Versényi Miklós – Tiszaújváros III. (befejező) rész

Rövid kis kitérő után, térjünk vissza az ügyünkhöz. Már akkor este tudtam, hogy másnap azonnal megyünk a nő lakására Tiszaújvárosba. Éreztem, tudtam, hogy Ő volt a szülő nő, közel lakik a helyszínhez is, csak Ő lehetett. Már korábban is írtam arról hogy hál istennek jók a rá és megérzéseim, nagyon sok esetben vezetett ez eredményre.
Reggeli eligazításon Kisparancsnok elosztotta a feladatokat, és mivel a héten a megyében nagyon sok esemény volt, abban is dolgozni kellett, így az újszülött ügyben csak mi Lajcsák Melindával mentünk a városba.
Melinda telefonon lebeszélte a nőgyógyász ismerősével, hogy ha gyanús nőt találunk, akkor szeretnénk ha Ő vizsgálná meg. Az orvos örömmel vállalta.
Mielőtt indultunk, nagyon komoly képpel mondtam Melindának, hogy megyünk a tettesért, tudom ki volt az elkövető. Daragó Laci csak mosolygott, mert Ő tudta, hogy ha ilyet mondok akkor abból tettes lesz.
Melcsike, persze csak nevetett „ hát persze, Mikike az okoska éjjel megálmodta, hogy ki szült, hát hogyne „.
Elindultunk, én vezettem és a kocsiban direkt nem beszéltem a két évvel korábbi gyanús ügyről.
Azonnal a nő lakására mentünk, mely a helyszíntől kb. 300 m-re volt. Innentől kezdve a nőt nevezzük Lilithnek ( Lilith gonosz női démon)
Csengetésre Lilith nyitott ajtót, láttam, hogy rögtön megismert, de különösebb reakciót nem mutatott. Előtte Melcsikének jeleztem, hogy én beszélek, és az úton a kocsiban sem kérdezünk tőle semmit, nem szólunk az ügyről.
Bemutattam kolléganőmet, majd megkérdeztem, hogy megismer e, bólintott.
Közöltem vele, hogy öltözzön, mert velünk kell jönnie, mert ismét megyünk Miskolcra orvosi vizsgálatra. Semmi reakció, teljesen fásultan vette tudomásul a körülötte zajló eseményeket, látszott rajta hogy nincs jól!
Amíg szó nélkül átöltözött, mi a szobában ültünk. Melcsi kiszúrta, hogy Lilith egy csomag vattával ment be a WC-be, majd azt betette a táskájába. Rögtön vigyorgott könyökkel oldalba vágott, én meg csak kacsintottam rá.
Útközben a kocsiban csend volt, de Melcsi csak nem bírt magával, – hisz nőből van – a megbeszélés ellenére, kétszer is megkérdezte Lilithet, hogy „ biztos hogy nem szült”, a válasz természetesen nem volt.
Megérkeztünk a Vasgyári szülészetre, ott felmentünk az emeletre, és természetesen a vizsgálatra csak Melinda ment be. Én meg idegesen, várakozva le fől járkáltam. Ahány nővér arra járt, mindegyiknek volt egy két kedves szava hozzám. „ Nyugi apuka, nem lesz semmi baj, gyönyörű lesz a kisbaba, türelem már nincs sok hátra már szépen tágul az asszonyka „ Én meg hülye pofát vágva vigyorogva bólogattam, majd később inkább az ablakon bámultam kifelé.
Teltek múltak a percek, ekkor Melcsike kirohant a vizsgálóból a nyakamba ugrott, és nevetve kérdezte, honnan tudtad, igen Ő szült, Ő a tettesünk. Na ezt látva a nővérek már csak gratuláltak az apaságomhoz.
De most idézném Melcsi elmondását a vizsgálatról és az azt követő gyanúsítotti kihallgatásról. A továbbiakban a kollegina foglalkozott az elkövetővel, hisz egy nő nagyobb bizalommal van egy másik nőhöz, és persze nehezebb intim dolgokról beszélni egy férfinek.
Én többet nem is láttam Lilithet, de őszintén megmondom nem is voltam rá kíváncsi.
„Szóval…amikor megérkeztünk az „anyukával” a kórházba, a nőgyógyászati osztályon már várt az az orvos aki már több esetben is segített nekünk az ilyen ismeretlen szülőnők vizsgálatában. Belépve a vizsgálóba pár szóban tájékoztattam a dokit az ügyről, majd a nőt beküldte a függöny mögötti vizsgáló asztalhoz, hogy feküdjön fel rá. Közben ő is többször megkérdezte volt-e az utóbbi időben szülése vagy spontán vetélése. Természetesen „nem” volt a válasz. Ott abban a pár percben végig gondoltam, mi történt a lakásán mielőtt elindultunk/láttam a kezében a csomag vattát, mellyel a WC-be ment és ezt sem tudta megmagyarázni, zavart volt, lázas/peregtek a képek az agyamban. Ő az anyja annak a szép szőke kisfiúnak akit szörnyű körülmények között láttam meg én is…erre jutottam és ezzel egyidősben hallottam a doki érces kérdését: hol a gyerek, mikor szült?-válasz semmi. Olyan dühöt éreztem, hogy majd szét robbantam. Amikor kijött a függöny mögül csak nyeltem egyet és mélyen a szemébe néztem. Lehajtotta a fejét és azt mondta„ ne haragudjon”.
A doki arról tájékoztatott, hogy nemrégen szült vagy vetélt és meg kell műteni mert a méhlepényből bent maradt valamennyi azért lázas.
Legközelebb két nap múlva találkoztam vele a műtét után, ekkor volt kihallgatható állapotban. Megkerestem a kórteremben, olyan szánalmasan nézett ki, hogy kicsit megsajnáltam. Az a piros körömcipő volt a lábán amiben bevittük, kórházi, agyonmosott, fakó hálóing…így ült az ágya szélén, megtörten.
Előtte már tájékoztatott a főorvos az állapotáról és engedélyezte a kihallgatását, biztosított egy helyiséget. Velem jött egy kis fiatal kolléganő Lenke, aki gépíróként került az osztályunkra. Őt is fel kellett készítenem mielőtt belekezdtünk a szomorú ügy feltárásába. Zavart volt, folyton melléütött az írógépen…a nő cigit kért tőlem, de mivel én nem dohányzom így nem teljesíthettem ezt a kérését./Nem is akartam…/
A formális kérdések után rátérve a konkrét eseményre…megkukult…remegett, falfehér lett, nem tudta elmondani mi történt. Rá kellett jönnöm, hogy segítség nélkül nem lesz vallomás. A kolléganőt elküldtem a büfébe cigarettáért és egy üveg kóláért…saját pénzemért persze…megsajnáltam abban a helyzetben. Közben beszélgettünk az életéről a családjáról, a gyerekeiről…oldódott picit…csak az ügyről nem akart beszélni. Miután elszívott egy cigit elkezdte a meséjét, de mint egy szégyenlős szűz kislány, kerülve a „szülési fájások”,magzatvíz",köldökzsinór",vér"…stb szavakat. Ezeket csak körbeírta, mindig tőlem várta a szavakat a mondatokat. Segítettem de fontos volt, hogy ő mondja el hogyan történt hisz bűncselekményt követett el.
Kihallgatás során tisztázni kellett:
– milyen volt a szülés folyamata (a méhlepény mikor ment el, mi történt vele, a köldökzsinór elvágása, tépése, elkötése, fájdalom, eszméletvesztés, tudatkiesés); milyen nemű volt az újszülött és milyen életjelenségeket tapasztalt (lélegzés, felsírás, mozgás);
Nehezen a következőket mondta el.
Amikor rájött, hogy terhes, – hisz három gyermeke van – már nem mert senkinek sem szólni, sem a férjének, sem a kolléganőknek, senkinek. Félt hogy mit szól majd a férje, hogy megint teherbe esett, pedig már van három gyerek. Orvosnál nem volt. Amúgy is kövér testalkatú, és nagy bő ruhákat hordott, ezzel takarva növekvő hasát.
Szombaton délután már egyre gyakrabban fájt a hasa, vissza térő időközönként, érezte, hogy nemsokára szülni fog. A férje dolgozott tudta, hogy a lakásban nem szülhet, hisz a gyerekek otthon vannak.
Este 21.00 óra körül már nagyon gyakori fájásai voltak, érezte, hogy menni kell, mindegy hova csak el otthonról. Magához vett egy csomag vattát, azt betette egy otthon talált fehér reklám táskába. Bő ruhában volt bugyit nem vett fel.
A lakásból kiérve már alig bírt menni, érezte, hogy bármelyik pillanatban kinn lesz a baba. Az utcán végig menve meglátta a Béke úton lévő kiserdőt, oda a sötétben bebotorkált és pár lépés után egy tisztásra ért. A játszótérről kicsi fény szűrődött be.
Ott valami pad -féle mellett leguggolt és egy erőteljes tolás után a gyerek a földre pottyant. Úgy emlékszik, hogy a köldökzsinór elszakadt. A gyerekre csak egy pillantást vetett, talán kisfiú volt. Gyorsan betette a babát a szatyorba, a vattával megtörölte altestét azt ott eldobta, majd gyorsan elment onnan. Menekült, közben hallotta, hogy a gyerek felsírt, nyöszörgött de benne csak az volt hogy elmenni onnan gyorsan minél messzebb. Haza ment a férje még sehol, lemosakodott és lefeküdt aludni.
Másnap délután amikor kiment az utcára már látta, hogy ott vannak az erdő szélén a rendőrök, tudta, hogy felfedezték a gyereket.
Nagyon rosszul érezte magát, belázasodott. Hosszú kihallgatás volt, többször meg kellett állnunk, mert pihenni akart, ott akkor ennek helye volt. Közben voltam türelmetlen, ideges, undok, lenéző majd megértő és sajnálkozó…de rendőr, nyomozó aki számára érthetetlen hogyan lehet 3 élő gyerek után a negyediket titkolni, megszülni egy parkban, szatyorba tenni mint egy csomagot és magára hagyni…tőle is ezt kérdeztem a kihallgatása végén. Megdöbbentő volt a válasz: NEM TUDOM, NEM NAGYON EMLÉKSZEM.” A nőt pár napos kórházi kezelés után haza engedték, és a továbbiakban Lilith szabadlábon védekezett.
Másnap kihallgattuk a férjet a munkatársakat, akik elmondták, hogy semmit nem vettek észre Lilithen. Bár furcsállták, hogy meghízott, de arra az volt a válasza, hogy mostanában nagyon jó az étvágya, de sajnos sok mindentől puffad a hasa.
Az ügyben természetesen elmeorvos szakértő lett kirendelve, hisz nagyon fontos volt annak tisztázása, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világrahozatalával jár, kihatott-e az elkövető beszámítási képességére, nem e lépett fel beszűkült tudatállapot.
A szülő nőnek a szülési folyamat során, majd azt nyomban követően fennálló kivételes testi és lelki állapotának bizonyítása orvosi, elmeorvosi szakkérdés. Mivel ez a speciális állapot sok esetben magára a beszámítási képességre is kihatással lehet, komoly problémát jelenthet konkrét ügyben annak megítélése, hogy vajon ez az állapot az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében korlátozta, vagy teljességgel kizárta e.
A szakértő megállapította, hogy Lilith a bűncselekmény elkövetésekor nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban, illetve nem volt beszűkült tudat állapotban, amely képtelenné tette volna a cselekménye következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék A nő tehát büntethető volt, de mint a legtöbb ügyünkben itt sem kísértük figyelemmel, hogy a Bíróság milyen büntetést szabott ki.
A tettével és annak következményeivel mindenkinek saját magának kell szembe néznie és a lelkiismeretével – ha egyáltalán van neki – elszámolni.
Nincs jogom és nem is akarom Lilithet elítélni, de véleményem van a nőről és a tettéről. Mindenkiben, aki olvasta a történetet kialakult egy kép, vélemény egy ítélet!
De végül álljon itt egy gondolat:

„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam.
S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz! „

( Nicholas Sparks )

Lilith a büntetése letöltése után még mindig kapott egy esélyt a társadalomtól, az élettől. Ő azonban a megszült gyermekének egyetlen esélyt sem adott az életben.

Versényi Miklós – Tiszaújváros II. rész

A boncolás megállapította, hogy a gyermek élve született, és halálát az ellátatlanság, kihűlés okozta.
A kollégák nem jártak eredménnyel, semmilyen információ nem merült fel a szülő nővel kapcsolatban. Az egészségügyesek sem tudtak segíteni.
Mivel Tiszaújváros földrajzilag nagyon nyitott terület, a közelben lévő főúton nagy az átmenő forgalom, sok kis község határolja, bárhonnan jöhetett a nő aki szült. Soron kívül elrendeltük az ismeretlen szülő nő országos körözését.
Ha napokon belül, nincs adat, akkor a későbbiekben nagyon nehéz a felderítés és a bizonyítás is. A nőt ha későn visszük orvoshoz, már lehet, hogy az nem tudja egyértelműsíteni a szülés tényét.
Az újszülött, mint sértett kapcsolati rendszerét nem tudjuk felderíteni, mivel nincs olyan.
„Ismeretlen újszülött sérelmére elkövetett ölési cselekmény elkövetőjének felderítését különösen az teszi problematikussá, hogy a csecsemőnek nincs múltja, ismeretségi köre, ezáltal az úgynevezett áldozati vonal ellenőrzése fogalmilag kizárt.” ( Király Tibor értekezése)
Talán a fentiekből adódik az is hogy mivel az áldozatnak nincs múltja, úgy is mondhatnám, hogy arctalan, haláluk kapcsán nincs is olyan társadalmi felháborodás, mint olyan idősebb sértetteknél akik, úgymond „már éltek” Van kötödésük családhoz, iskolához, közösségekhez stb.
Ilyen esetekben az egészségügyi dolgozók segítségével kigyűjtetjük a területen és a környező településeket élő terhes kismamák adatait, azokat egyenként le kell ellenőrizni, meg van e a kisbaba. Ha titkolt terhesség volt akkor ez sem vezet eredményre, mivel a nő a családjában, környezetében, munkahelyén mindenütt rejti másállapotját. Ilyen esetekben a lakosság sokat segíthet bejelentéseikkel. ( pl. munkatársnőnek, szomszédunknak, nagy volt a hasa, most hirtelen megapadt. Stb. ) Mivel semmi adat nem volt, így haza mentünk, azzal hogy másnap újult erővel folytatjuk a munkát.
Miskolcon még bementem az irodába legépeltem a helyszíni szemle jegyzőkönyvet, össze állítottam az ügy addig keletkezett iratait.
Már éjfél volt amikor haza értem, de nem tudtam aludni, az ügy és a szép kisfiú járt az eszembe. Milyen nő, milyen ember az aki eldobja magától az élet gyümölcsét. Hány ember megtesz minden azért hogy kisbabája legyen, más akinek meg lehet az megöli.
Ahogy túráztattam az agyamat, hirtelen beugrott egy korábbi két évvel ezelőtti gyanús Tiszaújvárosi ügy.
Akkor most tegyünk egy utazást a múltba.
1988 tavaszán egy városi hölgy bejelentést tett a bűnügyön, mely szerint a két nappal azt megelőzően délelőtt átment a szomszédasszonyához, aki egyben a barátnője is volt. Napközben sokat beszélgettek, egyikük sem dolgozott, néha közösen megittak egy kétdecist, vagy egy kis sört.
Hosszasan csengetett, majd kopogott de nem nyitottak ajtót, a kulcs belül a zárban volt. Szólongatta a barátnőjét, aki pár perc elteltével, bentről rákérdezett, hogy Te vagy az. Miután válaszolt az ajtó kinyílt és ott látta a barátnőjét alulról teljesen meztelenül, mindkét combja véres volt, fal fehér csapzott és teljesen izzadt volt. Nem tudott meg sem szólalni. A bejelentő betámogatta a fürdőbe, ahol még rémisztőbb látvány fogadta. A kád szélén mindenütt elkenődött vér, annak alján véres apró húscafatokat, félig megalvadt vért látott.
Segített a mosakodásban, majd betámogatta a nőt a szobába. Ott kérdezte meg hogy mi történt. A barátnő elmondta, hogy szerinte „terhes volt, bár nem érezte” és elment tőle a gyerek. Kérdésre elmondta, hogy a férje sem tudott semmiről. Kérte, hogy ez maradjon titokban.
A bejelentőnek lelkiismeret furdalása volt és az egészet nagyon furcsának találta, hisz a barátnő három gyermeket szült. Ő is szült már és nem igaz hogy egy nő nem érzi, nem tudja, hogy teherbe esett. Szerinte csinált magával valamit, hogy elmenjen a baba, és ezért jött be szólnia rendőröknek.
A bejelentésről jegyzőkönyvet vettem fel. Telefonon megkerestem Dr. Barkai László Igazgató Főorvos urat a Vasgyári kórház szülészetén, elmondtam a tényállást. Megkérdeztem, hogy 3 nap elteltével meg tudja állapítani, hogy mi történt. Kérte, hogy soron kívül vigyük be hozzá a nőt, és megvizsgálja.
Luczi Pista társammal azonnal a nő lakására mentünk. Egyedül volt otthon.
Nagyon sápadt volt, megkérdeztem jól érzi e magát, a válasz igen volt. Megkértem, hogy engedje meg, hogy a fürdőben szétnézzünk. Ott azonban már semmi nyom nem volt, rendet tettek.
Rákérdeztem, hogy mi lett a magzattal. Teljesen enerváltan közölte, hogy elment tőle. Közöltem vele, hogy öltözzön fel, mert bemegyünk Miskolcra nőgyógyászati vizsgálatra.
Az igazgató úr soron kívül mosolyogva fogadott minket, megismert, mert Miki fiam nála született. A nőt azonnal a vizsgálóba vitte, majd egy negyed óra elteltével már kórházi hálóingben egy nővérke kísérte az emeleten lévő kórterembe.
Barkai úr, elmondta, hogy az idő múlására figyelemmel már pontosan nem lehet megmondani, hogy a nő szült, vagy egy nagyon nagyfokú spontán, vagy szándékosan előidézett abortusz történt. Egy tény mindkét mellből előtej volt préselhető. A hölgynek benn kellett maradnia a kórházban egészségügyi küret miatt. A vizsgálati leírás egy példányát megkaptuk.
A magyar Büntetőtörvénykönyv a magzat elpusztításánál különbséget tesz a magzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Az egyik esetben a magzatnak az anyaméhben történő megölését tételezi fel, a másiknál idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség. Primitív művi beavatkozással végeztek magzatelhajtást a falu specialistái, de ugyanezeket a műveleteket önmagukon is végrehajtották a terhüktől szabadulni akaró asszonyok. (Pl. a méhet horgolótűvel, orsóval, tollszárral, hegyes pálcával szurkálták meg. ( magzatelhajtás, angyalcsinálás, elcsinálás, elhajtás)
Vetélésnek a 24. terhességi hét előtt bekövetkezett terhesség-megszakadást nevezzük. Ezt követően már szülésről beszélünk. Az egyik felosztás szerint a vetélés létrejöhet spontán, azaz orvosi beavatkozás nélkül, és orvosi beavatkozás eredményeként. A spontán vetélés esetében a terhesség megszakadása általában valamilyen magzati fejlődési hiba következménye.
Befejezett vetélés(abortus completus) : A befejezett vetélés esetén, főleg korai terhességben, a teljes terhesség „kiürül” a méh üregéből, nem szükséges műszeres műtéti beavatkozás, de gyakran van szükség a nagyfokú vérzés miatt kórházi megfigyelésre és műtétre vérzéscsillapítás céljából. Ennek eldöntésében sokat segít az ultrahangos vizsgálat.
Haza érve azonnal a Szennyvíztelepre mentünk, ott beszéltünk a dolgozókkal, hogy esetleg a szűrőn nem akadt e fenn egy több hónapos magzat, de a válasz nemleges volt.
Megkerestük a férjet és jegyzőkönyvben meghallgattuk, aki persze az egészet nem hitte el, nagyon arrogáns volt velünk szemben.
Elmondta, hogy Ő nem vett észre semmit, bár a felesége kissé testes, széles csípőjű nő, és az étvágyára sem leehetett panasz. Minden rendben volt köztük, rendszeresen éltek nemi életet. Miután a nő kijött a kórházból, természetesen meghallgattuk: Szinte úgy kellett kihúzni belőle a szót, egyszerűen nagyon primitív volt. Ő nem érezte, hogy terhes, bár mostanában többet evett, és nem tudja mi történt, csak nagy fájdalma lett és elöntötte a vér és valami darabok jöttek ki belőle.
Az ügyben nem tudtunk tovább lépni, így az államigazgatási eljárást befejeztük.

Versényi Miklós – Tiszaújváros I. rész

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.

( Cserháti Zsuzsa: Édes kisfiam)

Anyám nem adtál esélyt!!!

Tiszaújváros 1990. május idusa vasárnap, kora délután. Nagyon szép nyárelőt idéző napsütésben a Liszt Ferenc bérház mögötti játszótér gyermekzsivajtól hangos. A házban lakók kismamák, nagyik a jó időt kihasználva lenn vannak a lurkókkal. Szintén a házban lakó egyik néni kiskutyája, amely a gyerkőcök kedvence, a kicsikkel önfeledten játszadozik, majd hirtelen beszaladt az erdőbe. Talán öt perc is eltelt, amikor a gazdasszony az ölebet szólongatja, aki pár pillanat múlva, az erdei ösvényen ugrándozva szalad a térre a szájában egy reklámszatyrot húzva, amit nagy büszkén letett a gazdi elé. A gyerekek szinte egyszerre kiáltottak fel, „játék baba, de aranyos játékbaba”.
A hölgy ahogy közelebb ment megdöbbenve látta, hogy valóban baba, de nem játék, hanem egy halott újszülött kis csecsemő van a nejlon táskában. A gyerekeket azonnal hátra parancsolta, szólt azok édesanyjának, akik rögtön haza vitték őket. A játszótér pillanatok alatt kiürült, csak egy pár felnőtt ácsorgott távolabb, némán riadtan. Bejelentést tettek a Tiszaújvárosi Rendőrkapitányságra. Az ügyeletes a térre járőrt küldött a helyszín biztosításra, és telefonon jelentést tett a Borsod megyei Rendőr-főkapitányság központi Ügyeletére.
Miskolc Mátyás király úti lakásunkban épp a finom vasárnapi ebéd utáni sziesztámat töltöttem, és már majdnem bealudtam, amikor a kaputelefon csörgött. Az ügyeletes gépkocsi vezető, közölte, siessek mert Tiszaújvárosban halott csecsemőt találtak. Már csak egyet kellett volna aludni, hogy leadjam a heti forrónyomos szolgálatot, mely igen fárasztó volt, hisz a héten ez volt az ötödik helyszínes cselekmény.
A főkapon már várt egy vizsgáló kolléga, beültünk az alosztály autójába és elindultunk a helyszínre. Egy másik gépkocsival jött Dr. Hegyi Iván főorvos Úr, mint ügyeletes rendőrorvos, valamint szintén külön helyszínelő autóval a bűnügyi technikus.
Kiérkezve, már ott voltak a volt Tiszaújvárosi nyomozó kollégák, teljes létszámban, járőrök, a körzeti megbízott, mindenki akit csak el lehetett érni az állományból.
Mint a szemlebizottság vezetője gyorsan meghatároztam az azonnal végrehajtandó feladatokat. A legfontosabb volt, az azonnali adatgyűjtés, melynek célja azon személyek kutatása, akiről tudták, hogy terhes volt, de gyermekének holléte nem ismeretes, akiről nem volt tudott a terhesség, de indokolatlan hízása és ezt követő lefogyása nem talált elfogadható magyarázatra, kórházakból, szülőotthonoktól kapott tájékoztatás, hogy valaki szülés utáni utókezelést kapott, terhesgondozók nyilvántartásainak ellenőrzése.
Le kellett házalni a Liszt Ferenc, Lorántffy Zsuzsanna, valamint a Munkácsi úti sorházak lakásait, beszélni kellett a 35. sz. főút melletti benzinkút személyzetével, hátha láttak terhes nőt, aki bement az erdőbe, vagy bárkit aki onnan kijött. Fel kellett keresni a helyi védőnőket, helyben lakó nőgyógyászati asszisztenseket és tőlük is információkat kellett begyűjteni. A nyomozók megkezdték, igen fárasztó munkájukat, hisz lakásról lakásra járva, mindenkit fel kellett keresni, hátha van információ az ismeretlen szülő nőre. Mindenkinek, akivel beszéltek fel kell jegyezni a nevét, emelet és ajtószámot. Ha valakit nem találnak otthon azt is fel kell jegyezni, mert másnap azokat ismét felkeresik.
Ha bárki az üggyel kapcsolatban érdemleges adattal szolgál, azt a kapitányságon kell kihallgatni.
A vizsgáló bement a közeli kapitányságra és ott tanúként hallgatta ki a halott kisbabát felfedező hölgyet.
Mi a főorvos úrral és a technikussal megkezdtük a helyszíni szemlét.
A helyszíni szemlén az általános kötelezettségeken túl vizsgálni kellett a holttest megtalálási helyét abból a szempontból, hogy a szülés ott történt-e, a holttest becsomagolásához használt eszközöket, az elkövetőtől milyen nyomok, anyagmaradványok maradtak, a holttesten és közelében található véres szennyeződést.
A helyszín a Tiszaújvárosi Liszt Ferenc úti bérház mögötti játszótér. A bérház kb. 150 m hosszú, hátsó falától kb. 35 m-re egy erdősáv húzódik kb. 100 – szélességben mely kiér a 35. számú főútig. Az épület és az erdő széle között részen található a játszótér, homokozóval, hintákkal, padokkal.
Az erdő szélétől mintegy 5 m-e a füves homokos talajon egy közepes méretű, fehér színű nyomtatás nélküli műanyag hord-táska, melyből egy halott újszülött két lába lóg ki.
A testet a táskából kivettük és a földre helyeztük. Az elhalt kisfiú kifejlett, jól táplált, kb. 3 kg. súlyú és 53 cm hosszú. Fején kb. 3 cm szőke pihés haj van, körmei korának megfelelőek. Az egész testet szürkés, zöldes beszáradt magzatmáz borítja, a köldökzsinór 25 cm hosszban lóg, a vége szabálytalan vonalú. Hullamerevség oldódott, mélységi és felfekvési felületen lila szederjes hullafoltok láthatóak. A szájban idegen test nem észlelhető. A testen sérülés nem látható, a jelenlévő orvos szerint a baba rendes ideig kihordott terhesség után nagy valószínűséggel élve született, de ezt biztosan az igazságügyi boncolás után lehet kijelenteni.
Személyes megjegyzés: Helyszíneltem, láttam, fogtam, szagoltam már mindenféle hullát, ön akasztott, magasból ugrott, megölt, vonat kettévágott, fej nélküli, hat hónapos vízit, égettet, több hónapost beágyazva. Egyik sem rázott meg úgy, mint amikor csecsemőt, vagy gyermeket kellett leszemlézni. Hiába azért nekem is vannak érzéseim.
Nem tudtuk, hogy a babát szülés után vitték be az erdőbe, vagy ott jött a világra, ezért megkíséreltük a cselekmény helyszínének felkutatását. Azon az ösvényen indultunk el befelé az erdőbe, ahonnan a kutya a reklám táskát kihozta.
Mintegy 1,5 m széles kissé gazzal benőtt ösvényen a 35. számú fő út irányába haladva, 20 m- után az ösvény egy 10 m- sugarú köralku tisztásra vezetett, ahonnan több irányban is ösvények vezetnek kifelé. Ezt a területet korábban botanikai tanösvénynek csinálták, pihenő padokkal. A három padnak már csak a betonlábai állnak, a deszkák elkorhadtak, vagy azokat ellopták. Itt a talaj sötétszürke apró zúzott kővel van felszórva, köztük sok helyen kinőtt a gaz. A sorházak felé eső pad szürke betonlábától kb. 80 cm-re 2 db férfi ököl nagyságú vattacsomó, mely beszáradt barnás vöröses vérre gyanús szennyezettségű. Ettől jobbra kb. 50 cm- re mintegy 40 cm átmérőjű szabálytalan kör alakban az apró kövezeten beivódott, véres mázas nyák található.
Megállapítható, hogy a szülés ezen a helyen történt.
Miskolcról nyomkövető kutyát kértünk. Az ebet a szülés helyétől indítottuk, az a Béke út – TVK.-s út – irányába lévő ösvényen elindult, majd az erdőből a járdára kiérve jelezte, hogy elvesztette a szagot.
A bűnügyi technikus a helyszínen videó és fényképfelvételeket készített, és a reklám táskát, a két csomó vattát, eredetben biztosította.
A kis testet boncolás végett a megyei körházba vitettük, ahol soron kívül elvégezték az igazságügyi boncolást.
A soronkívüliség azért volt nagyon fontos, mert tisztázni kellett, hogy a baba élve született, ha igen akkor bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn, ha viszont a megállapítás az, hogy nem volt életképes, halva született, akkor csak államigazgatási eljárást lehet lefolytatni.
Az akkori hatályban lévő törvény szerint ha életképes volt a gyerek, de valamilyen módon megölték – megfullasztás, megfojtás, ellátás hiánya, szúró-, vágó-, ütőeszközök használata, az újszülöttnek nagy erővel a földhöz, illetve a falhoz csapása, vagy a halálát ellátatlanság, kihűlés okozta – akkor a cselekmény emberölés minősített esetének a megállapítására alkalmas.
Btk. 166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
– tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen ( minősített eset).