagyon jól éreztem magam ott. Idővel nála tartottam a civil ruhámat. Ő tartotta rendben. Egyszer igen meglepődtem. Úgy is mondhatnám, hogy megijedtem. A megbeszélt időben megérkeztem hozzájuk és azt vettem észre, hogy a száradni kitett ruháim mellet ott lóg a tornacipőm és a fűzők is. Anyuka kimosta azt is. Ezt akkor hirtelen úgy vettem, hogy meg akarnak fogni. Erre nem voltam felkészülve, erről eddig szó sem volt. Időben telt, hogy rájöjjek, hogy nem erről szólt a dolog. Megnyugodtam. Tovább tartott az idill.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése