Versényi Miklós – A Bárányok Némán Hallgatnak! V. (befejező) rész

Egyik nap nagy örömünkre meglátogatott minket a mindenki által nagyon tisztelt Marczi Józsi bácsi, aki korábban 20 évig a megyei Bűnügyi Osztályt vezette. Országos szaktekintélynek számított, hisz vezetésével, minden ismeretlenes emberölés ügyben megfogták a tettest. Ilyen eredményesség azelőtt és azóta sem volt. Megkértük, hogy olvassa el az iratokat, és hallgassa meg Bendegúz vallomását tartalmazó felvételt. Józsi bácsi az iratok áttanulmányozása és a felvétel meghallgatása után kijelentette „ ez a gyerek a tettes, nem kellett oda felnőtt személy, itt van az elkövetőtök, nem kell itt semerre nyomozni, életszerűen adja elő, nincs más vonal „. Ez a kijelentése, mindannyiunkat megnyugtatott, hogy jól dolgoztunk. Jött egy dörgedelmes átírat az ügyészségtől, mely szerint jogszabály ellenes, az hogy ideiglenes állami gondozásba vettük Bendegúzt és hogy zárt intézetbe helyeztük el. Az elhelyezést soron kívül megszüntettük és a fiút haza vittük szüleihez. Pár nap elteltével a család Bendegúz kérésére elköltözött Meggyaszóra a rokonokhoz, ahol a helyi általános iskola nyolcadik osztályába folytatta tanulmányát. Hetekkel később Meggyaszóra mentünk. Beszéltünk a szomszédokkal, akik azt mondták, hogy Bendegúz, szinte nem is hagyja el a házat, nem csavarog, tisztelettudóan köszön és viselkedik. Osztályfőnöke, elmondta, hogy a fiú túlkorosként tanul. Fizikailag sokkal erősebb, mint társai. Odakerülésekor két fiú osztálytársát is megverte a szünetben, emiatt intőt is kapott, de azóta nincs vele gond. Korábbi életéről, lakhelyéről nem beszél. Természetesen egy „ legendával „ mentünk nem beszéltünk az emberölésről, nem fedtük fel a fiú súlyos előéletét, nem akartunk még mi is „ütni rajta egyet.
” Veri, verni fogja Őt az élet.!!!!!!”
„Földvári József szerint az ember csak akkor képes cselekményének megfelelő értékelésre, „cselekménye következményeinek a felismerésére, ha az értékelés színteréül szolgáló agy meghatározott fejlettségi szintet elért. Az értékelésre még nem képes gyermeknek nincs beszámítási képessége, beszámítási képesség nélkül nincs alany, alany nélkül nincs törvényi tényállásszerűség, tényállásszerűség nélkül nincs bűncselekmény; bűncselekmény hiányában viszont nem kerülhet sor büntetésre.”.( Földvári József: Magyar büntetőjog – Általános rész )
Btk.”(az 1978.évi IV. törvény) 23.§-a szerint „Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét még nem töltötte be.”
Bendegúzzal szemben a nyomozást büntethetőséget kizáró ok, gyermekkor miatt megszüntettük.
A szomorú történet itt véget ért, de azért gondoljunk csak bele, hogy az élet milyen hihetetlen és váratlan dolgokat-tud produkálni. Egy egyszerű játék, gyerekes csínytevés egy pillanat alatt fordult át egy szörnyű tragédiába. Az egyik ember borzasztó körülmények között meghalt, a másik pedig örökre tönkre tette a jövőjét, az életét.

Versényi Miklós – A Bárányok Némán Hallgatnak! IV. rész

Még azon a napon Bendegúz által megnevezett két gyermekkorút szüleik jelenlétében meghallgattuk. Az egyik a 10 éves gyerek csak sírt nem mondott semmit, haza engedtük. A másik aki l2 éves volt ugyan úgy mondta el a történteket, mint Bendegúz, őt is elengedtük.
Tanúként hallgattuk ki Mari nénit akinek a lámpát eladta. A hölgy elmondta, hogy kb. két hónapja a pontos napra nem emlékezett, amikor a házban lakó Bendegúz bement hozzá és elmondta, hogy kukázás közben talált egy lámpát amit felajánlott neki megvételre. Mivel működött a lámpa, azt 50 Ft-ért megvette, amit rá pár napra az Egri „KGST.” piacon ismeretlen személynek 200.Ft-ért eladott.
A lámpáról elmondta, hogy az kb. 20 cm magas, gomba formájú volt, a nyele zöld, míg a búra mint a gomba kalapja piros és fehér pöttyösre volt festve.
Szintén azon a délutánon Bendegúzék lakásán házkutatást tartottunk. A lakásban mely egy szoba konyhás volt, heten éltek. A lakhely szegényesen, egyszerűen volt berendezve. A szennyes tartó fa ládában egy világos szürke színű melegítő alsót találtunk, melynek mindkét térd és comb részén barna színű elkenődött beszáradt vérre gyanús szennyeződés volt látható. A jelen lévő édesanya kérdésre nem tudta megmondani, hogy az a nadrág kié, mert náluk megszokott, hogy egymás ruháját hordják a családtagok. A szennyeződésre azt mondta, hogy az vér, ami a rokonoknál Meggyaszón történt disznóvágáskor kerülhetett oda. Sajnos az elmondását a szerológus szakértő is megerősítette, a nadrágon lévő vér nem emberi, az sertéstől származik.
Bendegúz számunkra egy teljesen új, de annál fontosabb adatot szolgáltatott és ez a lámpa volt. Megkértük a Gazdát, hogy jöjjön be a főkapitányságra, ahol elmondtuk a lámpával kapcsolatos új adatot. Elmondta, hogy Ő nem emlékszik arra hogy lett volna a házban olyan éjjeli lámpa, de ha volt, arra a felesége biztos választ tud adni, mivel húsvétkor nagytakarítást, végeztek a házban.
Olyan izgatottak voltunk, hogy megkértük, hívja fel telefonon és kérdezze meg az asszonyt a lámpáról. Természetesen kértük, hogy ne mondjon semmit annak formájáról, arra voltunk kíváncsiak, hogy ha az ott volt, akkor annak kinézetét a felesége mondja el.
A Gazdasszony a telefonba elmondta, hogy amikor húsvétkor kimentek a telekre takarítani, rendet rakni, akkor otthonról kivittek egy kis éjjeli lámpát, amit nagyon régen a fiúknak vettek 18-ik születésnapjára. A tárgyról elmondta, hogy az egy gombát ábrázolt, a lámpabura mely a gomba kalapja volt, piros alapon fehér pöttyös, a test pedig világos zöld volt. Másnap a hölgyet jegyzőkönyvben tanúként hallgattuk ki.
Másnap, azaz hétfő délelőtt megfelelő biztosítás mellett Bendegúzt kivittük a helyszínre, ahol a jelen lévő védő és ügyész jelenlétében helyszínelés keretében, mindent részletesen megmutatott, és elmondta, hogy miként követte el a bűncselekményt.
A Budapesti kollégák kedden dél körül érkeztek meg és szemmel láthatóan kicsit irigykedve és kétkedve fogadták a hírt, hogy mi a hétvégén megfogtuk az elkövetőt. Átolvasták az iratokat, majd Hernádi Jancsi bement a GYIVI.-be beszélgetni Bendegúzzal, még egy tábla csokit is vitt neki. Mikor vissza jött, akkor azt mondta, hogy szerinte kétséges, labilis a dolog. Először neki is szépen elmondta a balhét, de amint kérdéseket tett fel és kétségbe vonta a gyerek által elmondottakat, akkor az kijelentette, hogy hát ha nem hisznek neki, akkor nem Ő volt. Utána megint azt mondta, hogy Ő tette egyedül.
Másnap reggel került sor Bendegúz Pszichológiai és Elmeorvosi vizsgálatára, ahová én vittem el. Az eseményen végig jelen voltam. A vizsgálat során nyugodt volt, a szakértő kérdéseire készségesen válaszolt, a szükséges teszteket elvégezte. Az orvos kérte, hogy beszéljen az ölésről. Ugyan úgy mint korábban elmondta, hogy miként követte el az emberölést. Abban a pillanatban amikor olyan kérdést tett fel a szakértő, melyben vitatta szavai valóságát, akkor szinte durcásan sértődötten oda vetette, hogy „ jól van akkor nem én voltam”.
A szakértő véleményében leírta, hogy személyiségében rejtett agresszivitás dominál, szeret uralkodni a gyengébbek felett, irányító vezértípus. A cselekményt életszerűen meséli el, biztos hogy az elkövetésekor a helyszínen tartózkodott.
Még ezen a délutánon Lajcsák Melinda felkereste az Intézetbe Bendegúzt: Idézem a kollegina által elmondottakat.
„Bendegúzt az elsődleges kihallgatását követően a GYIVI-ben helyeztettük el ideiglenes befogadóval. A rendőrségi fogdában nem helyezhettük el, haza sem engedhettük így ez volt a legjobb megoldás fiatal korára tekintettel. Abban az időszakban a megyei bűnügyi osztályon még léteztek úgynevezett VONALAK, melyeket a nyomozói munka mellett végeztünk. Hermann Endre kollégámmal mi a fiatalkorú és gyermekkorú elkövetőkre specializálódtunk. Minden olyan ügyben -a megye területén-ahol az elkövető ebbe a kategóriába tartozott ,felügyeletet láttunk el, valamint a miskolci Gyermekvédő Intézetben is gyakran megfordultunk, időnként segítségünket kérték a problémás gyerekekkel kapcsolatban. Természetes volt, hogy amikor Bendegúzt odaszállítottuk én mentem hozzá „elbeszélgetni”.A „más” környezet sokszor jelentett pozitív változást, néha beismerő vallomást. A fiú már ismerősként fogadott, tudta ki vagyok hisz már találkoztunk. Felkértem az egyik nevelőt, hogy legyen jelen a beszélgetésünkön. Beültünk egy külön terembe hármasban. Először csak barátkoztam vele, aki kinézetre már nem volt olyan gyerekes de a szóhasználata, a gesztusai kifejezetten egy kisgyermeké volt. Próbáltam megtalálni a gyenge pontját, rájöttem személyiség zavarral küszködött, kicsit kövér, pocakos fiú volt, csúfolták is a barátai. Igyekeztem közel kerülni hozzá, hogy egyre jobban a bizalmába fogadjon. Egy óra telt el és ez SIKERÜLT! Váratlanul tértem rá a bűncselekmény részleteire és ő ugyanilyen váratlanul egyszer azt nyögte ki, hogy „én voltam, én ütöttem agyon az öreget”…egy nagy kővel, az út szélén, mert meg akart verni".Komolynak és határozottnak tűnt, többször rákérdeztem és ő újra és újra megismételte. Ekkor izgatottan kimentem a helyiségből telefonálni Daragó parancsnoknak, aki arra kért, hogy írassam le vele egy papírra amit mondott. Bendegúz együttműködő volt, saját magától leírt 5-6 mondatot-a lényeget- majd miután vettem neki a büfében egy csomag DUNAKAVICSOT még le is rajzolta egy külön lapra azt a követ amivel leütötte, ill. szétverte az„ öreg” fejét. A fiú egyik kedvenc édessége ez a ma már RETRÓ-nak számító csemege volt. Beszélgetésünk alatt többször megkérdezte „mikor mehetek haza anyámhoz?”Ugye nem leszek állami gondozott?" Mindent megígértem csak mondjon valami olyat, ami engem felvillanyoz! Megtette, spontán, saját magától, kényszer nélkül, egy egyszerű csevej keretében, cukrot majszolva. Számomra ez meggyőző volt! A papírlapon volt egy olyan mondat is, amiről nem beszéltünk, nem kérdeztem, ő magától írta le, hogy egy éjjeli lámpát is elhozott az öregtől.”
Természetesen felmerült bennünk az a gyanú, hogy esetleg Bendegúz nem egyedül, hanem egy felnőttel együtt volt a helyszínen és Ő csak látta, megélte a történteket, de úgy adja vissza, mintha azt Ő követte volna el.
Feltérképeztük a teljes kapcsolati rendszerét, még a Meggyasszói rokonságot is, és a számításba jöhető személyeket nyílt és operatív – titkos nyomozás – úton ellenőriztük, és valamennyit kizártuk.

Versényi Miklós – A Bárányok Némán Hallgatnak! III. rész

Vészesen teltek múltak a napok és a tettes kilétére vonatkozó adat nem merült fel. Több napon keresztül este 22.00 órától, reggel 06.00 óráig váltásokban gépkocsiból figyelést hatottunk végre. A cél az volt hogy megfigyeljük az útvonalon történő mozgást, különös tekintettel a „szürke házra” és az ölés helyszínére. A gyanús személyeket igazoltatni kellett adataikat feljegyezni, kikérdezni útirányuk céljáról.
Egyik éjszaka Melcsikével voltam beosztva. Mi a helyszín közelében egy kukorica tábla szélén egy földúton figyeltünk a szolgálati Ladából. Mi mindent jól láttunk, minket viszont senki.
Az én drága társam, mint egy jó asszony rendesen felkészült az éjszakára, készített egy csomó szendvicset, hozott behűtött kólát, nehogy szegény Mikike éhen-szomjan legyen. Melcsi amúgy is mindig vigyázott a vonalaimra, egyik nap degeszre etetett, máskor nyers répát hozott, hogy nehogy elhízzak. Még arra is rábeszélt, hogy az általa hozott, speciális fogyasztó éhségközpontot blokkoló akupunktúrás pontot nyomó fülbevalót viseljem. Napokig röhögtek rajtam a kollégák, mert úgy néztem ki mint egy „cuncimókus „. Nem hogy fogytam volna, egyszerűen farkas éhes voltam és a vasat is megettem. Az én kolleginám meg csak nevetett, és mondta neked biztos máshol van a „G” pontod.
Folyamatosan figyeltünk, éjfélig viszonylag nagy gépjármű forgalom volt, gyalog és kerékpáron csak pár személy jött, akik a közeli húsüzembe mentek dolgozni, ezek adatait felírtuk. Az ölés helyszínén semmi mozgás nem volt.
Folyton fenyegettem Melcsit, hogy „most itt van véged, itt szex lesz, mert az idő és a hely is alkalmas.” Persze kiröhögött, és leintett, hogy kevés vagy. Közben bevertem három rántott husis szendvicset, rá küldtem egy lityi kólát, és utána fokozott figyelésbe kezdtem. Ezt szakszerűen úgy hajtottam végre, hogy fejem szép fokozatosan esett le, úgy hogy én rendesen bealudtam. Melcsi bökdösött, hogy ne horkoljak, mert Miskolcon is fel kell mindenki.
Hajnalban keltett, hogy neki bizony pisilnie kell. Félálomban motyogtam neki, hogy menjen be a kukoricásba. De nem mert kiszállni, mert sötét van, meg ott a vaddisznók is jöhetnek. Mondtam, majd én is kiszállok és vigyázok rád. Na persze ekkor jött a szöveg, hogy azt már nem, mert biztos leskelődni fogok, mert meg akarom nézni a „csúnyáját.” Persze röhögve szívta a vérem, majd kiszállt és vagányul a kocsi mellé le guggolva elvégezte a kisdolgát. Na így teltek a dolgos éjszakáink.
Hiába a rengeteg munka a sok éjszakázás, a felderítés teljesen holtpontra jutott. Azt viszont éreztük, hogy előbb utóbb be fog jönni egy olyan szál, amit ha szépen elvarrunk akkor meg lehet az elkövető.
Egy vasárnap délelőtt 11.00 óra körül csöngetnek, megyek ajtót nyitni, az ügyeletes gépkocsi vezető közli, hogy a juhász elleni emberölés ügyben telefonon történt egy bejelentés, melyet soron kívül le kell ellenőrizni és Kisparancsnok engem is a csapatba jelölt.
Na végre valami elmozdulás lehet az ügyben, gyorsan öltözés és már robogunk is a többiekért. Felvettük Toronyi Misit és Kovács Sanyikát ( Söndört ).
A központi ügyelet tájékoztatott minket, hogy a helyszínhez közel lévő juhász telefonon bejelentést tett, mely szerint délelőtt 10.00 óra körül ismeretlen suhancok kővel megdobálták a juh akol lemezből készült oldalát, majd amikor rájuk szólt akkor az egyik megfenyegette.
Azonnal felkerestük a bejelentőt, aki elmesélte, hogy reggeltől a hodályban dolgozott, amikor fémes kopogásra figyelt fel. A feleségével tanakodtak, hogy mi lehet ez, majd ismét fémes kopogás hallatszott az akol lemez oldalán. Előre ment és akkor látta, hogy ott négy vagy öt gyerek tartózkodik, akik kaviccsal dobáltak az épület lemez falát.
Rájuk kiáltott, hogy takarodjanak onnan, erre a kisebbek eldobták a kezükben lévő kavicsokat és a szürke ház irányába elszaladtak, de egy nagydarab erős testalkatú fiú ott maradt kezében egy jó tenyérnyi nagyságú kővel és felé lépve a követ tartó kezét felemelve megfenyegette, hogy „maga is úgy fog járni, mint a másik öreg juhász ember” és a fejével a helyszín felé bökött. Ekkor ismét rá szólt, hogy azonnal takarodjon mert különben hívja a rendőrséget, ekkor ment csak el a fiú a társai után.
Pontos személyleírást adott, mely alapján rövid adatgyűjtést követően megtaláltuk az emberünket. Nevezzük innentől kezdve Bendegúznak.
A fiú egy hónapja töltötte be a 14-k életévét, tehát a bűncselekmény elkövetésekor még csak gyermekkorú volt. Koránál jóval idősebbnek nézett ki és bár kicsit dagi, de erős izmos felépítésű volt. A délelőtti kődobálás ürügyével vittük be a Főkapitányságra, és felkértük a nagykorú nővérét, mint törvényes képviselőt, hogy jöjjön velünk.
Általános dolgokkal kezdtük a beszélgetést, családjáról, az iskoláról, haverokról, esetleges hobbiról. Elmondta, hogy nem nagyon szeret iskolába járni, ott csak a tornaórákat és a rajzórát szereti. Elmondta, hogy nagyon szeret rajzolni.
Megkérdeztük, hogy a délelőtt miért dobálták meg a juhász hodályát, mire azonnal természetesen jött a válasz csak játékból.
Rögtön rákérdeztem, és két hónappal ezelőtt a másik juhász házát, miért dobáltátok meg, mire ugyan olyan nyugodtan és gyorsan válaszolt, mert ha arra jártunk, a kapun belülről mindig káromkodott ránk, és szidott minket. A szeme sem rebbent, így azonnal újabb kérdés, és mi történt, mit csinált a juhász. Hát kijött az útra lapáttal és káromkodva kergetett minket, de én lekaptam a fejéről a sapkáját és azt oda dobtam a haveromnak, a juhász meg ment a sapkája után, az megint a másikhoz dobta és így játszottunk az öreggel, aki lapáttal a kezében rohangált és szidott minket. Mi meg csak röhögtünk.
Na folytasd mi volt tovább jött a kérdés. „Az öreg megütött a lapáttal, az oldalamra vágott, de én elkaptam a lapátot és kicsavartam a kezéből és azzal jól pofán vertem, amitől összeesett, az útra arccal, nagyon vérzett. Én eldobtam a lapátot az árokba, míg a társam a sapkát és elszaladtunk. A haverok meg voltak ijedve, azt mondták, hogy agyon ütöttem a juhász embert. Én megfenyegettem őket hogy ha bárkinek elmondják ami történt akkor megölöm őket. Ezután elzavartam mind haza, én meg ittam az út széli nyomos kútból, mert szomjas voltam.
Söndör rögtön hasba akasztotta egy kérdéssel, és minek mentél vissza az öreghez. Bendegúz, először kezdett gondolkozni, majd kikéredzkedett WC-re. Toronyi Misi kísérte el és közben neki jelezte, hogy nem szeretné ha a nővére benn lenne a továbbiakban a meghallgatáson, mert zavarja őt.
A nővérnek jeleztük öccse kérését és megkértük, hogy egy másik irodában várakozzon.
Mi ezalatt Söndörrel megbeszéltük, hogy ettől kezdve, kerüljük a kérdés feltevést, véletlenül se irányítsuk a kihallgatást, ügyeljünk, hogy semmit ne adjunk a szájába.,hagyjuk, hogy egyben mondja el a történteket, közben Ő majd ha ellentmondást vél felfedezni, vagy valami részlet pontosítást igényel, azt feljegyzi magának és majd a végén kérdezünk.
Miután Bendegúz vissza érkezett, nem látszott rajta sem félelem sem idegesség.
Elmondtuk neki, hogy szeretnénk, ha mindent őszintén elmondana ami akkor azon az estén történt. Felvilágosítottuk, hogy amikor a cselekmény történt – szándékosan nem mondtuk ki az ölés, a gyilkosság szót – akkor Ő még nem volt 14 éves, tehát gyermekkorúnak minősül, és nem lehet megbüntetni. Megértette a tájékoztatást.
Elmesélte, hogy a pontos napra nem emlékszik, de nagyon meleg volt és délelőtt többen a szürke házból fürödni voltak a Kocka tónál. Látta, hogy sokan horgásznak és sátoroznak. Este úgy nyolc körül szólt két nála kisebb gyereknek, hogy menjenek vissza a tó partjára hátha valamit meg tudnak fújni – lopni -. A parton ücsörögtek, de nem jött össze semmi, és már jó sötét volt amikor gyalog haza indultak, nem tudta hány óra volt. A juhász háza elé értek amikor látta, hogy a pincébe ég a villany, ezért szórakozásból, meg az öreg bosszantására a ház előtt talált kavicsokkal elkezdték dobálni az ablakot. Sötét volt, több kő a falon koppant, csak egy pár találta el a pince ablak üvegét.
Egyszer csak megjelent az udvaron az öreg ember, kezében egy lapát volt, lassan oda jött a kapuhoz és amikor meglátott minket, azt kinyitotta és kiabálni kezdett, „a kurva anyátokat dobáltok itt, takarodjatok haza”. Kijött az útra és a lapátot ütésre emelve lépett felénk, mi mindig elugorva kicseleztük öt, de nem bántott minket. Ekkor én hátulról oda ugrottam és lekaptam a fejéről a sapkát és azt oda dobtam a havernak, így játszottunk vele és közben röhögtünk. A többi úgy történt ahogy már korábban elmondtam.
Rendben van Bendegúz, látjuk, hogy őszinte vagy. Most mond el hogy mi történt azután, hogy a haverok haza mentek.
„Hát vissza mentem mert meg akartam nézni, hogy mi van az öreggel. Senki nem jött, autó sem. A juhász ember ugyan ott feküdt az úton nem mozdult, azt hittem, hogy meghalt. Először a kabátjánál fogva lehúztam az árokba, de az kicsi volt és látszott az útról, akkor gondoltam, hogy behúzom az házhoz, de mivel félek a halottól nem mertem megfogni. Hanyatt fordítottam, megnéztem a zsebeit, és a nadrágban volt egy fa nyelű bicska, de azt nem vettem el, a kabát zsebében találtam valami rongyot, azt a nyakába kötöttem, és azt megfogva, azzal húzva, a hátán nagy nehezen berángattam a kapun, majd hátra vittem a pincéhez, ott fejjel előre lehúztam a lépcsőn az ajtóhoz, ami be volt hajtva. Be akartam a pincébe vinni, de az öregtől nem tudtam kinyitni az ajtót.
Ekkor hirtelen a juhász ember megmozdult, motyogott valamit magában és jobb oldalára fordulva fel akart állni. Megriadtam, hogy most meg fog ismerni, biztos megy a rendőrségre. Ott volt az ajtó mellett a földön egy jó nagy kő azt felkaptam, letérdeltem és jó nagyokat ráütöttem az ember fejére többször. Ekkor már nem mozdult többet.
Már nem féltem, mert nem tud beárulni a juhász. Gondoltam megnézem mi van a házban. A lépcső előtt a földön szétdobálva vasak voltam, kettőt meg fogtam és azokkal az ajtót sikerült felfeszíteni.
Bementem ott valami kis rész volt, elég sötét volt de valamit azért láttam, találtam gyufát, azzal világítottam, majdnem ráégett az ujjamra. Kinyitogattam a szekrényt, ott alul volt egy üveg, utána bementem egy szobába ott is gyufákat égettem, a szekrényekben és az asztalban sem volt semmi, még az ágyat is megemeltem de semmi. Az egyik asztalon volt egy „ gomba lámpa „az nagyon megtetszett, azt elhoztam, meg az üveget a kis részből. Az ajtót behúztam, a kiskaput is és mentem haza, nem jött megint senki az úton.
Menet közben a zöld színű üveg műanyag kupakját a fogammal felnyitottam, megszagoltam bor volt benne, piros színű. Jó szomjas voltam bele ittam de nem ízlett savanykás volt, fogtam és bedobtam a gazba. A házunkhoz értem a kezem ragacsos volt, véres. A kapu fölött égett a lámpa akkor láttam, hogy a dorkom is és a mackóm is mindkét térde véres lett. A sarki nyomós kútnál lemostam a kezem a cipőmet és valamennyire a mackót is, majd felmentem és lefeküdtem aludni. Már mindenki aludt nem is vették észre, hogy haza jöttem. Másnap amikor nem volt otthon senki egy szatyorba tettem a ruháimat a dorkot és levittem a ház ellőtt lévő kukába, oda kidobtam, senki nem látott, de ha igen akkor is szemetet vittem le.”
Elhallgatott, ezzel jelezte, hogy nem akar mást mondani. Ekkor Toronyi Misi és Söndör felváltva tettek fel kérdéseket. Az öreg nyakába, hogy kötötted a rongyot? „Hát elől az álla alatt tettem oda és hátul a feje mögött kötöttem meg”. Miként csináltad a kötést? „Hát csomóra.”
Rendben van Bendegúz, most azt mond meg a kővel hányszor ütöttél az öreg fejére.?”Úgy talán négyszer, ötször, nem számoltam.”
Kik voltak veled, amikor az öreggel az úton játszadoztatok amikor a sapkáját dobáltátok. Megnevezte a két kisfiút.
Mi lett a lámpával, az most hol van? „Azt eladtam 50 Ft-ért a földszinti Marisnak, aki piacolni szokott, azt mondtam találtam. A pénzen csokit és kólát vettem.”
Bendegúz, szóltam hozzá, mondtad, hogy nagyon szeretsz és tudsz is rajzolni, le tudnád nekem rajzolni a házat, utána azt hogy milyen volt az a lámpa, amit elhoztál, na és arra is kíváncsi vagyok, hogy azt a követ is le tudod e rajzolni, amivel ütöttél.
A fiú magabiztosan mosolygott és kérte, hogy adjunk neki papírt és ceruzát. Gyorsan elé tettünk egy csomó géppapírt és egy tollat.
A kérésnek megfelelően szépen rajzolni kezdett. A házat és abban a helységek elrendezését szinte tökéletesen, majdnem méretarányosan lerajzolta. Kérésünkre egy ikszel megjelölte azt a helyet ahonnan az üveg bort és a lámpát elhozta.
Utána lerajzolt egy gomba alakú kisméretű éjjeli lámpát, melynek a búra része volt a gomba kalapja azon pöttyök voltak. Kérésre mellé írta a színeket. A lámpa test zöld a kalap piros és fehér pöttyös.
Az igazi megdöbbenés az volt amikor azt a követ rajzolta le, amivel fejbe ütötte a sértettet. A rajzon szinte tökéletes méretezésben lerajzolta az elkövetés eszközét, kérdésre mellé írta, hogy az barna színű és nagyon sima volt. Ezt követően megkértük, hogy minden lap aljára saját kezűleg írja rá, hogy a rajzot a rendőrség kérésére önként készítette, valamint hogy a papír jobb felső sarkán azokat írja alá és az aznapi dátummal lássa el. Szépen dedikálta nekünk a rajzokat.
Közben míg ment a meghallgatás Toronyi Misi telefonon értesítette az ügyeletes ügyészt és védőt, hogy a jegyzőkönyvi kihallgatásnál legyenek jelen.
Mire a rajzolással végeztünk megérkeztek az urak, akiket szóban tájékoztattunk az eddig történtekről. Az ügyész elkérte a helyszíni szemle jegyzőkönyvét az elolvasta, majd jelezte, hogy kezdhetjük a jegyzőkönyvi meghallgatást. Söndör elő vett egy diktafont és megkérdezte Bendegúzt, hogy hozzá járul e, hogy amit ismét mondani fog azt hangfelvételen is rögzítsük. Igen volt a válasz.
A jelen lévő védő a meghallgatás előtt megkérdezte Bendegúzt, hogy amit korábban elmondott azt önként tette e, vagy a jelen lévő nyomozók bántalmazásának, fenyegetésének hatására. A fiú kijelentette, hogy nem bántották és nem is fenyegették és a rajzokat is Ő önként készítette.
Ezek után meg Én ragaszkodtam ahhoz, hogy a jegyzőkönyvet ezzel az ügyvédi kérdéssel és az arra adott válasszal kezdjük.
Bendegúz ugyan úgy mondta el mint korábban, nem hagyott ki semmit. Az ügyész és a védő kérdésére készségesen válaszolt.
Mivel Bendegúz a bűncselekmény elkövetésekor még gyermekkorú volt, így nem lehetett az eljárási szabályok értelmében gyanúsítottként kihallgatni és nem lehetett vele szemben kényszerintézkedést – őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás- sem foganatosítani.
De haza se akartuk engedni, ezért megpróbálkoztunk azzal, hogy hoztunk egy ideiglenes állami gondozásba vételi határozatot az ügyre való hivatkozással és bevittük a Miskolci Gyermek és Ifjúságvédő Intézetbe. Onnan pár nap elteltével levitettük a Kalocsai intézetbe.

Versényi Miklós – A Bárányok Némán Hallgatnak! II. rész

A szemle befejezését követően ott az út szélén Kisparancsnok kiosztotta a feladatokat, és beindult a daráló.
Közben a főkapitányságon tanúként hallgatták ki a Gazdát. Elmondta, hogy Árpád juhászt már több éve foglalkoztatta. Miskolc határába egy éve költöztették a nyájat, ahol egy új építésű ház pincéjében alakították ki a lakrészét. Szállást, élelmet, egy kis borocskát, havonta némi pénzt, évente egy öltöny ruhát és cipőt kapott, de ha bármire szüksége volt, azt megkapta. Nem volt nagy igényű ember.
Árpád a munkáját becsülettel és szorgalmasan elvégezte, soha nem lopta volna meg. Egy kis füzetben pontosan napra készen vezette az állatállománnyal kapcsolatos dolgokat. Szépen ceruzával beírva vezette az esetleges elhullást, a szaporulatot stb. Május végén megtörtént a nyírás, a gyapjút Egerben adták le, a pénzt haza vitte. Árpád nem volt bőbeszédű ember, barátja nem volt, családjával nagyon régen már nem tartotta a kapcsolatot. A nyájat a repülőtér szélén a Sajó parton és a Szirmabesenyő határában lévő Kocka tó partján legeltette. Megállapodásuk értelmében a szaporulatból évente meghatározott számú állat az juhász tulajdona lett, ezek húsából, vagy a tejből készített sajt eladásából csinált magának egy kis plusz pénzt.
Árpádot alkatából adódóan is félénk embernek ismerte meg, nem hőbörgött nem kötekedett, ha valami nem tetszett neki csak az orra alatt mormogott és káromkodott. Nem tett említést arról, hogy valaki megfenyegette volna, vagy haragosa lenne. Általában este tíz körül a kaput bezárta, majd ment aludni és már korán, úgy fél hat körül már a jószágok között serénykedett. A ház felső lakrészéhez kulcsa nem volt. Tudomása szerint a juhász csak nagyon ritkán hagyta el a telket, néha bement Szirmára, annak is az alsó végére kenyeret és bort venni. Ott a közeli kocsmákat is meglátogatta és megivott egy pár pohár bort. Ha néha egy kicsit kapatos volt akkor sem kötekedett.
Két hetente szerdai napon elment a Zsarnai piacra szétnézni, ott vette magának a körmölő bicskát is. A napokban említést tett, arról hogy nézeteltérése volt egy közelben legeltető juhásszal, a terület miatt, de végül megbeszélték a dolgokat. Húsvétkor tett említést fiatal suhancokról, akik az útról bekiabáltak, incselkedtek vele, de ahogy a kapuhoz ment azok elszaladtak. A szemlét követően megszámlálták az állatokat, abból nem hiányzott egy sem. Az ismeretlen elkövető, a házból egy üveg bort tulajdonított el.
A nyomozó csoport pedig megkezdte az ilyenkor szokásos adatgyűjtést, személyek ellenőrzését, alibiztetését. Ezekre most, részletében nem térek ki, de csokorba foglalva megkísérlem érzékeltetni a munka nagyságát, mely időben is több hetet vett igénybe. Az első két hétben, aki csak élt és mozgott ezzel az üggyel foglalkozott, később már csak az életes nyomozók és az ORFK.-ról Hernádi Jancsi által vezetett 3 fős „ különítmény” segítette munkánkat. Ezek az idegenlégiós fiúk hétfő déltől péntek délig dolgoztak velünk, majd haza utaztak pihenni.
Lássuk milyen feladatok vártak ránk:
Sértett jellemére, az elkövetést megelőző napi mozgására, általa látogatott kisboltok, kocsmák feltérképezése, ott dolgozók meghallgatása. A közelben lakók, a béka telep, a raktárak, üzemek, a repülőtéren dolgozók kikérdezése, rendszeresen azon az útvonalon, a kompon közlekedők feltérképezése, azoktól adatok beszerzése. Szirmán, a Szürke házban, a Zsarnai, és a Csorba tavi víkend telepen élő bűnözők elszámoltatása, alibiztetés. A Zsarnai piacon az ott rendszeresen árusító késesek meghallgatása, az ottani kocsmákban információ gyűjtés. A Sajón és a közeli Kocka tavon horgászók, oda fürödni járók felkutatása, meghallgatása. Környező juhászok megkeresése, elszámoltatása. Egerben megtudtuk, kik voltak jelen a gyapjú leadásakor és a pénz átvételekor, ezen személyek megkeresése. Húsvétkor azon a területen gyalogosan mozgó – feltehetően locsolkodók- suhancok felderítése. Az újságokban felhívást tettünk közre kérve, hogy jelentkezzenek azon személyek, akik a bűncselekmény feltételezhető időpontjában azon az útszakaszon járművel, vagy gyalogosan közlekedtek, illetve ha az eseménnyel kapcsolatban bármilyen információval rendelkeznek. A megkeresett személyek száma megközelítette az ezres nagyságrendet.
Külön érdemes megemlíteni a helyszíntől kb. 600 m-r lévő úgynevezett „ szürke házat”. Ez egy hosszú két emeletes épület volt, nagyon lelakott állapotban. Itt többségében, önhibájukból kilakoltatott, munkanélküli személyek laktak és sok volt köztük a büntetett előéletű is. Több lakásban tisztességes, munkában megöregedett idős házaspárok is laktak, sokan rendelkeztek munkahellyel ők a környezetüket is tisztán tartották. A lakosok összetételére figyelemmel, nagy volt az „átmenő forgalom,” jöttek haverok, rokonok, ismerősök, pár napig ott tartózkodtak, majd elmentek. Csak az ott élők, illetve ott megfordult személyek ellenőrzése több hetet vett igénybe.
Természetesen felállítottuk a verziókat, hogy miként történhetett a bűncselekmény
Spontán betörés, vagy állatlopás, mely során Árpád megzavarta az elkövetőt és üldözte a kapun túlra. Ugyan ez csak itt célirányosan a birkanyírásért kifizetett összegért jöttek.
Másik elképzelés, hogy valami haragosa bántalmazta, és a gyilkosság után volt csak a lakás feltörése.
Mivel rendszeresen 22.00 óra körül a kaput bezárta, valamilyen módon a pince lakrészéből ki csalták. Erre utalt a ház falán talált kavicsdobálástól származó nyomok. Mivel fizikai adottságából és a jelleméből kialakított kép alapján egy félős, gyáva ember volt, és ha ki mert menni a kapun kívülre – bár lapátot vitt magával – akkor ott kinn, olyan személy volt, akiről feltételezte, hogy azzal el tud bánni. Feltehető hogy az elkövető egyedül volt és a juhász zsebében talált kendőt azért kötötte annak nyakába, mert annál fogva vonszolta be a pince lejáróba.
Az úton történt támadás után Árpád még élt, és miután bevonszolták a pince ajtó elé, ott verték szét a fejét a helyszínen talált nagyméretű kővel, majd ezt követően törtek be a házba. A helyszíni szemle adata ezt támasztották alá.
Kirendelt szakértők megállapításai:
Az igazságügyi orvosszakértő a rendelkezésére bocsájtott helyszíni szemle és a boncjegyzőkönyv alapján megállapította, hogy az elhalt háti részén talált hámhorzsolásos sérülés nagy valószínűséggel a test vonszolásakor keletkezett. Az elhalt orrcsontja darabosan törött. A halált a helyszínen feltalált nagyméretű kővel a fejre, annak is a bal oldalára mért több, fentről lefelé irányuló nagy erejű ütés miatti agysérülés okozta. Az ütésekkor a fej alátámasztott helyzetben volt, tehát az áldozat feje jobb oldali arcféllel a betonon feküdt.
Daktiloszkópus ( ujjnyom) szakértő a helyszíni szemle során rögzített ujj és tenyérnyom töredékek között 2 db ujj és egy tenyérnyomot azonosításra alkalmasnak talált. Ilyen ügyekben természetesen először ki kell zárni, hogy a keletkezett nyomok nem a vétlen személyektől származnak. Jelen esetben is ez történt. Az elhalt ujj és tenyérnyomát a proszektúrán a bűnügyi technikus levette. Megkértük azokat a személyeket akik az elmúlt hat hónapban a házban jártak, hogy fáradjanak be a Főkapitányságra és tőlük is levettük a szükséges mintákat. Ezek után az összehasonlító vizsgálatot a szakértő elvégezte, mely sajnos számunkra rossz eredményt hozott, a nyomok a vétlen személyektől származtak.
Hasonlóan negatív eredményt hozott a helyszínen talált és a lakás ajtajának felfeszítésére használt eszközökről rögzített szagnyom is. A helyszínen annyira erősen dominált a birka szag, hogy minden mást elnyomott.

Versényi Miklós – A Bárányok Némán Hallgatnak! I. rész

Ezen a setít íccakán
Csillag ragyog az égajján.
Szíp csillagok ragyogjatok,
Nékem utat mutassatok.
( Juhász nóta)

A Bárányok Némán Hallgatnak!!!!

I. rész

l989. Június hónap vége, egy meleg, csillagos égboltú nyári estén Árpád a számadó juhász, Miskolc és Szirmabesenyő közötti út mellett lévő, ház pincéjében kialakított lakrészen a napi fárasztó munka után vacsorához, majd lefekvéshez készülődik. Csend van, már a közeli repülőtéren, és az úton sincs mozgás, csak a közvetlen szomszédban békatenyésztésre kialakított kis tóban több száz béka kuruttyolva koncertezik.
Számot vetett, hogy elvégzett e minden munkát, mert holnap érkezik a Gazda és mindennek rendben kell lennie. A nyájat a hodályba beterelte, a lefejt tejet beoltotta, pihentetés után azt ahogy kell megkeverte, a három sántát megkörmölte. A kutyákat is bezárta már azok is kaptak enni, így hát Ő is vacsorázhat.
Kis lábaskájában megmelegítette az előző napról maradt paprikás krumplit, bekapcsolta a Sokol kisrádiót, hogy meghallgassa a 22.00 órás híreket. Leült és szép lassan egyedül elfogyasztotta vacsoráját. Megszokta a magányt, hisz feleségétől már 25 éve elvált, lányával sem tartja a kapcsolatot, jó ez így neki, amúgy sem bőbeszédű, jól el van a jószágokkal, legalább a birkák nem szájalnak vissza.
Lassan 23.00 óra, és ahogy már megszokta csak a csizmáját húzta le és ledőlt az ágyra, a lámpát leoltotta. Gondolatai már a holnapi napon jártak, eltelt 4 nap, jön a Gazda kap egy kis pénzt, hisz nem kell neki sok, nem költ Ő semmire. Minden évben kap egy öltöny ruhát, egy lábravalót, havonta egy kis költőpénzt borocskára, meg élelemmel is ellátják. Kis pénzt szokott csinálni, a gomolya eladásából, valamint a saját birge húsából.
Már majdnem elaludt, amikor kintről a kapu felől az útról hangokat hallott, majd furcsa koppanásokat a ház falán, majd újabbakat és végül a pince ablakán is. Olyan volt mintha kaviccsal megdobták volna. Mit fog szólni a Gazda, ha látja, hogy megsérült a fal, így gyorsan belelépett a csizmába, fejébe húzta svájci sapkáját, zsebre tette a körmölő bicskát, mert anélkül egy juhász nem megy sehova, és kilépett a pince ajtaján. Nem félt Ő senkitől, egyedül csak Istentől, de mivel a hodályban hagyta a kampós botját, biztos ami biztos, felkapta a ház falához támasztott lapátot és a sarkon kifordulva megindult a kapu felé…...
Másnap reggel 08.00 óra a Gazda kiszáll a kocsiból, és nagyon furcsállja, hogy a nyáj még mindig a hodályban van, onnan hangos bégetés és kutyaugatás hallatszik. Na ez az Árpád este biztos jól beborozott és megaludt, na majd lekapom én a tíz körméről – gondolta – és belépett a kapun, mely a szokástól eltérően nyitva volt, belülről a zárban a kulcs. Ekkor már látta, hogy valami nem stimmel, a ház bejárati ajtaja fel van feszítve. Gyorsan hátra ment ahol a pince lejáró van és hátrahőkölt amikor meglátta Árpádot a behajtott pince ajtó előtt hason kissé jobb oldalára fordulva feküdni, körülötte mindent vér borított, a juhásza fején hatalmas seb tátongott. Tudta, hogy nagy a baj, gyorsan a kocsival a legközelebbi cég telephelyére sietett és onnan bejelentést tett a mentőknek és a rendőrségre. A kiérkező mentősök csak a halál beálltát tudták megállapítani, rádión jelentették a központjuknak és kérték, hogy a rendőrséget is értesítsék, mert szerintük bűncselekmény történt, ezt követően eltávoztak. A kiérkező rendőrjárőr a gyanút megerősítette és a szemle bizottság kiérkezéséig a helyszínt biztosította.
Amint értesült az osztály az eseményről, a forrónyomos csoport Dr. Krnács Kornél kollégám vezetésével azonnal a helyszínre ment és megkezdte a szemlét. A teljes osztály egy kicsivel később ért ki, és a helyszíntől távolabb leparkolva az út szélén várakoztunk, hogy valami adat legyen a helyszínről és, hogy a Kisparancsnok kiossza a feladatokat.
A helyszíni szemle fontosabb megállapításai:
A helyszín Miskolcot Szirmabesenyővel – a repülőtér felé – összekötő út bal oldalán lévő körbekerített telek. A telektől Miskolc irányába kb. 400 m- re található az első épület, egy húsüzem, mellette egy két emeletes, nagyon lepusztult állapotban lévő ház, a híres szürke ház. A telek közvetlen szomszédságában egy mesterségesen kiásott kicsi tó, melyben kecskebékákat tenyésztettek, a combjuk miatt étkezési célra. Az úton tovább haladva kb. 600 m-re található a Sajó folyón lévő komp, melyen a túlparton lévő Mezőgazdasági Szakközépiskola gyakorlati telepére lehet átkelni. A komp melletti épületben négy család él.
A telekkel szemben az út túloldalán lucernás, mellette kukorica tábla látható. A mezőgazdasági terület végén az úttól kb. 150 m-re a Sajó folyó régi árterületén visszamaradt kis tó található. A telken a kapun belépve jobb oldalon, egy nemrég épült ház, a hátsó részen külön lekerítve juhhodály található.
Az út 6 m széles, mindkét oldalán alacsony kb. 40 cm-s árok húzódik. A kapuval szemben a jobboldali út sáv közepén, kb. két férfi tenyér nagyságú területen kb. 3 mm vastagságú bealvadt vérre gyanús szennyeződés látható. Ettől 2 m-re kissé jobbra az árokban egy fanyelű lapát, attól 60 cm-re egy fekete színű svájcisapka van. A közelben lévő Gazda jelzi, hogy a lapát az Ő tulajdona míg a sapka a juhászé.
Az úton a vérfoltól a kiskapu irányába vonszolási és elkenődött vérnyomok láthatók. A ház utcai frontra néző oldalán a friss vakolaton jól látható kisméretű leverődések nyoma, többségük a pinceablak körül van.
Kiskapun belépve keskeny betonjárda vezet a ház közepén lévő lépcsőig, azon feljutva egy kisméretű beton terasz van, annak másik oldalán lépcső a ház sarka irányába. A lépcsővel szemben a kerítés mellett egy kisebb kupacban építéshez használt sóder, a szélein nagyobb méretű mosott kövek, mellette szétszórva, ácskapcsok és 10 mm átmérőjű vasbeton acél darabok találhatók. A ház bejárati ajtaja felfeszített állapotban van, előtte a betonozott teraszon egy ácskapocs, mellette egy kb. 50 cm hosszú vasbeton acél van.
A ház előtt a homokos sóderes talajon jól látható vonszolási nyom vezet a ház sarka felé. A saroktól jobbra fordulva kb. 2 m-re kibetonozott oldalfalú pincelejárat van, melynek aljáig 5 lépcsőfokon jutunk. Itt egy 1,5x 2 m-s betonaljzatú előtér van. Jobbra zöldre festett kifelé nyíló vasajtó, mely behajtott állapotban van. Az ajtó előtt a betonon lábbal a lépcsőlejáró irányában hanyatt fekvő helyzetben található az elhalt. A mentősök elmondása szerint a jobb oldaláról a szemrevételezésük során fordították ebbe a helyzetbe.
Az elhalt körül a betonon fröccsent és folyásos vér mindenütt. A ház falán kb. l80 cm magasságban is jól látható fröccsenéses vér van. A hulla feje alatt és a körül kb. 80 cm széles szabálytalan kör alakban vastag feketés bordós színű alvadt vér látható.
A holttest fejétől mintegy 60 cm-re a betonon egy kb. 25 cm hosszú, és 10 cm széles ovális alakú nagyméretű a folyó sodrása által simára csiszolódott világosbarna színű kő van, rajta vastagon vérre gyanús szennyeződés, melybe ősz hajszálak vannak bele tapadva, száradva. A ház tulajdonosa jelezte, hogy azzal a kővel támasztotta ki a pince ajtaját Árpád. Az elhalt kb. 165 cm hosszúságú, vékony szikár testalkatú, kb. 60 kg. súlyú. A holttestet lemeztelenítették. A lábán fekete gumicsizma, alatt szürke zokni, sötét szürke öltöny, mely nadrágjának eleje és a zakó eleje, valamint ujjai faggyús csillogású kosszal szennyezett, Zakó alatt egy zöldes színű hosszú ujjú, magas nyakú kötött garbó van, nadrág alatt kék színű klottnadrág. A nadrág jobb zsebében a juhászok által használt fa nyelű körmölő bicska, zárt állapotban. Az elhalt felső ruházata szinte teljesen vérrel volt átitatódva.
A testen, a háti és fenék, valamint derék részen felületi horzsolt hámsérülések láthatók. A nyakba egy koszos, faggyús kendőszerű van kötve, a csomó a tarkó irányában van. – Később a Gazda elmondta, hogy az a juhász kendője volt melybe a munka során a kezét törölte és azt a zakó zsebében hordta, de soha nem kötötte a saját nyakába.- Az elhalt feje és teljes arca beszárad fekete színű vérrel szennyezett, az orrcsont oldal irányban elmozog, az duzzadt, a fej bal oldalán az arccsont és a koponyacsont több helyen bemélyedve van, az nyomásra recsegő ropogó hangot ad. Mindkét fülben, az orrban és szájban beszáradt vér látható. Az elhaltat boncolás végett a megyei kórház proszektúrájára szállították. A pince helységben a Gazda szerin a megszokott rendetlenség van, kutatásra, dulakodása utaló nyom, elváltozás, és hiány nincs.
A szemlét fenn a lakásban folytatta a bizottság. Az ajtón a zár magasságában egymás alatt két feszítési nyom volt látható, mely egy ácskapocs és egy vasdarab lenyomatát tükrözte vissza. Ajtón belépve, egy kis előszobába jutunk, jobbra nyílik a konyha, ott a szekrények ajtajai nyitott állapotban vannak, itt a Gazda egy zöld üveges literes Kadarka címkés vörös bor hiányát jelzi. A konyha kövezetén szétdobálva elégett gyufaszálak vannak.
Az előszobából, közvetlen a konyha ajtótól jobbra nyílik a szoba ajtaja, mely nyitott állapotban van. Itt is a padlón mindenütt elégett gyufaszálak vannak szétszóródva. A szobában a szekrények ajtajai nyitva vannak, asztal fiókja kihúzva, heverő ágynemű tartó része felnyitva. Mindenütt jól látható kutatási nyomok vannak, azonban hiányt nem jelez a tulajdonos.
A helyszínen a bűnügyi technikusok videó és fényképfelvételeket készítettek, ujj és tenyérnyom töredékeket rögzítettek. A feltételezett feszítő eszközökről szagot vettek, majd azokat eredetben rögzítették, ugyan így a nagyméretű folyami kavics darabot is.
Megkíséreltünk a helyszínről nyomkövető kutyát indítani, azonban az erős birka szag miatt, képtelen volt szagot fogni.
A kiterjesztett helyszíni szemle során, a háztól Miskolc irányába haladva, kb. l20 m-re az út baloldalától befelé a lucernásban, kb. 15 m-re egy literes zöld színű felbontott Kadarkás üveget találunk, annak alján negyed részig bor van. Az üveget eredetben biztosítottuk.