Versényi Miklós – A NAGY ÜGY II. rész

Az 1978. évi IV.tv. BTK. alapján az emberölés húsz év elteltével elévül. Az elévülés után, mondjuk ha például önként jelentkezik is az elkövető, akkor sem lehet megbüntetni, mivel a törvény rendelkezése szerint büntethetőséget megszüntető ok áll fenn.
Az elévülést félbeszakítja a büntető ügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási – nyomozati – cselekménye. Pl. tanú, vagy gyanúsított kihallgatása.
Az ölési cselekmény 43 éve történt, amiről írok, 23 éve. Az ügy már régen elévült, az iratokat is megsemmisítették. A nyomozás során feljegyzéseket nem készítettem – ki gondolt akkor arra, hogy én valaha a történteket leírom –, informatikai háttér nem volt, így csak az emlékeimre, az emlékezetemre hagyatkozhatom. Lehet, hogy apró részekben tévedek, vagy már nem jól emlékszem, de a lényegi dolgokban nem, hisz az ügy, az események, az elvégzett munka, az emlékek nagyon mélyen belém vésődtek, elraktározódtak az agyamban.
Az ügyben 10 hónapig dolgoztam, a kollégákkal együtt ezzel az üggyel keltünk és feküdtünk le, valamennyien meg akartuk oldani a rejtélyes emberölést. 1970 és 1990 között nyomozók generációi nőttek fel és kíséreltek meg az ügy végére pontot tenni.
A gyilkosságról korábban több könyv is megjelent, ezeket most szándékosan nem olvasom el, mert nem szeretném, ha az abban leírtak befolyásolnának, félrevinnék szándékomat, mely nem más, mint leírni, bemutatni, megkísérelni visszaadni azokat a pillanatokat, érzéseket, melyeket akkor átéltem, átéltünk.
1988-ban szinte velem egy időben került kinevezésre az életvédelmi alosztályra a főiskola nappali tagozatán frissen diplomázott két fiatal kolléga, Lajcsák Melinda és Herman Endre. Az egyik reggeli eligazításon Daragó Laci – akit mi csak Parancsnoknak, vagy Kis-főnöknek szólítottunk – közölte, hogy mint ifjú titánoknak, semmi más feladatunk nem lesz, mint külön-külön át kell tanulmányozni a Labancz Anna-ügyben keletkezett iratokat. Azt gondolták és jól, hogy 20 év alatt nagyot változott a világ, másképp oktatják a fiatal rendőrtiszteket, sokat fejlődött a technika, a nyomozás taktikája és mi az ügyet „szűz szemmel” fogjuk átnézni. Feladatunk volt, hogy tárjuk fel az esetleges hibákat, elvarratlan szálakat, keressünk olyan adatokat, melyek a lehetséges elkövetőre utalhatnak, állítsunk fel verziókat, és a végén készítsünk összefoglaló jelentést. Külön irodákba helyeztek el bennünket, egymással az ügyről nem beszélhettünk, nem egyeztethettünk, egymás jelentését nem olvashattuk.
Az eligazítás végén vigyorogtunk, mint tejben a tök, de arcunkról hamar lefagyott a mosoly, amikor elénk pakolták az ügy nyílt iratait tartalmazó dossziékat, ami több ezer megsárgult, kissé poros, jellegzetes irattári szagot árasztó oldalt tartalmazott.
Az állunk meg akkor esett le, amikor egy másik irodában kinyitottak egy lakattal lezárt régi, kétajtós faszekrényt és annak dugig megrakott polcain az operatív munka során keletkezett dossziékat megláttuk. Ennek a szekrénynek a mélyéről előkerült egy pongyola. Mint egy ereklyét, félve fogtuk meg azt a pongyolát, amit az elkövető magára vett, melynek leszakadt gombjai a helyszíni szemle során a járdán és az utcán hevertek, s az akkori kollégák megtaláltak; látszott az anyagfolytonossági hiány, melynek darabját a sértett a védekezés során szakított le, majd később azt a folyosón a kezéből kiejtett. Akkor még kissé elborzadva – később ennél keményebb dolgokat is megszoktunk – tartottuk kezünkben és vettük szemügyre Anna bordájának azt a darabját, melyen az elkövetés eszköze által okozott sérülés nyoma tükröződött vissza és a későbbi szakértői vizsgálat elvégzése, illetve az elkövetés eszközének azonosítása céljából a boncoláskor biztosítottak.
Áhítattal olvastuk az általunk nagyon tisztelt „nagy öregek” által készített jelentéseket, jegyzőkönyveket. A fiatal, pályája elején járó Daragó Laci, a később megyei főkapitányunk, Kaló József, és különösen a méltán országos hírű életes nyomozók: Ocsenás József és Kerekes István (Guriga), megszállottként, ki merem jelenteni, mániákusként keresték az elkövetőt. Elnézést, ha valakit kihagytam, de az ügyben nagyon sokan dolgoztak, ki hosszabb, ki rövidebb ideig.
Nagy vehemenciával vetettük bele magunkat az aktarengetegbe, és csak néha volt, hogy nem az üggyel foglalkoztunk, de ilyenkor pedig a napi aktuális eseményekben – emberölési ügyekben – dolgoztunk, mert sajna, az élet nem állt meg! Mint fiatal rendőrtiszt hittem, hittük, hogy most megváltjuk a világot és majd mi megmondjuk az okosságot, a tutit. Hát tévedtünk, a végén nem böktünk rá az elkövető nevére.
Megállapítottuk, hogy elődeink, amit ebből az ügyből akkor ki lehetett hozni, azt szerintünk maximálisan kihozták, voltak hibák, de mint tudjuk, az vét, aki dolgozik. Nagyon nehéz röviden leírni azt a sziszifuszi, rengeteg „talpalással”, éjszakázással, túlórával végzett munkát, amit az akkori kollégák elvégeztek. Az ügy elején több mint ötven ember csak ebben az ügyben dolgozott. Nagy volt a nyomás rajtuk, hisz a lakosság méltán elvárta, hogy minél hamarabb az ügyben tettes legyen. A média sem igazán támogatta a munkájukat, hisz az újságírók a hírnevet, a szenzációt hajszolva magánnyomozásba kezdtek, és fél- vagy valótlan információkkal a lakosságot félretájékoztatva akadályozták a nyomozást. Hihetetlen mennyiségű munkát végeztek a kollégák. Több ezer embert meghallgattak, az ilyenkor szokásos módon feltárták a sértett személyiségét, kapcsolatrendszerét az általa látogatott helyeket. A nyomozópárok a leosztott feladatnak megfelelően adatgyűjtést végeztek a sértett lakóhelyén, munkahelyén, a nővérszállón, az egyetemi szórakozóhelyeken, az egyetemisták körében, Miskolc szórakozóhelyein, a Katowicében, a Polóniában, a lillafüredi Palotában és a tapolcai Vadászkürt étteremben. Ellenőrizték a kiterjed udvarlói kört, az állítólagos orvos szeretőket, a haveri, sportolói – kajakos –, esetleges féltékeny vagy rivális hölgyek körét. Ellenőrizték a korábban erőszakos élet elleni cselekményt elkövetőket, a kukkolókat, olyan elkövetőket, akik ablakon bemászva követtek el bűncselekményeket, szóval mindenkit, aki csak kapcsolatba kerülhetett az áldozattal. Rengeteg embert számoltattak el, alibiztettek. Felkutattak olyan embereket, akiknek csak a keresztnevét tudták és egy alkalommal látták táncolni vele a sértettet, vagy azt a cigarettázó férfit, aki a szálló főút felé eső járdaszakaszán órákon át idegesen járkálva várakozott – mint kiderült, egy féltékeny férj a feleségét várta. Megtalálták azt az ismeretlen férfit, aki egy házibuli alkalmával, mivel Anna nem akart vele lefeküdni, agyba-főbe verte. Volt olyan, aki felettébb gyanús volt, de nem volt olyan és elegendő adat, bizonyíték, mely alapján gyanúsítottként lehetett volna kihallgatni. Megtettek mindent, hogy az elkövető személye ismertté váljon. Sikertelenül!
Hosszú munka után megírtuk jelentéseinket, melyet a vezetés kiértékelt, ennek a lényege az volt, hogy hasonló következéseket vontunk le és majdnem megegyező javaslatokat tettünk.
A saját megállapításaim, tényállás és nyomozati adatok
1970. április 18-án Labancz Anna nővér délutános műszakban a szemészeten dolgozik, végzi a napi teendőket. Kora délután rövid beszélgetést folytat az akkori udvarlójával. Este húsz óra körül cseng a telefon, melyet az osztályos doktornő vesz fel. Tanúként elmondta, hogy egy ismeretlen férfihang egy ott dolgozó nővérkét kérte név szerint a telefonhoz. A doktornő közölte, hogy nincs benn, délelőtt dolgozott. A telefonáló ekkor kérte, hogy adja át a kagylót „annak a szép, barna lánynak, Anikónak”. A doktornő kérdezte, hogy ki beszél, mutatkozzon be, mert addig nem hív senkit a telefonhoz.
Ekkor a személy közölte, hogy ő Kiss Szabolcs. Kiss Szabolcsot, a Miskolci Vasutas Sportklub (MVSC) ismert és neves kajakosát egy korábbi szemsérülése miatt hónapokig az osztályon kezelték és jó kapcsolatban volt a személyzettel, így Annával is, ezért a telefont átadta neki. Pár perc elteltével hallotta, hogy a nővérke lecsapja a telefont és dühösen közli, hogy ez nem Kiss Szabolcs volt. (Ez egy fontos momentum, melyre majd későbbiekben részletesen kitérek.) Elmegy az ügyeleti részre, ahol a szobatársának, aki reggelig volt műszakban, feldúlva meséli el a telefonálást. Elmondása szerint az ismeretlen pimaszul beszélt vele és amikor a lábán lévő régi sérülési heget is gúnyosan megemlítette – ezzel sértve a lány hiúságát –, letette a kagylót.
A műszak végén Anna fáradtan ment a közeli nővérszállóra, ahol a földszinti szobájába ment. A szoba ablaka egy fákkal, bokrokkal benőtt játszótérre nézett, mely előtt járda és keskeny kis út volt. Hajnali három óra körüli időben női sikolyra ébrednek többen is a szállón, majd Anna merő véresen támolyogva, rogyadozva ment a porta irányába, ahol egy fotelbe lerogyott. Ekkor már többen odaszaladtak és vizes rongyokkal törölgették a vért a sérült arcáról. Nem tudták, mi történt, többen azt gondolták, hogy rosszul lett és beleesett az ablakba, csak később az orvosok vették észre a szúrt sérülést. A mentő hamarosan megérkezett és a sérültet beszállították a kórházba. A műtőbe 03.30 órakor került, ahol nemsokára elhalálozott. A részleteket korábban leírtam.
Az orvos hajnali 05.00 órakor késve tesz bejelentést a rendőrségre, a helyszíni szemle 07.10 órakor megkezdődik.
A szemle során az ablak előtti virágágyásban azonosításra alkalmatlan lábnyomtöredéket rögzítenek, a járdán egy gyöngyházfényű törött gombot, az út irányában annak a gombnak a másik törött felét, majd távolabb még egy ép gombot találnak. A keskeny ablakrész befelé nyílik, az nyitva és törött állapotban van. A külső keskeny betonjárdán beszáradt vércseppeket, vércsurgási nyomokat látnak a párkányon, az ablaktokon, a függönyön, elkent vért a törött üvegeken, a bejárati ajtó melletti villanykapcsolón. Vércseppek találhatók az ágyon, a fölötte lévő faliszőnyegen öt ujjnak megfelelő elkent vérszennyeződést találnak. A szobában az ablak előtti kis szőnyeg fel van gyűrődve. Az ágy megvetve, a paplan kissé meg van gyűrődve.
Az előszoba és a lakószoba rendezettséget mutat, dulakodásra utaló nyom nincs.
A szemle során a bizottság a szállóval szemben lévő épületek között, a parkos részen található szalonnasütő mellett lehajítva egy ócska pongyolát talál, melynek több gombja hiányzik, valamint a bal oldali zsebtől lefelé hiányzik egy darab. Ezt a hiányzó darabot véresen a szálló földszinti teakonyhájának kövén találják meg. Utólag kiderült, hogy Anna a védekezése során szakította le a pongyola darabját, amit később a folyosón történt támolygása közben elejtett. Feltevések szerint vagy a sérült segítségére sietők rúgták be véletlenül a rongydararabot a teakonyhába, vagy, mivel egyéb eszközt nem találtak, azt a földről felvették és bevizezve törölgették le vele Anna arcáról a vért.
Az ügy fontosabb tanúvallomásai – feltehetően a tettest látták
A szállóval szemben lakó orvosházaspár hajnalban egy névnapi buliról ment haza, a férj még beállt a garázsba, míg a felesége a nyitott ablakban állt, amikor három óra körül velőtrázó női sikolyt, majd röviddel utána még egy sikítást hall, majd lát egy a szálló irányából a kis parkon átszaladni egy férfit, akin valami hosszú ruhadarab van. A futása gyors, könnyedén ugorja át az útjába eső padot. A férfi életkorát 20-25 évre teszi, kissé hosszúkás, szőkés hajúnak látja. Ugyanezt a személyt látja egy másik orvosfeleség egy emelettel feljebb lévő lakása ablakából, ő a sikításra ébredt fel.
Hasonló személyleírást adnak arról a férfiről, aki már este 22.00 óra körül a szálló környékén téblábolva jön megy, várakozik, ha valaki közeledik felé, akkor az arcát elfordítja.
Egy fiatal ápolónő a műszakját befejezve kicsit késve, úgy 23.00 óra körül megy a szálló felé, amikor felfigyel egy vékony testalkatú, fiatal férfire, akinek nyakba érő szőkés haja van. Távolról látja, hogy a férfi benéz a szálló egyik földszinti ablakán. Ahogy közelít a férfi felé, pont az utcai lámpatest alá érve szembe találkoznak, így jól meg tudta figyelni az arcát. Egy fiatalember a Katowice étteremben megismerkedik egy a szállón lakó nővérkével, majd mivel még korán van, besétálnak a centrumban lévő Polónia étterembe, ahol hajnal 02.00 óráig szórakoznak. Ezt követően sétálva mennek a lány szállására, ahol egy sovány férfit látnak, aki a szálló felé fordulva várakozik. A fiatal pár a szálló előtti kis parkban lévő padra leülve beszélget. Nem foglalkoznak az ismeretlen férfival, hisz ez megszokott látvány egy olyan épület előtt, ahol sok csinos lány lakik. Nem sokkal 03.00 óra előtt a tanú elbúcsúzik a lánytól, aki a szállóra megy, míg ő gyalog indul a városba. Az utca teljesen kihalt, csendes, csak az Erdei Szörpfeldolgozó éjjeli portása söprögeti a járdát.
A Petőfi tér magasságába érve, nem tudja mennyi az idő, de úgy gondolja 03.30 óra lehetett, amikor gyors dobogó léptekre figyel fel, melyek egyre közeledve erősödnek. Ekkor hátrafordul a zaj irányába és látja, hogy egy 20-25 évesnek becsült, fiatal, vékony, de sportos alkatú férfi rohan feléje, olyan közel fut el mellette hogy szinte fellöki. Ekkor jól megfigyelte az arcát. Hasonló alakot látott korábban a szálló előtt, kb. 165-170 cm magas, vékony, de széles vállú, szőkés, kissé hullámos, nyakba érő haj. A tanú személyleírása alapján mozaikképet készítenek az ismeretlen férfiről.
A korábbi nyomozás során a kollégáknak is megvolt az úgymond kedvenc vonaluk, az általuk tettesnek hitt személy. Azon kollégák, akik még élnek, a mai napig is vitatkoznak egymással, kitartanak álláspontjuk mellett. Van, aki Anna korábbi szeretőjére, van, aki a húsvéti táncestén Annát felkérő ismeretlen férfire, van, aki egy olyan személyre mondta a tutit, aki korábban lakások ablakán bemászva követett el lopásokat. Van, aki azt mondja, hogy az anyagban ott van valahol leírva a tettes személye, de elsiklanak valami miatt felette. Nagyon sok a kétely a bizonytalanság. Konkrét bizonyíték azonban egyikre nézve sem volt. Még azon is megoszlottak a vélemények, hogy a támadás benn a szobában, vagy az ablakban történt, az elkövető benn volt-e a szobában, vagy az ablak előtt állva követte el a tettét.
Én a helyszíni szemle és a boncolási jegyzőkönyv adatait összevetve arra a következtetésre jutottam, hogy az elkövető nem volt benn a szobában. Az ölési cselekményt kívülről, az ablakban követte el. A boncolás adatai szerint Annán összesen 18 db sérülés volt, melyek közül egyet a kitört ablakszilánk, míg a többit heggyel és kb. 2 cm-s éllel bíró eszközzel – lehet, tőrrel – okoztak. A sérülések a homlokon, arcon, nyakon és a vállon voltak. Lényeges, hogy valamennyi sérülés a sértett bal oldalán a hónaljvonaltól felfelé található.
Tehát az elkövető jobb kezes. Bal kézzel megragadja az áldozat hosszú fekete haját, annál fogva szorosan tartva húzza maga felé, és közben a nála lévő ismeretlen szúró-vágó eszközzel többször megszúrja. Ezt támasztja alá az ablak alatti betonozott részen található nagyobb mennyiségű vérre gyanús szennyeződés. A lakótérben dulakodási nyom nincs. A szobában az ablak alatt lévő radiátor előtti szőnyegfelgyűrődést pedig Anna a kapálózó lábával okozta. A szoba belsejében lévő vérnyomok Annától valók, amikor szédelegve kibotorkált a folyosóra.
Az ismeretlen elkövető a közelben lévő szalonnasütőhöz száradni kiterített régi pongyolát vette magára, vagy hogy az esetleges szemtanúkat megtévessze, vagy hogy a ruháját megvédje a vértől. Anna a támadáskor ebbe kapaszkodott bele, erről több gomb le is szakadt, illetve a pongyola bal oldali zseb részénél egy darab ki is szakad, ami a sértett kezében maradt. A pongyolát az elkövető menekülés közben a parkban eldobta. A sértett jelleme, életvitele a tanuk leírása alapján
Anna gyermekkorát egy Miskolc közeli kis faluban, Sajópetriben töltötte. Az iskolák elvégzése után a megyei kórházban helyezkedett el dolgozni és a közeli nővérszállón lakott. Egy feltűnően szép arcú, nagyon csinos, fiatal nő volt, aki szeretett divatosan járni, szép ruhákba öltözködni. Úgy is mondhatnánk, hogy a kor igazi szépségű nőideálja volt. Sok könyvet vett, bár nem mindegyiket olvasta el. Munkáját szorgalmasan, jól látta el, a kollégái és a betegek szerették. Kicsit naiv volt, mindent, amit mondtak neki, elhitte.
Szeretett volna az egyszerűségéből, korábbi életéből kitörni, és „jól férjhez menni”, ezért kereste előszeretettel az egyetemi szórakozóhelyeket, vagy olyan helyeket, ahol diplomás fiatalemberek gyakran megfordultak. Szívesen szórakozott, táncolt. Alkoholt mértékkel fogyasztott, nem dohányzott. Magára sokat adó, igazi, hiú nő volt, különösen zavarta, ha a lábán a korábban keletkezett sérülés hegét nézték, vagy arra megjegyzést tettek a férfiak. Szeretett az Augusztus 20. strandra járni, ott úszkálni. Gyakran kiment a Csorba tóra, ahol napozott, fürdött. Itt megismerkedett több kajakos fiúval, akik közül egy udvarolt is egy rövid ideig neki. Itt ismerte meg Kiss Szabolcs válogatott kajakost is, akit később a szemészeten sokáig ápolt.
Könnyen ismerkedett, sok fiúval találkozott, rövid ideig járt is velük, de a pletykák ellenére nem volt egy ledér nő, nagyon kevés férfivel létesített nemi kapcsolatot.

Versényi Miklós – A NAGY ÜGY I. rész

A nyomozónak is van lelke
Sokáig érlelődött bennem, hogy leírjam, kiírjam magamból azokat a gondolatokat, érzéseket, amiket egy-egy ügy felderítése során a nyomozó megél.
A „civilek” ezt a munkát a krimikben látottak alapján ítélik meg. Jóvágású kíberek szuper autókkal furikáznak, bombázó csajokat hallgatnak ki, bárokban lepofoznak mindenkit, és míg elnyalják a Kojak-nyalókát, meg is oldották az ügyet. Hát az élet, a valóság nem ilyen.
Huszonöt év bűnügyi munka során nagyon sok egyéni, családi tragédiával, félrement emberi sorssal, szennyel és mocsokkal találkoztam, melyek kimondva, kimondatlanul, de nyomot hagytak bennem fizikálisan és pszichésen egyaránt. Akkoriban nem volt a munkahelyen szakember, aki segített volna a lelki problémák feldolgozásában. Ha a családi háttér megfelelő volt, akkor az nagyon nagy segítséget jelentett a felgyülemlett feszültségek oldásában. Minden tiszteletem a nejemnek és azoknak a rendőrfeleségeknek, akik elviselték a munkánk „gyümölcsét”.
Megértették, hogy nem tudunk előre tervezni programokat, nem igazán tudjuk kivenni részünket a gyereknevelésből, hogy sokat túlórázunk, hogy meg kell szakítani a nyaralást, szilveszterkor a táncparkettről visznek el, mert esemény van, az erkélyen veszed le a ruhádat és utána ki kell azt dobni, mert hullaszaga van vagy pereg belőle a lapostetű, éjszakánként négy-öt alkalommal csörög a telefon, mert az ügyelet rendkívüli eseményt jelent.
Sokan, sajnos több kollégám is közéjük tartozott, az alkoholt hívták segítségül, mely csak rövid időre jelentett, ha jelentett megoldást. Csak megjegyzem, nem véletlen, hogy nincs még egy olyan szakma, munkakör, ahol ennyi válás történt volna.
Joggal merül fel a kérdés, ha ennyi negatívum ért minket, mégis miért választottuk ezt a szakmát, ezt a hivatást.
Magam, de szerintem a volt kollégák nevében is mondhatom, azért, mert valahol őrültek voltunk, imádtuk ezt a munkát, a kihívást, az izgalmat, a csapatmunkát, és a legvégén a sikerélményt. Azt az élményt, azt a megnyugtató érzést, amikor megoldottuk az ÜGYET, elfogtuk az elkövetőt és beszereztük a megfelelő bizonyítékokat. Utána jöhetett a közös sörözés, a sztorizás, egymás ugratása.
Nem véletlen írtam néha első szám első személyben, majd többes számban, hisz minden ügynek volt egy ügygazdája, de a nyomozói munka az bizony csapatmeló. Mindenki mozaikszerűen hozzá teszi a maga munkáját, gondolatait, ötleteit és a végén csak jó eredmény születhetett. Nem szerettem, szerettük azt a kollégát, aki úgymond zsebre dolgozott: az általa megszerzett infót nem osztotta meg, azt tartalékolta és jókor elővezetve megkísérelte learatni a babérokat. Az ilyen embert hamar kiüldöztük a csapatból.
Egy lelkiismeretes nyomozónak minden ügy egyforma abból a szempontból, hogy azt meg kell oldani. Persze súlyában nem lehet összehasonlítani egy tyúk-, vagy kerékpárlopást egy emberöléssel. Inkább legyen szabadon száz tolvaj, mint egy gyilkos!!!
Sajnos nem lehet minden ügyet megoldani, bármennyire tökéletes munkát is végeztünk. A sikertelenséget, a kudarcot nehezen viseltem el, a mai napig vannak olyan megoldatlan ügyek, amelyek még most is nyomasztanak.
Sokszor visszagondolok, hogy jó nyomon jártam-e, jók voltak-e a következtetéseim, mit kellett volna esetleg másként csinálni, hol és miben hibáztam, hibáztunk.
Azt mondják, akkor végeztünk tökéletes munkát, ha a bűncselekmény elkövetőjét felderítettük, a bizonyítékokat beszereztük, az ügyész vádat emelt, a bíróság a vádlottat jogerősen elítélte, a kiszabott büntetését leülte. Munkám során azonban volt több olyan ügy is, ahol szakmailag és emberileg mindent megtettünk, azonban vannak olyan objektív tényezők, melyek miatt az ügy nem volt alkalmas vádemelésre. Az ilyen ügyekre mondtuk azt, hogy rendőri szempontból az elkövető személye számunkra ismertté vált, de ez sajnos a külvilágban úgy jelent meg, hogy a tettes ismeretlen maradt.
Fentebb azt írtam, hogy minden ügy egyforma, nincs kis és nagy ügy!!!
Na, be kell vallanom, biztos vagyok benne, hogy minden nyomozónak van egy ügye, egy NAGY ÜGYE!!!
Nekem is megvan a magam NAGY ÜGYE!!! Rendőri pályafutásom során a több ezer ügyből, melyben dolgoztam, erre vagyok a legbüszkébb. Megtiszteltetés volt, hogy abban a csapatban dolgozhattam, amelyik a magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb és a mai napig egyik leghíresebb emberölését húsz év távlatából megkísérelte megoldani.
A NAGY ÜGY
„ Negyvenhárom év telt el azóta, hogy Miskolcon rejtélyes körülmények között megöltek egy legendás szépségű ápolónőt. Labancz Anna meggyilkolása a magyar kriminalisztika egyik legismertebb ügyévé vált, melynek azóta sincs megoldása.” (Idézet egy újságcikkből.)
Anna huszonhárom éves volt, amikor 1970. április 19-én hajnalban a megyei kórház nővérszállóján ismeretlen tettes megtámadta, több alkalommal egy ismeretlen eszközzel megszúrta. Az áldozat az elszenvedett sérülések következtében az életmentő beavatkozás közben elhalálozott.
Mi történt?
Labancz Anna 1970. április 18-án délutános műszakban dolgozott a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház szemészeti osztályán, mint ápolónő. A munkahelyéről 22.15óra körül fáradtan indult a kórház melletti nővérszállásra, földszinti szobájába ment, ahol egyedül tartózkodott. Nagyjából háromnegyed háromkor női sikoly hasított a csendes tavaszi éjszakába és Anna merő véresen kitámolygott a folyosóra. Szédelegve a portáspulthoz ment, ahol egy fotelbe lerogyott. A szolgálatot ellátó portás néni azonnal telefonon segítséget kért. Pár perc elteltével a helyszínre orvos és betegszállító érkezett, akik azonnal vitték a súlyosan sérült nővért a kórházba.
A kórházba vezető rövid úton Anna folyamatosan Istent szólítva az élete megmentéséért könyörgött. A betegszállító fiú több alkalommal is kérdezte, hogy mi történt, ki tette, de mielőtt válaszolhatott volna, a jelen lévő orvos rászólt az ápolóra, hogy hagyja, ne fárassza a beszéddel a sérültet. Ezt követően Anna elvesztette az eszméletét, sokkos állapotba került.
A sokktalanítóba vitték, ahol gégemetszést hajtottak végre, és mivel megállt a szíve, megkísérelték közvetlen szívmasszázzsal újraéleszteni, azonban ez nem járt eredménnyel: a fiatal nő a műtőasztalon meghalt.
A boncolási jegyzőkönyv adatai szerint az áldozat arcán, homlokán, nyakán több, heggyel és éllel bíró tárgyal okozott vágott és szúrt sérülés volt látható. A halált a bal vállkulcs alatti, tüdőbe hatoló és ott eret ért szúrt sérülés okozta.
A két évig tartó alapos nyomozás ellenére a tettes kilétét nem sikerült megállapítani, így a büntető eljárást a tettes ismeretlen volta miatt megszüntették. A nyomozás részletes adataira később még kitérek.
Az ilyen és hasonló, súlyos, élet elleni ügyek nyomozásakor – ha rövid időn belül nincs adat az elkövető személyére – a nyílt eljárással párhuzamosan titkos – operatív – nyomozást is el kell rendelni. Bár a nyílt eljárást megszüntették, az operatív nyomozás során titkosszolgálati erők, eszközök, módszerek alkalmazásával tovább folyt a felderítő munka. Mivel a titkos nyomozás során alkalmazott erők, eszközök, módszerek államtitkot képeznek, így azokról természetesen nem fogok említést tenni.
Személyes közjáték
Az elkövetés időpontjában 16 évesen másodikos gimnazistaként az akkori leninvárosi Kun Béla suli padjait koptattam és a csajokat szédítettem. A gyilkosságról én is a médiákból értesültem, és akkoriban nem volt olyan közeg, haverok, család stb. ahol ne a szép miskolci ápolónő megöléséről és a vélt orvoselkövetőről beszéltek volna. Akkoriban persze meg sem fordult a fejemben, hogy ez az ügy majdan az életem, rendőri pályafutásom egyik meghatározó része, élménye lesz.
Most egy rövid időre elkalandoznék az ügytől és bemutatnám az életem egy szakaszát, honnan indulva hová jutottam.
Úgy is mondhatnám, hogy voltam én minden, csak akasztott ember nem. Soha egyik munkahelyemet, munkámat sem szégyelltem, mindenütt, mindenből tanultam, kaptam valami pluszt, amit később a nyomozói munkám során kamatoztatni tudtam. Drága édesapám hiába győzködött, hogy „ tanulj, fiam, mert így semmi sem lesz belőled” – akkor ezt a jó tanácsot nem fogadtam meg.
1972-ben végeztem a gimiben, és mivel ebben az évben jött ki egy rendelet, hogy nem kötelező az érettségi vizsga, így, mivel mindig lázadó természet voltam, egyedül az osztályból nem értem le. Egy év lógás, semmittevés után több tanárom unszolására mégis elmentem és megkíséreltem maturálni. Persze okosabb nem lettem az eltelt egy évben, így borítékolni lehetett az eredményt. Mivel akkor otthonról éppen nagy sértődés miatt pucolóban voltam, így öltönyt és fehér inget, nyakkendőt is a haverok adtak, hogy legalább a módját megadjam a vizsgának. A nagy nap előtti délután is a haverokkal az ismert leninvárosi szórakozóhely, a Tisza Gyöngye előtt lévő gödörben fociztunk, komoly nézősereg előtt.
Másnap a tanárok és különösen az általam szeretett és tisztelt volt osztályfőnököm, Magyari tanár úr legnagyobb jóindulata ellenére is fizikából megbuktam. A vizsga végén az elnök csak annyit jegyzet meg, hogy a tegnapi foci helyett inkább a fizikakönyvet bújhattam volna, na, ekkor jöttem rá hogy honnan ismerős a fószer. Ő is a nézők között volt. Mivel későn érő típus vagyok, tíz év elteltével, külön miniszteri engedéllyel a miskolci Kilián gimiben – az elnököt egy konyakra kihívták – fizikából is leérettségiztem.
A sikertelen érettségi után édesapám, aki akkor a TVK-ban mint jogtanácsos dolgozott, közölte, hogy elég volt, márpedig munkát kell végeznem és a gyárban fog elhelyezni. Másnap büszkén mentem apuval a munkaügyre, ahol természetesen azt vártam, hogy rögtön felajánlanak egy irodát, valami laza melót és jó fizetést. A nagyon szimpatikus osztályvezető közölte, hogy két munka közül választhatok. Műtrágyagyár zsákoló üzem, vagy a festékgyár műgyantagyártó üzeme. Mivel egész nap nem akartam egy vagonban állva a futószalagon érkező ötven kilogrammos zsákokat pakolni, az utóbbit választottam. Ecseri Jancsi műszakjában dolgoztam, mint nyomatós.
Feladatom volt, hogy egy bonyolult szivattyúrendszeren keresztül különböző tartályokba alapanyagokat kell vételeznem és a kész anyagokat egy tartályparkba kell kinyomatni. Na, nekem ez annyira ment, hogy két tonnát a földre nyomattam, míg négy tonna Geminit úgy elnyomtam, hogy a mai napig is keresik.
Egy év elteltével, mivel a haverokkal Budapestre akartam menni dolgozni, édesanyám segítségével a műanyag raktárba lettem berakva anyagkiadónak. Jó hely volt, jó kollégákkal. Többet voltam a II. műanyagban a csajoknál és a kettes telepi kocsmában, mint a raktárban.
Később haverok unszolására elmentem betanított festőnek egy debreceni céghez, mely a TVK területén végzett munkát. A brigád a reggeli létszámellenőrzést és a napi feladatmegbeszélést a híres Hatcsöcsű kocsmában tartotta, ahol a reggeli védőital bevétele után természetesen horgászni mentünk a sajóörösi Makkosba. Persze a hónap végén, amikor a postás hozta a 4 Ft 50 filléres fizetést, nagyon durcás voltam.
Rövid festői pályafutás után, mivel az üzletsori bútorboltba kerestek segédmunkást, úgy gondoltam ez a nekem megfelelő hely. Jönnek a csinos nők, én meg rádumálom őket, hogy melyik ágyat, fotelt vegyék meg. Az első nap reggel a vezető hölgy leküldött a Birka csárda mögötti raktárba, ahol már várt rám két pótkocsis kamion, dugig rakva háromajtós szekrénnyel. A feladat nagyon egyszerű volt: le kellett pakolni. Délben már a szemem jött ki, a kezem úgy megnyúlt, hogy a cipőt állva tudtam bekötni. Megváltás volt, amikor a raktáros közölte, hogy menjek, ebédeljek meg és egy óra múlva menjek vissza. Szerintem azóta is ott várnak. Hogy bővítsem ismereteimet, a vendéglátás területén helyezkedtem el. Az akkor nyílt Néva étterembe vettek fel konyhalegénynek.
Jó hely volt. Nappal a raktárban, a konyhában és a bárban árufeltöltést végeztem, éjszakánként pedig a bárban mint kidobó dolgoztam. Persze nem volt sok problémám a vendégekkel, hisz szinte mindenkit ismertem, meg általában én voltam a legjobban berúgva. Jó volt a kollektíva, hisz az Illés testvérek, mint séfek, mindig juttattak egy-egy jó falatot, így a súlyom is alaposan meggyarapodott. Aranyos Törökné főnökasszonnyal is jó kapcsolatot ápoltam. Egy-egy bál után a konyha húsvágó tőkéjén ülve, pezsgőzés közben snóbliztunk, úgy, hogy a zenét a fülünkbe két cigány húzta.
Belefáradván az éjszakai életbe, városi haverokkal Budapestre mentünk és elhelyezkedtünk a Folyamszabályzó és Kavicskotró Vállalatnál. Engem, mivel túlképzett – négy év gimi – voltam, a cég vezérhajójára helyeztek el, mint matrózt. Csodálatos helyeken jártunk, Budapest és Zebegény között hoztuk és vittük a sóderrel megrakott dereglyéket. Hárman voltunk matrózok, a másik kettő éppen a váci börtönből szabadult és helyezkedett el dolgozni. Érdekes embereket ismertem meg, de egy év után, miután mindig megitták a Pitralon arcszeszemet, innen is leléptem.
Húzott haza a szívem, ezért elhelyezkedtem a Városgazdálkodási Vállalatnál, mint segédmunkás. Itt mindenféle munkát végeztem. Szilágyi Imre brigádjában megtanultam a kőműves munka alapjait, roma srácokkal kubikoltam, tériszonyom ellenére külső pallóról szigeteltük a tízemeleteseket. Persze a vízmérték sem mutatott addig jó értéket, míg valamelyik pince légójában nem vettük be a két deci rumot kis kólával. Fizetéskor persze versenyt piáltunk, ki tud több cseresznye páleszt bevenni. A 23 -ik felest csak azért köptem ki, mert véletlenül barackot hoztak.
Ebben az időben nagyon sokat piáltam, nem volt ritka, hogy egy lityi pálinka meg sem látszott. Éva, a feleségem úgy látott meg először, hogy a Tisza Gyöngyében ültem egy asztalnál és előttem 11 nagyfröccs volt, és mit ad Isten, még belém is szeretett.
Azt hiszem a legjobbkor jött a katonai behívó parancs. Sorkatonai szolgálatomat 1977–1979 -ig teljesítettem. Úgy gondolom, hogy itt neveltek meg igazán, arany mondás, hogy szép lehetsz, de okos nem, és igaz volt az is, hogy ami kocka, azt gurítják, ami kerek, azt viszik.
Sajnos szeretett édesapám 1978-ban fiatalon meghalt, és még ugyanebben az évben megházasodtam. Biztos jó katona voltam, mert szakaszvezetőként, háromszoros kiváló katonaként a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatú kormánykitüntetéssel szereltem le. Leszerelésemet követően Miskolcon laktam feleségem szüleinél és elhelyezkedtem dolgozni a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságon, mint SZTK-ellenőr. Közben 1980-ban megszületett Miklós fiam.
Családi problémák miatt visszaköltöztünk Leninvárosba édesanyámhoz és a család régi ismerőse, Tanyi Mihály segítségével vettek fel a rendőrség kötelékébe. Szolgálatot 1981-ben az akkori Mezőcsáti Rendőrkapitányságon mint járőr kezdtem meg. Hat hónap elteltével kineveztek bűnügyi nyomozónak. Daragó László volt az osztály vezetője, akitől én a nyomozói szakmát megtanultam. Laci személye meghatározó volt a pályafutásom során. Alapfokú rendőriskola, majd a zászlósképző elvégzése után 1984-ben felvételt nyertem a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi tagozatára. Az iskolát munka és család mellett levelezőn jeles eredménnyel 1988-ban elvégeztem. A mai napig büszke vagyok arra, hogy a tanulás, iskolai több hetes összevonások, vizsgák és a család mellett egyetlen nyomozó voltam, akinek a felderítési mutatója 1988-ban száz százalék volt. Hetven ismeretlen tettesként indult ügyből mind a hetvenben a tettest felderítettem.
Időközben Daragó Lacit kinevezték a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság Életvédelmi Alosztályára vezetőnek.
A főiskola elvégzését követően Laci közbenjárására szolgálati érdekből áthelyeztek az általa vezetett csapatba életvédelmi nyomozónak.
Akkor most itt kanyarodnék vissza a NAGY ÜGYHÖZ!

Versényi Miklós – Tiszaújváros III. (befejező) rész

Rövid kis kitérő után, térjünk vissza az ügyünkhöz. Már akkor este tudtam, hogy másnap azonnal megyünk a nő lakására Tiszaújvárosba. Éreztem, tudtam, hogy Ő volt a szülő nő, közel lakik a helyszínhez is, csak Ő lehetett. Már korábban is írtam arról hogy hál istennek jók a rá és megérzéseim, nagyon sok esetben vezetett ez eredményre.
Reggeli eligazításon Kisparancsnok elosztotta a feladatokat, és mivel a héten a megyében nagyon sok esemény volt, abban is dolgozni kellett, így az újszülött ügyben csak mi Lajcsák Melindával mentünk a városba.
Melinda telefonon lebeszélte a nőgyógyász ismerősével, hogy ha gyanús nőt találunk, akkor szeretnénk ha Ő vizsgálná meg. Az orvos örömmel vállalta.
Mielőtt indultunk, nagyon komoly képpel mondtam Melindának, hogy megyünk a tettesért, tudom ki volt az elkövető. Daragó Laci csak mosolygott, mert Ő tudta, hogy ha ilyet mondok akkor abból tettes lesz.
Melcsike, persze csak nevetett „ hát persze, Mikike az okoska éjjel megálmodta, hogy ki szült, hát hogyne „.
Elindultunk, én vezettem és a kocsiban direkt nem beszéltem a két évvel korábbi gyanús ügyről.
Azonnal a nő lakására mentünk, mely a helyszíntől kb. 300 m-re volt. Innentől kezdve a nőt nevezzük Lilithnek ( Lilith gonosz női démon)
Csengetésre Lilith nyitott ajtót, láttam, hogy rögtön megismert, de különösebb reakciót nem mutatott. Előtte Melcsikének jeleztem, hogy én beszélek, és az úton a kocsiban sem kérdezünk tőle semmit, nem szólunk az ügyről.
Bemutattam kolléganőmet, majd megkérdeztem, hogy megismer e, bólintott.
Közöltem vele, hogy öltözzön, mert velünk kell jönnie, mert ismét megyünk Miskolcra orvosi vizsgálatra. Semmi reakció, teljesen fásultan vette tudomásul a körülötte zajló eseményeket, látszott rajta hogy nincs jól!
Amíg szó nélkül átöltözött, mi a szobában ültünk. Melcsi kiszúrta, hogy Lilith egy csomag vattával ment be a WC-be, majd azt betette a táskájába. Rögtön vigyorgott könyökkel oldalba vágott, én meg csak kacsintottam rá.
Útközben a kocsiban csend volt, de Melcsi csak nem bírt magával, – hisz nőből van – a megbeszélés ellenére, kétszer is megkérdezte Lilithet, hogy „ biztos hogy nem szült”, a válasz természetesen nem volt.
Megérkeztünk a Vasgyári szülészetre, ott felmentünk az emeletre, és természetesen a vizsgálatra csak Melinda ment be. Én meg idegesen, várakozva le fől járkáltam. Ahány nővér arra járt, mindegyiknek volt egy két kedves szava hozzám. „ Nyugi apuka, nem lesz semmi baj, gyönyörű lesz a kisbaba, türelem már nincs sok hátra már szépen tágul az asszonyka „ Én meg hülye pofát vágva vigyorogva bólogattam, majd később inkább az ablakon bámultam kifelé.
Teltek múltak a percek, ekkor Melcsike kirohant a vizsgálóból a nyakamba ugrott, és nevetve kérdezte, honnan tudtad, igen Ő szült, Ő a tettesünk. Na ezt látva a nővérek már csak gratuláltak az apaságomhoz.
De most idézném Melcsi elmondását a vizsgálatról és az azt követő gyanúsítotti kihallgatásról. A továbbiakban a kollegina foglalkozott az elkövetővel, hisz egy nő nagyobb bizalommal van egy másik nőhöz, és persze nehezebb intim dolgokról beszélni egy férfinek.
Én többet nem is láttam Lilithet, de őszintén megmondom nem is voltam rá kíváncsi.
„Szóval…amikor megérkeztünk az „anyukával” a kórházba, a nőgyógyászati osztályon már várt az az orvos aki már több esetben is segített nekünk az ilyen ismeretlen szülőnők vizsgálatában. Belépve a vizsgálóba pár szóban tájékoztattam a dokit az ügyről, majd a nőt beküldte a függöny mögötti vizsgáló asztalhoz, hogy feküdjön fel rá. Közben ő is többször megkérdezte volt-e az utóbbi időben szülése vagy spontán vetélése. Természetesen „nem” volt a válasz. Ott abban a pár percben végig gondoltam, mi történt a lakásán mielőtt elindultunk/láttam a kezében a csomag vattát, mellyel a WC-be ment és ezt sem tudta megmagyarázni, zavart volt, lázas/peregtek a képek az agyamban. Ő az anyja annak a szép szőke kisfiúnak akit szörnyű körülmények között láttam meg én is…erre jutottam és ezzel egyidősben hallottam a doki érces kérdését: hol a gyerek, mikor szült?-válasz semmi. Olyan dühöt éreztem, hogy majd szét robbantam. Amikor kijött a függöny mögül csak nyeltem egyet és mélyen a szemébe néztem. Lehajtotta a fejét és azt mondta„ ne haragudjon”.
A doki arról tájékoztatott, hogy nemrégen szült vagy vetélt és meg kell műteni mert a méhlepényből bent maradt valamennyi azért lázas.
Legközelebb két nap múlva találkoztam vele a műtét után, ekkor volt kihallgatható állapotban. Megkerestem a kórteremben, olyan szánalmasan nézett ki, hogy kicsit megsajnáltam. Az a piros körömcipő volt a lábán amiben bevittük, kórházi, agyonmosott, fakó hálóing…így ült az ágya szélén, megtörten.
Előtte már tájékoztatott a főorvos az állapotáról és engedélyezte a kihallgatását, biztosított egy helyiséget. Velem jött egy kis fiatal kolléganő Lenke, aki gépíróként került az osztályunkra. Őt is fel kellett készítenem mielőtt belekezdtünk a szomorú ügy feltárásába. Zavart volt, folyton melléütött az írógépen…a nő cigit kért tőlem, de mivel én nem dohányzom így nem teljesíthettem ezt a kérését./Nem is akartam…/
A formális kérdések után rátérve a konkrét eseményre…megkukult…remegett, falfehér lett, nem tudta elmondani mi történt. Rá kellett jönnöm, hogy segítség nélkül nem lesz vallomás. A kolléganőt elküldtem a büfébe cigarettáért és egy üveg kóláért…saját pénzemért persze…megsajnáltam abban a helyzetben. Közben beszélgettünk az életéről a családjáról, a gyerekeiről…oldódott picit…csak az ügyről nem akart beszélni. Miután elszívott egy cigit elkezdte a meséjét, de mint egy szégyenlős szűz kislány, kerülve a „szülési fájások”,magzatvíz",köldökzsinór",vér"…stb szavakat. Ezeket csak körbeírta, mindig tőlem várta a szavakat a mondatokat. Segítettem de fontos volt, hogy ő mondja el hogyan történt hisz bűncselekményt követett el.
Kihallgatás során tisztázni kellett:
– milyen volt a szülés folyamata (a méhlepény mikor ment el, mi történt vele, a köldökzsinór elvágása, tépése, elkötése, fájdalom, eszméletvesztés, tudatkiesés); milyen nemű volt az újszülött és milyen életjelenségeket tapasztalt (lélegzés, felsírás, mozgás);
Nehezen a következőket mondta el.
Amikor rájött, hogy terhes, – hisz három gyermeke van – már nem mert senkinek sem szólni, sem a férjének, sem a kolléganőknek, senkinek. Félt hogy mit szól majd a férje, hogy megint teherbe esett, pedig már van három gyerek. Orvosnál nem volt. Amúgy is kövér testalkatú, és nagy bő ruhákat hordott, ezzel takarva növekvő hasát.
Szombaton délután már egyre gyakrabban fájt a hasa, vissza térő időközönként, érezte, hogy nemsokára szülni fog. A férje dolgozott tudta, hogy a lakásban nem szülhet, hisz a gyerekek otthon vannak.
Este 21.00 óra körül már nagyon gyakori fájásai voltak, érezte, hogy menni kell, mindegy hova csak el otthonról. Magához vett egy csomag vattát, azt betette egy otthon talált fehér reklám táskába. Bő ruhában volt bugyit nem vett fel.
A lakásból kiérve már alig bírt menni, érezte, hogy bármelyik pillanatban kinn lesz a baba. Az utcán végig menve meglátta a Béke úton lévő kiserdőt, oda a sötétben bebotorkált és pár lépés után egy tisztásra ért. A játszótérről kicsi fény szűrődött be.
Ott valami pad -féle mellett leguggolt és egy erőteljes tolás után a gyerek a földre pottyant. Úgy emlékszik, hogy a köldökzsinór elszakadt. A gyerekre csak egy pillantást vetett, talán kisfiú volt. Gyorsan betette a babát a szatyorba, a vattával megtörölte altestét azt ott eldobta, majd gyorsan elment onnan. Menekült, közben hallotta, hogy a gyerek felsírt, nyöszörgött de benne csak az volt hogy elmenni onnan gyorsan minél messzebb. Haza ment a férje még sehol, lemosakodott és lefeküdt aludni.
Másnap délután amikor kiment az utcára már látta, hogy ott vannak az erdő szélén a rendőrök, tudta, hogy felfedezték a gyereket.
Nagyon rosszul érezte magát, belázasodott. Hosszú kihallgatás volt, többször meg kellett állnunk, mert pihenni akart, ott akkor ennek helye volt. Közben voltam türelmetlen, ideges, undok, lenéző majd megértő és sajnálkozó…de rendőr, nyomozó aki számára érthetetlen hogyan lehet 3 élő gyerek után a negyediket titkolni, megszülni egy parkban, szatyorba tenni mint egy csomagot és magára hagyni…tőle is ezt kérdeztem a kihallgatása végén. Megdöbbentő volt a válasz: NEM TUDOM, NEM NAGYON EMLÉKSZEM.” A nőt pár napos kórházi kezelés után haza engedték, és a továbbiakban Lilith szabadlábon védekezett.
Másnap kihallgattuk a férjet a munkatársakat, akik elmondták, hogy semmit nem vettek észre Lilithen. Bár furcsállták, hogy meghízott, de arra az volt a válasza, hogy mostanában nagyon jó az étvágya, de sajnos sok mindentől puffad a hasa.
Az ügyben természetesen elmeorvos szakértő lett kirendelve, hisz nagyon fontos volt annak tisztázása, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világrahozatalával jár, kihatott-e az elkövető beszámítási képességére, nem e lépett fel beszűkült tudatállapot.
A szülő nőnek a szülési folyamat során, majd azt nyomban követően fennálló kivételes testi és lelki állapotának bizonyítása orvosi, elmeorvosi szakkérdés. Mivel ez a speciális állapot sok esetben magára a beszámítási képességre is kihatással lehet, komoly problémát jelenthet konkrét ügyben annak megítélése, hogy vajon ez az állapot az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében korlátozta, vagy teljességgel kizárta e.
A szakértő megállapította, hogy Lilith a bűncselekmény elkövetésekor nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban, illetve nem volt beszűkült tudat állapotban, amely képtelenné tette volna a cselekménye következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék A nő tehát büntethető volt, de mint a legtöbb ügyünkben itt sem kísértük figyelemmel, hogy a Bíróság milyen büntetést szabott ki.
A tettével és annak következményeivel mindenkinek saját magának kell szembe néznie és a lelkiismeretével – ha egyáltalán van neki – elszámolni.
Nincs jogom és nem is akarom Lilithet elítélni, de véleményem van a nőről és a tettéről. Mindenkiben, aki olvasta a történetet kialakult egy kép, vélemény egy ítélet!
De végül álljon itt egy gondolat:

„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam.
S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz! „

( Nicholas Sparks )

Lilith a büntetése letöltése után még mindig kapott egy esélyt a társadalomtól, az élettől. Ő azonban a megszült gyermekének egyetlen esélyt sem adott az életben.

Versényi Miklós – Tiszaújváros II. rész

A boncolás megállapította, hogy a gyermek élve született, és halálát az ellátatlanság, kihűlés okozta.
A kollégák nem jártak eredménnyel, semmilyen információ nem merült fel a szülő nővel kapcsolatban. Az egészségügyesek sem tudtak segíteni.
Mivel Tiszaújváros földrajzilag nagyon nyitott terület, a közelben lévő főúton nagy az átmenő forgalom, sok kis község határolja, bárhonnan jöhetett a nő aki szült. Soron kívül elrendeltük az ismeretlen szülő nő országos körözését.
Ha napokon belül, nincs adat, akkor a későbbiekben nagyon nehéz a felderítés és a bizonyítás is. A nőt ha későn visszük orvoshoz, már lehet, hogy az nem tudja egyértelműsíteni a szülés tényét.
Az újszülött, mint sértett kapcsolati rendszerét nem tudjuk felderíteni, mivel nincs olyan.
„Ismeretlen újszülött sérelmére elkövetett ölési cselekmény elkövetőjének felderítését különösen az teszi problematikussá, hogy a csecsemőnek nincs múltja, ismeretségi köre, ezáltal az úgynevezett áldozati vonal ellenőrzése fogalmilag kizárt.” ( Király Tibor értekezése)
Talán a fentiekből adódik az is hogy mivel az áldozatnak nincs múltja, úgy is mondhatnám, hogy arctalan, haláluk kapcsán nincs is olyan társadalmi felháborodás, mint olyan idősebb sértetteknél akik, úgymond „már éltek” Van kötödésük családhoz, iskolához, közösségekhez stb.
Ilyen esetekben az egészségügyi dolgozók segítségével kigyűjtetjük a területen és a környező településeket élő terhes kismamák adatait, azokat egyenként le kell ellenőrizni, meg van e a kisbaba. Ha titkolt terhesség volt akkor ez sem vezet eredményre, mivel a nő a családjában, környezetében, munkahelyén mindenütt rejti másállapotját. Ilyen esetekben a lakosság sokat segíthet bejelentéseikkel. ( pl. munkatársnőnek, szomszédunknak, nagy volt a hasa, most hirtelen megapadt. Stb. ) Mivel semmi adat nem volt, így haza mentünk, azzal hogy másnap újult erővel folytatjuk a munkát.
Miskolcon még bementem az irodába legépeltem a helyszíni szemle jegyzőkönyvet, össze állítottam az ügy addig keletkezett iratait.
Már éjfél volt amikor haza értem, de nem tudtam aludni, az ügy és a szép kisfiú járt az eszembe. Milyen nő, milyen ember az aki eldobja magától az élet gyümölcsét. Hány ember megtesz minden azért hogy kisbabája legyen, más akinek meg lehet az megöli.
Ahogy túráztattam az agyamat, hirtelen beugrott egy korábbi két évvel ezelőtti gyanús Tiszaújvárosi ügy.
Akkor most tegyünk egy utazást a múltba.
1988 tavaszán egy városi hölgy bejelentést tett a bűnügyön, mely szerint a két nappal azt megelőzően délelőtt átment a szomszédasszonyához, aki egyben a barátnője is volt. Napközben sokat beszélgettek, egyikük sem dolgozott, néha közösen megittak egy kétdecist, vagy egy kis sört.
Hosszasan csengetett, majd kopogott de nem nyitottak ajtót, a kulcs belül a zárban volt. Szólongatta a barátnőjét, aki pár perc elteltével, bentről rákérdezett, hogy Te vagy az. Miután válaszolt az ajtó kinyílt és ott látta a barátnőjét alulról teljesen meztelenül, mindkét combja véres volt, fal fehér csapzott és teljesen izzadt volt. Nem tudott meg sem szólalni. A bejelentő betámogatta a fürdőbe, ahol még rémisztőbb látvány fogadta. A kád szélén mindenütt elkenődött vér, annak alján véres apró húscafatokat, félig megalvadt vért látott.
Segített a mosakodásban, majd betámogatta a nőt a szobába. Ott kérdezte meg hogy mi történt. A barátnő elmondta, hogy szerinte „terhes volt, bár nem érezte” és elment tőle a gyerek. Kérdésre elmondta, hogy a férje sem tudott semmiről. Kérte, hogy ez maradjon titokban.
A bejelentőnek lelkiismeret furdalása volt és az egészet nagyon furcsának találta, hisz a barátnő három gyermeket szült. Ő is szült már és nem igaz hogy egy nő nem érzi, nem tudja, hogy teherbe esett. Szerinte csinált magával valamit, hogy elmenjen a baba, és ezért jött be szólnia rendőröknek.
A bejelentésről jegyzőkönyvet vettem fel. Telefonon megkerestem Dr. Barkai László Igazgató Főorvos urat a Vasgyári kórház szülészetén, elmondtam a tényállást. Megkérdeztem, hogy 3 nap elteltével meg tudja állapítani, hogy mi történt. Kérte, hogy soron kívül vigyük be hozzá a nőt, és megvizsgálja.
Luczi Pista társammal azonnal a nő lakására mentünk. Egyedül volt otthon.
Nagyon sápadt volt, megkérdeztem jól érzi e magát, a válasz igen volt. Megkértem, hogy engedje meg, hogy a fürdőben szétnézzünk. Ott azonban már semmi nyom nem volt, rendet tettek.
Rákérdeztem, hogy mi lett a magzattal. Teljesen enerváltan közölte, hogy elment tőle. Közöltem vele, hogy öltözzön fel, mert bemegyünk Miskolcra nőgyógyászati vizsgálatra.
Az igazgató úr soron kívül mosolyogva fogadott minket, megismert, mert Miki fiam nála született. A nőt azonnal a vizsgálóba vitte, majd egy negyed óra elteltével már kórházi hálóingben egy nővérke kísérte az emeleten lévő kórterembe.
Barkai úr, elmondta, hogy az idő múlására figyelemmel már pontosan nem lehet megmondani, hogy a nő szült, vagy egy nagyon nagyfokú spontán, vagy szándékosan előidézett abortusz történt. Egy tény mindkét mellből előtej volt préselhető. A hölgynek benn kellett maradnia a kórházban egészségügyi küret miatt. A vizsgálati leírás egy példányát megkaptuk.
A magyar Büntetőtörvénykönyv a magzat elpusztításánál különbséget tesz a magzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Az egyik esetben a magzatnak az anyaméhben történő megölését tételezi fel, a másiknál idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség. Primitív művi beavatkozással végeztek magzatelhajtást a falu specialistái, de ugyanezeket a műveleteket önmagukon is végrehajtották a terhüktől szabadulni akaró asszonyok. (Pl. a méhet horgolótűvel, orsóval, tollszárral, hegyes pálcával szurkálták meg. ( magzatelhajtás, angyalcsinálás, elcsinálás, elhajtás)
Vetélésnek a 24. terhességi hét előtt bekövetkezett terhesség-megszakadást nevezzük. Ezt követően már szülésről beszélünk. Az egyik felosztás szerint a vetélés létrejöhet spontán, azaz orvosi beavatkozás nélkül, és orvosi beavatkozás eredményeként. A spontán vetélés esetében a terhesség megszakadása általában valamilyen magzati fejlődési hiba következménye.
Befejezett vetélés(abortus completus) : A befejezett vetélés esetén, főleg korai terhességben, a teljes terhesség „kiürül” a méh üregéből, nem szükséges műszeres műtéti beavatkozás, de gyakran van szükség a nagyfokú vérzés miatt kórházi megfigyelésre és műtétre vérzéscsillapítás céljából. Ennek eldöntésében sokat segít az ultrahangos vizsgálat.
Haza érve azonnal a Szennyvíztelepre mentünk, ott beszéltünk a dolgozókkal, hogy esetleg a szűrőn nem akadt e fenn egy több hónapos magzat, de a válasz nemleges volt.
Megkerestük a férjet és jegyzőkönyvben meghallgattuk, aki persze az egészet nem hitte el, nagyon arrogáns volt velünk szemben.
Elmondta, hogy Ő nem vett észre semmit, bár a felesége kissé testes, széles csípőjű nő, és az étvágyára sem leehetett panasz. Minden rendben volt köztük, rendszeresen éltek nemi életet. Miután a nő kijött a kórházból, természetesen meghallgattuk: Szinte úgy kellett kihúzni belőle a szót, egyszerűen nagyon primitív volt. Ő nem érezte, hogy terhes, bár mostanában többet evett, és nem tudja mi történt, csak nagy fájdalma lett és elöntötte a vér és valami darabok jöttek ki belőle.
Az ügyben nem tudtunk tovább lépni, így az államigazgatási eljárást befejeztük.

Versényi Miklós – Tiszaújváros I. rész

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.

( Cserháti Zsuzsa: Édes kisfiam)

Anyám nem adtál esélyt!!!

Tiszaújváros 1990. május idusa vasárnap, kora délután. Nagyon szép nyárelőt idéző napsütésben a Liszt Ferenc bérház mögötti játszótér gyermekzsivajtól hangos. A házban lakók kismamák, nagyik a jó időt kihasználva lenn vannak a lurkókkal. Szintén a házban lakó egyik néni kiskutyája, amely a gyerkőcök kedvence, a kicsikkel önfeledten játszadozik, majd hirtelen beszaladt az erdőbe. Talán öt perc is eltelt, amikor a gazdasszony az ölebet szólongatja, aki pár pillanat múlva, az erdei ösvényen ugrándozva szalad a térre a szájában egy reklámszatyrot húzva, amit nagy büszkén letett a gazdi elé. A gyerekek szinte egyszerre kiáltottak fel, „játék baba, de aranyos játékbaba”.
A hölgy ahogy közelebb ment megdöbbenve látta, hogy valóban baba, de nem játék, hanem egy halott újszülött kis csecsemő van a nejlon táskában. A gyerekeket azonnal hátra parancsolta, szólt azok édesanyjának, akik rögtön haza vitték őket. A játszótér pillanatok alatt kiürült, csak egy pár felnőtt ácsorgott távolabb, némán riadtan. Bejelentést tettek a Tiszaújvárosi Rendőrkapitányságra. Az ügyeletes a térre járőrt küldött a helyszín biztosításra, és telefonon jelentést tett a Borsod megyei Rendőr-főkapitányság központi Ügyeletére.
Miskolc Mátyás király úti lakásunkban épp a finom vasárnapi ebéd utáni sziesztámat töltöttem, és már majdnem bealudtam, amikor a kaputelefon csörgött. Az ügyeletes gépkocsi vezető, közölte, siessek mert Tiszaújvárosban halott csecsemőt találtak. Már csak egyet kellett volna aludni, hogy leadjam a heti forrónyomos szolgálatot, mely igen fárasztó volt, hisz a héten ez volt az ötödik helyszínes cselekmény.
A főkapon már várt egy vizsgáló kolléga, beültünk az alosztály autójába és elindultunk a helyszínre. Egy másik gépkocsival jött Dr. Hegyi Iván főorvos Úr, mint ügyeletes rendőrorvos, valamint szintén külön helyszínelő autóval a bűnügyi technikus.
Kiérkezve, már ott voltak a volt Tiszaújvárosi nyomozó kollégák, teljes létszámban, járőrök, a körzeti megbízott, mindenki akit csak el lehetett érni az állományból.
Mint a szemlebizottság vezetője gyorsan meghatároztam az azonnal végrehajtandó feladatokat. A legfontosabb volt, az azonnali adatgyűjtés, melynek célja azon személyek kutatása, akiről tudták, hogy terhes volt, de gyermekének holléte nem ismeretes, akiről nem volt tudott a terhesség, de indokolatlan hízása és ezt követő lefogyása nem talált elfogadható magyarázatra, kórházakból, szülőotthonoktól kapott tájékoztatás, hogy valaki szülés utáni utókezelést kapott, terhesgondozók nyilvántartásainak ellenőrzése.
Le kellett házalni a Liszt Ferenc, Lorántffy Zsuzsanna, valamint a Munkácsi úti sorházak lakásait, beszélni kellett a 35. sz. főút melletti benzinkút személyzetével, hátha láttak terhes nőt, aki bement az erdőbe, vagy bárkit aki onnan kijött. Fel kellett keresni a helyi védőnőket, helyben lakó nőgyógyászati asszisztenseket és tőlük is információkat kellett begyűjteni. A nyomozók megkezdték, igen fárasztó munkájukat, hisz lakásról lakásra járva, mindenkit fel kellett keresni, hátha van információ az ismeretlen szülő nőre. Mindenkinek, akivel beszéltek fel kell jegyezni a nevét, emelet és ajtószámot. Ha valakit nem találnak otthon azt is fel kell jegyezni, mert másnap azokat ismét felkeresik.
Ha bárki az üggyel kapcsolatban érdemleges adattal szolgál, azt a kapitányságon kell kihallgatni.
A vizsgáló bement a közeli kapitányságra és ott tanúként hallgatta ki a halott kisbabát felfedező hölgyet.
Mi a főorvos úrral és a technikussal megkezdtük a helyszíni szemlét.
A helyszíni szemlén az általános kötelezettségeken túl vizsgálni kellett a holttest megtalálási helyét abból a szempontból, hogy a szülés ott történt-e, a holttest becsomagolásához használt eszközöket, az elkövetőtől milyen nyomok, anyagmaradványok maradtak, a holttesten és közelében található véres szennyeződést.
A helyszín a Tiszaújvárosi Liszt Ferenc úti bérház mögötti játszótér. A bérház kb. 150 m hosszú, hátsó falától kb. 35 m-re egy erdősáv húzódik kb. 100 – szélességben mely kiér a 35. számú főútig. Az épület és az erdő széle között részen található a játszótér, homokozóval, hintákkal, padokkal.
Az erdő szélétől mintegy 5 m-e a füves homokos talajon egy közepes méretű, fehér színű nyomtatás nélküli műanyag hord-táska, melyből egy halott újszülött két lába lóg ki.
A testet a táskából kivettük és a földre helyeztük. Az elhalt kisfiú kifejlett, jól táplált, kb. 3 kg. súlyú és 53 cm hosszú. Fején kb. 3 cm szőke pihés haj van, körmei korának megfelelőek. Az egész testet szürkés, zöldes beszáradt magzatmáz borítja, a köldökzsinór 25 cm hosszban lóg, a vége szabálytalan vonalú. Hullamerevség oldódott, mélységi és felfekvési felületen lila szederjes hullafoltok láthatóak. A szájban idegen test nem észlelhető. A testen sérülés nem látható, a jelenlévő orvos szerint a baba rendes ideig kihordott terhesség után nagy valószínűséggel élve született, de ezt biztosan az igazságügyi boncolás után lehet kijelenteni.
Személyes megjegyzés: Helyszíneltem, láttam, fogtam, szagoltam már mindenféle hullát, ön akasztott, magasból ugrott, megölt, vonat kettévágott, fej nélküli, hat hónapos vízit, égettet, több hónapost beágyazva. Egyik sem rázott meg úgy, mint amikor csecsemőt, vagy gyermeket kellett leszemlézni. Hiába azért nekem is vannak érzéseim.
Nem tudtuk, hogy a babát szülés után vitték be az erdőbe, vagy ott jött a világra, ezért megkíséreltük a cselekmény helyszínének felkutatását. Azon az ösvényen indultunk el befelé az erdőbe, ahonnan a kutya a reklám táskát kihozta.
Mintegy 1,5 m széles kissé gazzal benőtt ösvényen a 35. számú fő út irányába haladva, 20 m- után az ösvény egy 10 m- sugarú köralku tisztásra vezetett, ahonnan több irányban is ösvények vezetnek kifelé. Ezt a területet korábban botanikai tanösvénynek csinálták, pihenő padokkal. A három padnak már csak a betonlábai állnak, a deszkák elkorhadtak, vagy azokat ellopták. Itt a talaj sötétszürke apró zúzott kővel van felszórva, köztük sok helyen kinőtt a gaz. A sorházak felé eső pad szürke betonlábától kb. 80 cm-re 2 db férfi ököl nagyságú vattacsomó, mely beszáradt barnás vöröses vérre gyanús szennyezettségű. Ettől jobbra kb. 50 cm- re mintegy 40 cm átmérőjű szabálytalan kör alakban az apró kövezeten beivódott, véres mázas nyák található.
Megállapítható, hogy a szülés ezen a helyen történt.
Miskolcról nyomkövető kutyát kértünk. Az ebet a szülés helyétől indítottuk, az a Béke út – TVK.-s út – irányába lévő ösvényen elindult, majd az erdőből a járdára kiérve jelezte, hogy elvesztette a szagot.
A bűnügyi technikus a helyszínen videó és fényképfelvételeket készített, és a reklám táskát, a két csomó vattát, eredetben biztosította.
A kis testet boncolás végett a megyei körházba vitettük, ahol soron kívül elvégezték az igazságügyi boncolást.
A soronkívüliség azért volt nagyon fontos, mert tisztázni kellett, hogy a baba élve született, ha igen akkor bűncselekmény alapos gyanúja áll fenn, ha viszont a megállapítás az, hogy nem volt életképes, halva született, akkor csak államigazgatási eljárást lehet lefolytatni.
Az akkori hatályban lévő törvény szerint ha életképes volt a gyerek, de valamilyen módon megölték – megfullasztás, megfojtás, ellátás hiánya, szúró-, vágó-, ütőeszközök használata, az újszülöttnek nagy erővel a földhöz, illetve a falhoz csapása, vagy a halálát ellátatlanság, kihűlés okozta – akkor a cselekmény emberölés minősített esetének a megállapítására alkalmas.
Btk. 166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
– tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen ( minősített eset).

Versényi Miklós – Szendrőlád III. (befejező) rész

Az új és nagyon ígéretes adat birtokában megint megbeszélést tartottunk. A célszemélyünket ettől kezdve nevezzük Lajosnak.
Az előző napi jelentések között már ott szerepelt az emberünk neve és adatai, azon személyek között, akik rendszeresen jártak a sértetthez a ház körüli alkalmi munkákat elvégezni. A személy elszámoltatása és alibiztetése tervbe volt véve.
Most azt kellett kieszelni, hogy miként menjünk be a lakásba, hogy házkutatást tudjunk tartani.
Nem sokáig agyaltunk rajta, ott volt Zima Sanyi a nyomkövető kutya vezetője aki csak annyit kérdezett, hogy mondjuk meg a pontos házszámot és az utcát, majd Báróval a kutyájával „bevisz oda” minket, hogy meglegyen a jogalap a házkutatásra. A Tanácson adtak egy helyi térképet, azon pontosan megmutatták melyik házban él Lajos és a családja. Muszáj volt ezt a trükköt megcsinálnunk.
Báró egy fantasztikus kutya volt, szerette a fagylaltot és a fröccsöt- ugyan úgy mint Kántor – és különböző kunsztokat tudott megcsinálni. Egyik kedvenc mutatványát a szagkiválasztáskor mutatta be. A helyszínen steril un. Ágnes pelenkára rögzített szagnyomot egy befőttes üvegbe teszik azt jól lezárva évekig tudják eltárolni. Ha van a gyanúsítható személytől származó szagmintánk, akkor azt ugyan ezzel a módszerrel tárolják el. A kiválasztás úgy történik, hogy a releváns helyszíni szagnyomot, több más semleges szagot tartalmazó üvegek közé sorban leteszik a földre. A gyanúsított szagmintájából szimatot vetetnek a kutyával és a keresd vezényszóra a kutya egyesével bele szagol minden üvegbe és ahol a szag azonos ott lefekvéssel jelez. Báró kutyánk ezt még azzal tetézte meg hogy a mancsával az üveg tetejét verve mutatta, jelezte az azonosságot.
Sanyi irányításával Báró leszegett fejjel határozottan ment a kijelölt útvonalon, mi távolabbról több autóval követtük. Sanyi parancsát a kutya szépen betartva, hol ment balra, hol egyenesen, míg el nem értünk a célszemély házához, ott egy póráz rántásra Báró már be is fordult a kapun és ment be egyenesen a házba, ahol az előszobában jelezte a nyom végét.
A lakásban Lajos szülei és fiatal húga tartózkodott. Nem voltak meglepődve amikor oda érkeztünk. Kérdésünkre elmondták, hogy Lajost tegnap reggel óta nem látták, elment otthonról, nem tudják hol tartózkodik. Látszott rajtuk, hogy tudják miért vagyunk ott, mi pedig éreztük, hogy nagyon jó nyomon vagyunk. A házkutatás során Kisparancsnok jó érzékkel Lajos szobájában felnyitotta a heverő tetejét és az ágynemű tartóban megtaláltuk Lajos vérrel szennyezett nadrágját és pulóverét. A ruhákról fénykép és videofelvétel készült és a jelenlévő hatósági tanuk előtt azt szabályszerűen lefoglaltuk.
Közben észre vettem, hogy a hugica – aki egyébként igen szemrevaló fehércseléd volt – próbált velem szemkontaktust létesíteni. Vettem a lapot és a fejemmel intettem, hogy jöjjön utánam. Kinn az udvaron egy félreeső helyen beszélgetni kezdtünk, közben ismét besötétedett.
Elmondtam, hogy tudjuk, hogy a testvére ölte meg a nénit és hogy most pucolóban van. Közöltem vele, hogy Lajos ellen ki lesz adva az országos elfogatóparancs és ha bárhol meglátják a rendőrök akkor akár le is lőhetik. Persze a lelövés csak kamu szöveg volt, mint az a blöff is, hogy tudom, Lajos most is lát, figyel minket a ház végében kezdődő domboldal sűrű növényzete közül. Javasoltam a lánynak, hogy ha holnap visznek neki ételt, adja át az üzenetemet, hogy jobban jár ha önként jelentkezik és mindent elmond, mert az enyhítő körülmény. A kis hölgy nem tiltakozott, láttam rajta hogy át fogja adni az üzenetemet.
Az akciónk sikeresnek bizonyult, de még azonnal leellenőriztük a faluban azokat a helyeket, rokonokat akiknél esetleg megbújhat a gyanúsítottunk. Nem találtuk meg, így szépen haza indultunk, természetesen a még nyitva lévő kocsmákat „szigorúan minőség ellenőrzés alá vontuk”, úgy hogy mire Miskolcra értünk már többen énekeltek a kocsiban. Az ügyeletről még leadtuk telefaxon Lajos országos körözését. Mivel másnap vasárnap volt, így mindenki otthon maradt pihenni a családja körében.
Hétfőn reggel a szokásos kávézós megbeszélést tartottuk, amikor Kisparancsnok szólt, hogy Krnács Kornél és Én menjünk az Edelényi kapitányságra, mert reggel Lajos feladta magát a Szendrőládi önkéntes tűzoltó parancsnoknál. Kérte, hogy vigye be a rendőrségre mert mindent el akar mondani. A parancsnok saját autójával vitte be Edelénybe a gyanúsítottunkat. Tehát az üzenetem célba érkezett és azt Lajos meg is értette.
Gyorsan indultunk, hogy kihallgassuk a személyt, meg már nagyon kíváncsi voltam arra az emberre aki ilyen aljas módon megölte a nénit. Ilyenkor bennem mindig volt egy nagy feszültség, milyen ember lehet a gyanúsított, mennyire tudok vele kontaktust létesíteni, vajon elmondja e részletesen hogy mit tett. Közben megérkeztünk Edelénybe, ott kaptunk egy üres irodát, és vártuk, hogy a fogdából felhozzák a gyanúsítottat. Pár perc elteltével két járőr megbilincselve bekísérte emberünket.
Lajos egy vékony testalkatú férfi volt aki lehajtott fejjel állt az iroda közepén. Egész testében remegett, ruhája szemmel láthatóan vizes, az arca nagyon nyúzott volt. Látszott rajta hogy a bujkálás, a rejtőzködés az erdőben töltött éjszakák és napok nagyon megviselték. Megkértem a kollégákat, hogy vegyék le a bilincset, majd hellyel kínáltam a gyanúsítottat. Fejét lehajtva, görnyedten ült a széken, közben kezét tördelte, lábai remegtek. Pár perc néma csendet kérdésemmel törtem meg. Éhes vagy Lajos? Ekkor emelte csak fel a fejét és a szemembe nézve csak a fejével bólintva jelezte, hogy igen. A szemében a félelmet, a kíváncsiságot, a hálát és kis könnycseppet láttam. Ekkor el sem tudtam képzelni azt hogy ez az ember ilyen kegyetlen gyilkosságot végre tudott hajtani.
Megkértem az egyik helyi kollégát, hogy hozzon egy pár lángost nekünk. Vártuk a kaját, direkt nem szóltunk a gyanúsítotthoz, hagy idegeskedjen még tovább.
Meghozták a lángosokat melyek még forrók voltak és az irodát pillanatok alatt átjárta azok jellegzetes illata. Rászóltam Lajosra hogy vegyen és egyen nyugodtan. Félve nézett rám, nem merte elvenni a lángost. Ismételt biztatásra remegő kézzel nyúlt az ételért és közben többször ismételve mondta, hogy köszönöm.
Miután megreggeliztünk, látszott az emberünkön, hogy megkönnyebbült, nem ezt várta a rendőröktől.
Kért egy szál cigarettát és ezután megkezdtük a gyanúsítotti kihallgatását. Lajos 27 éves volt, korábban egy alkalommal volt büntetve kisebb lopás miatt.
Vallomásának rövid összefoglalása:
Ismerte Joli nénit, hisz több alkalommal végzett nála a ház körül különböző alkalmi munkákat. A sértett minden alkalommal a megbeszélt összeget kifizette, és több alkalommal a lakásba is behívta ahol a konyhában étellel és néha egy kis borral is megkínálta. Ilyen alkalmakkor sokat beszélgettek a családról a helyi emberekről. Szerinte jó kapcsolat volt közte és a néni között.
A kérdéses napon egy másik háznál dolgozott, ahol nem tudtak pénzt adni, viszont a munkájáért kapott három liter bort, amit szép lassan meg is ivott. Estére már részeg lett, viszont még szeretett volna inni, így kb. 22.00 óra körül elment Joli néni lakásához. A kapu nyitva volt, bement és kopogtatott az ajtón. Joli néni sokára de végül kinyitotta az ajtót és mielőtt az szólni tudott volna már be is ment és a konyhába leült egy hokedlire. Joli néni kérdezte, hogy mit akar ilyen későn és kérte, hogy menjen szépen haza.
Lajos kérte, hogy adjon már neki kölcsön egy kis pénzt, majd ledolgozza annak értékét. Joli néni ezt vissza utasította és kérésre borral sem kínálta meg.
Ekkor nem tudja, hogy mi történt, de ahogy ott látta a sértettet hálóruhában megkívánta és közelebb lépve gyors mozdulattal átkarolva magához húzta és az arcát kezdte csókolgatni. Joli néni rémülten próbálta magától ellökni és kiabálni kezdett segítségért.
Ekkor a gyanúsított ököllel többször az arcába ütött, amitől a néni az asztalnak neki tántorodva a földre hanyatt esett. A gyanúsított ekkor ráugrott ott még többször az arcába ütött, majd az egyre gyengébben védekező sértett bal lábáról lecibálta a harisnyanadrágot és a bugyit, majd térdével a nő össze szorított combjai közé térdelt, majd két kézzel a comb belső részét megragadva azt szétfeszítette majd elől a nadrágját lehúzva az akkor már merev nemi szervét bedugta a néni hüvelyébe és pár közösülő mozdulat után el is élvezett. A néni csak feküdt a földön és aléltan nyöszörgött. Lajos ekkor leszállt a sértettről és az asztalon lévő zöld literes üvegből ami félig volt megitta a bort, majd gyorsan eltávozott a lakásból, hogy utána mi történt a nénivel nem tudja.
Persze tudtuk, hogy Lajos nem mondott el mindent, próbálta magát az ölési cselekményt elhallgatni, kisebbíteni az általa elkövetett cselekmény súlyát. Figyelmeztettem, hogy nem ebben egyeztünk meg, arról volt szó, hogy mindent őszintén el fog nekünk mondani.
Kért még egy cigarettát, míg azt elszívta, hagytuk hagy gondolkozzon. Látszott rajta hogy „forog az agya” nagyon gondolkodott, hogy mit is mondjon a kínos részletekről.
Végül nagy nehezen de részletesen elmondta, hogy mi is történt az erőszakos közösülés után.
A sértett továbbra is a földön feküdt és halkan nyöszörögve mondta, hogy ezért börtönbe fogja juttatni. Lajost zavarta a néni nyöszörgése és a fenyegetése, oda lépett többször fejbe és mellbe rúgta, majd mellé térdelve ököllel ismét az arcába ütött, amitől annak szájából és orrából folyni kezdett a vér, zihálva fújtatott, melytől a gyanított is véres lett. Ettől teljesen elborult az agya, el akarta mindenáron hallgattatni a nénit. Felugrott megragadta a boros üveget, azt megpróbálta lenyomni a sértett torkán, majd az öklét dugta a nő szájába, aki már ekkor alig lélegzett.
Ezután szemből megragadta Joli néni nyakát és azt addig szorította míg az lélegzett és mozgott. Miután már nem adott életjelet a sértett, ekkor nem tudja, hogy miért de megfogta az üveget és azt a nyakával előre feltolta a nő nemi szervébe. Ezután lekapcsolta a villanyt behúzta maga mögött az ajtót és elhagyta a házat, majd haza ment.
Ekkor éreztem azt hogy most tudnám széttépni, hisz én is a nagymamámra gondoltam és arra hogy ez nem ember, ez egy állat. De próbáltam nyugodt maradni, hisz még nincs vége a kihallgatásnak.
Rögtön rászóltam, hogy na na ne siessünk azzal a hazamenetellel. Kornél rákérdezett, hogy ki volt az a nő akihez még azon az éjszakán be akart menni és mit akart tőle.
Lajos ezen nagyon meglepődött, nem gondolta, hogy mi még tudunk a másik hódítási kísérletéről. Zavartan kezdte mondani, hogy Ő már akkor az elfogyasztott bortól részeg volt és nem emlékszik, hogy utána mit csinált. Érdekes volt hogy azt a cselekményt próbálja letagadni, aminek már semmi jelentősége nem volt és nem is lesz a büntetés kiszabásánál.
Végül csak elmesélte, hogy haza felé menet „újból gerjedelme támadt, mert Ő egy bővérű férfi” és bement egy olyan idős nő udvarára akiről tudta, hogy egyedül él és hozzá is be akart menni, de az elzavarta és hangosan segítségért kiáltozott, ezért onnan gyorsan elmenekült. Haza érve a ruháját levette, azt bedobta az ágynemű tartóba, majd lefeküdt. Nem nagyon tudott aludni, így korán ébredt. Otthon elmondta a családnak, hogy mit tett és azt is hogy megpróbál az erdőben elbújni a rendőrök elől. A házuktól nem messze a domboldalban gallyakból csinált magának sátrat, abban aludt. A húga vitt neki élelmet és Ő mondta el azt is hogy keresték a rendőrök és hogy azt üzentük, hogy jobb ha feladja magát. Három nap bujkálás után, már nagyon éhes volt és át volt fagyva, lement a faluba a tűzoltó parancsnokhoz és megkérte, hogy vigye be a rendőrségre, mert mindent el akar mondani.
Lezártuk a jegyzőkönyvet, ismertettük vele az őrizetbe vételéről szóló határozatot, majd bevitettük Miskolcra a fogdába. Az ügyet átadtuk a vizsgálóknak.
Az alosztályon persze vegyes hangulat uralkodott, örültünk és büszkék voltunk, hogy ismét megoldottunk egy ügyet, de a boldogságunk nem volt felhőtlen, sokunkban sokáig ott volt, megmaradt az idős halott néni holttestének képe.
Az ügyészség elrendelte a gyanúsított előzetes letartóztatását. A vizsgálat későbbi szakaszában a szakértői vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy a boros üvegen talált ujjnyom megegyezik a gyanúsított ujjlenyomatával, illetve az ondóból megállapított vércsoport is azonos volt a tettes vércsoportjával.
Lajosról az utolsó kép ami még beugrik, az hogy amikor végeztünk a kihallgatásával és elköszöntünk tőle, a megbilincselt kezét kissé félénken bizonytalanul kézfogásra felém nyújtotta és közben halkan megköszönte a lángost.
Én rá se néztem, csak hátat fordítottam neki.

Versényi Miklós – Szendrőlád II. rész

A holttestet igazságügyi kétorvosos boncolás céljából a Miskolci megyei körházba szállították. A soron kívül végrehajtott boncolás során megállapították, hogy a nénit megerőszakolták melyet a külső és belső nemi szerven talált sérülések megerősítettek. A szájban és a torokban lévő elváltozások alapján oda feltételezhetően valamilyen tárgyat dugtak le. A sértett halálát fojtás következtében beállt fulladás okozta. A sértett hüvelyéből kenetet vettek, vérmintát, hajmintát, valamint a körmeinek levágásával anyagmaradványokat biztosítottak.
A szerológus szakértő a hüvelykenetben ondót talált, melynek vizsgálata során vércsoportot tudtak azonosítani, mely a későbbi bizonyítás során nagyon fontos lehet.
Az akkor hatályos Büntető Törvénykönyv alapján ez a cselekmény a – Btk.166. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – ütközött. Minősítő körülmény fennállása esetén a büntetés sokkal súlyosabb lehet. Ebben az esetben a különös kegyetlenség volt megállapítható.
A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés:
A különös az elkötés módjára vonatkozik. E minősítés akkor alkalmazható, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásával rendszerint velejáró kegyetlenséget lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók. Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján állapítható meg; ezekből általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére. (BH 2007. 34.)
A következő verziót állítottuk fel. A sértett ismerhette a támadóját, hisz késő este, vagy éjszaka beengedte a lakásba. Ott egy nemi erkölcs elleni támadás történt, mely feltehetően a lelepleződéstől való félelem miatt torkollott emberölésbe.
Amíg folyt a helyszíni szemle addig a mi elfoglaltuk a Tanácsházát és annak udvarán lévő orvosi rendelőt, itt lett a főhadiszállásunk kijelölve. Gyors feladat kiosztás követően megkezdtük az ilyenkor szokásos munkánkat. Többen a Fő utca két oldalát járták végig házalással. Kovács Sanyika ( Söndör ) a kocsmákat zug kimérőket ellenőrizte – kecskére káposztát effektus –. Több kolléga a sértett szokásaira, életvitelére, az oda járó személyekkel kapcsolatban gyűjtött adatot Egy csapat a szabadlábon lévő és korábban vagyon elleni – lopás, rablás – elkövetőit ellenőrizték számoltatták el.
Mi Melindával ellenőriztük a korábban erőszakos, garázda és nemi erkölcs elleni bűncselekményeket elkövető és a faluban lakó személyeket. Ezeket az embereket behoztuk a Tanácsházára és ott elszámoltattuk, az általuk mondott alibit leellenőriztük.
Több kemény bűnözővel beszélgettünk el és ilyenkor természetesen vártuk tőlük az infókat is. Azok akik nem megrögzött, konok bűnelkövetők voltak, természetesen segítőkésznek mutatkoztak, adtak tippeket személyekre és ígéretet tettek, hogy megpróbálnak beszélni balhés manuszokkal, hátha valamelyik köpni fog.
Mire a kiosztott feladatokkal végeztük és a jelentéseket elkészítettük, bizony már éjfél körül járt az idő. Mindannyian az orvosi rendelőbe gyülekeztünk, leadtuk jelentéseinket és szóban röviden a vezetőinknek is beszámoltunk az elvégzett feladatainkról. A vezetőink természetesen javaslatokat is vártak tőlünk a továbblépést illetően. Ez egy nagyon jó módszer volt, hisz ekkor hallottuk azt hogy a többiek milyen információkhoz jutottak és több esetben a részadatokból összeállt, kialakult egy új jó vonal, amit természetesen a másnapi végrehajtandó feladatok sorába fel is írt Kisparancsnok.
Fáradtak voltunk, de Söndör mint máskor is vidámságot vitt a dolgokba. Mivel Ő becsületesen a kapott feladatnak megfelelően lejárta az összes kocsmát, zugkimérést, éjszakára már igen mókás állapotban volt és mivel amúgy sem volt egy szűkszavú gyerek, na most aztán pörgött rendesen a nyelve. Mindenki szóbeli jelentésébe bele kotnyeleskedett, mindegyikhez volt kiegészítése, persze mindezt akadozó nyelvel. Mi már röhögtünk, amikor engedélyt kért szólni.
Csacsovszki László osztályvezető nagy türelemmel mosolyogva intette le mindig Söndört. Jól van Sanyika ezt már hallottuk, de főnök jelentem – vágott közbe Söndör –, de ismét leintették. A végén már mindenki dőlt a röhögéstől, főleg akkor amikor engedélyt kapott, hogy akkor most Ő foglalja össze a csapat aznapi munkáját. Hát a beszámolójából megtudtuk, hogy hol mérnek nagyon jó bort, meg milyen jó melle van a kocsmárosnénak és egyébként is igen jó emberek élnek a faluban, és Ő mindenkit nagyon szeret és ide vissza fog jönni vadászni. Csacsó főnök másnapra Söndört az összes kocsmából és borkimérőből azonnali hatállyal kitiltotta és testhezálló feladatot szabott ki neki, bent kellett ülnie a rendelőben és az iratokat rendezhette. Miután már aznapra nem volt további feladat, és aránylag közel voltunk Miskolchoz, így haza mentünk aludni. Másnap reggel 07.00 órakor indultunk vissza Szendrőládra hogy újult erővel vessük magunkat a tettes után.
A bázison már ment az eligazítás a feladatok leosztása, és folyattuk a munkánkat. Egymás után hoztuk be a személyeket és folytak a kihallgatások, de a tettes személyére vonatkozóan érdemleges adat nem jött fel. Ebéd idő után voltunk amikor a tanácson dolgozó egyik hölgy egy nagyon jónak tűnő adatot mondott el nekünk. Délben haza ment megebédelni, amikor a szomszédjában lakó egyedül élő idős hölgy elpanaszolta neki, hogy azon az éjszakán amikor Joli nénit megölték, egy helyi férfi az Ő lakásába is be akart menni, de nem nyitotta ki neki az ajtót hanem hangos szóval elzavarta onnan.
Azonnal a néni lakására mentünk, ahol Ő elmesélte, hogy két nappal korábban már éjfél körül járhatott az idő amikor az udvarról beszűrődő zajra és a szomszéd kutyájának ugatására ébredt fel. Nem kapcsolta fel a lámpát, csak oda ment a félig beüvegezett bejárati ajtóhoz, ami zárva volt, és kinézett az udvarra. Az utcai közvilágítás jól bevilágította az udvart, így Ő kifelé mindent jól látott, de Őt nem látták. Ekkor lépett az ajtó elé a közelben lakó általa csak gúnynévről ismert fiú, aki szemmel láthatóan részeg volt. A késői látogató kopogtatott és nevén szólongatva kérte, hogy engedje be.
A néni ráförmedt, hogy takarodjon onnan, mit akar egy idős nőtől késő éjszaka. A válasz nagyon rövid és egyszerű volt, „hát baszni.”
A tanú megrémült és kiabálva zavarta el onnan a késői lovagot, majd segítségért kiáltozott. Ezt meghallva a férfi azonnal kiszaladt az udvarról és rohant a lakásuk irányába. Egész éjjel nem mert lefeküdni, mert tartott attól hogy a férfi vissza jön és rátöri az ajtót. Másnap sem mert senkinek szólni félelmében, de miután meghallotta, hogy azon az éjszakán megölték Joli nénit, így vette a bátorságot és a történteket elmesélte a szomszédasszonyának aki a Tanácson dolgozik. A nénit kocsival azonnal bevittük a bázisra és ott a vizsgálók jegyzőkönyvezték a tanú vallomását.

Versényi Miklós – Szendrőlád I. rész

Szex, gyilkosság, és a lángos!

1989. március végi szép napsütéses de csípős reggelen lassan gyülekezik a csapat a Főkapitányság II. emeletén lévő nyilvántartó iroda belső ablaktalan helyiségében. A kollégákkal minden reggel itt kezdtük a napot, friss kávé illat keveredett a cigi füstjével. Beszélgettünk, ment a szokásos zrikálás, sztorizás, közben olvasgattuk a kapitányságokról beérkezett eseményekről összeállított esti jelentéseket, nézegettük a kiadott körözéseket. Persze röhögtünk kinek az álmos, kinek a másnapos ábrázatán, hallgattuk Kovács Sanyika ( Söndör ) vadászkalandjait, Harsányi Attila – görög isten – hódításait, Dr. Krnács Kornél politikai szárnyalását, de a végén azért mindig Lajcsák Melcsike kígyótesténél kötöttünk ki. Melinda a tőle megszokott stílusban, mosolyogva egy akta csomót hozzánk vágva szerelte le az „éhes disznók makkos álmodozását.”
Ezt az idilli képet szakította meg az irodába belépő Daragó Laci( Kisparancsnok) hangja. Gyerekek készüljön mindenki, ismeretlenes gyilok van Szendrőládon, siessetek 10 perc múlva indulás, lenn találkozunk az udvaron. Na az aznapra tervezett munkának lőttek, pillanatok alatt kiürült az iroda, mindenki ment a saját helyére. Gyorsan felszerelkeztünk és siettünk le az udvarra, ahol már vezetőink ott vártak minket és gyorsan elosztották ki melyik autóval jön a helyszínre. Annyit tudtunk meg, hogy a faluban egy egyedül élő idős nénit megöltek, a lánya talált rá a lakásán.
Egymás után gördültek ki a gépkocsik a főkapitányság udvaráról és konvojban elindultunk a helyszínre. Ilyenkor gyorsan repül az idő, hamar megérkeztünk a gyönyörű kis faluba.
A népvándorlás utolsó szakaszában a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott három Kabar törzs települt itt meg, olvadt össze az őslakossággal, és alakították ki azt a vármegyét, melynek központja az államalapítás kori, megerősített földvár volt, Borsod vára amiről később a mai egyesített megye legnagyobb része nevét kapta. A kis község Edelénytől 6 km.-re, míg Szendrőtől 8 km-re helyezkedik el a Bódva völgyében csodálatos zöld dombok között. ( Wikipédia)
A helyszín a Fő utcán a községbe beérve jobb oldalra esett. Itt a házakat közvetlen a doboldal tövébe építették, megerősített támfallal a kőomlás elkerülése érdekében. A ház előtt parkoltunk le és a bizottság Marcsák Zoli vezetésével megkezdte a szemlét. Zolit mindig húztuk, hogy vonzza a balhékat, mert amelyik héten Ő volt a forrónyomos csoportban a szemlebízottság vezetője csőstül jöttek az emberölések. Pedig ha az elkövetők tudták volna, hogy a legprecízebb, legalaposabb ember vezeti a szemlebizottság munkáját, inkább templomba mentek volna.
A nyomozás a felderítés és a későbbi bizonyítás sikere nagymértékben függ a helyszíni szemle adataitól. Lényeges, hogy a szemle során, mindent a legalaposabban, legrészletesebben írjanak le és rögzítsenek, mert az egyedi és megismételhetetlen.
Az ott látottakat, a bűnügyi technikus által felkutatott és rögzített nyomokat jegyzőkönyvbe foglalták, melynek mellékletét képezte a helyszínről készített méretarányos rajz, fényképmelléklet és már akkor a modern technikának köszönhetően a videó felvétel.
Ezeknek összességében olyannak kellett lennie, hogy ha valaki nincs is ott de olvassa a leírtakat akkor maga elé tudja képzelni a helyszínt, illetve ha szükséges a későbbiekben a cselekményt rekonstruálni lehet.
A videó pedig abban nyújtott segítséget, hogy egyrészt azt bármikor megnézhettük, másrészt ha valami esetleg elkerülte a szemlebizottság tagjainak figyelmét akkor azt láthattuk és a dolgokat újra értékelni tudtuk.
Mivel a szemlén nem vettem részt, így az ott látottak, most a videó alapján próbálom meg vissza idézni.
A ház egy régi típusú fa oszlopos verandás épület volt, melynek közepén található a bejárat. Úgynevezett dupla faajtón belépve a konyhába jutottunk, onnan jobbra és balra is nyílt egy-egy szoba. Az épület végében kis melléképület, fészer volt látható, annak végében már a meredek sziklás doboldal kezdődött.
A bejárati ajtó sértetlen, abban belülről benne van a kulcs. A konyhában dulakodásra utaló nyomok láthatók. A konyha asztal az eredeti helyről el van mozdulva, két darab hokedli fel van borulva.
Az elhalt ( nevezzük Joli nénének) – 70 éves kb. 165 cm magas, kissé molett testalkatú nő – a bejárati ajtótól kb. 1.5 m-re a földön hanyatt fekszik. Mindkét lába térdben kissé felhúzva, széles terpeszben van, alul teljesen lemeztelenítve. Rózsaszín meleg női bugyi és sötétbarna kötött cicanadrág a jobb bokájáig le van húzva. Jobb lábán barna színű papucs, a másik lábbeli a testtől 1 m-re látható. Fehér színű kék apró virágmintás halóing elől a nyakáig teljesen fel van húzva, alatt meztelen. Az elhalt nemi szervébe egy zöld színű literes boros üveg van a nyaki részel bedugva. Az arc duzzadt, mindkét szem nyitva, alatt kékes lilás hematoma látható. Mindkét szemgolyón apró pontszerű bevérzések vannak. Arcon, orrban beszáradt vér, nagyra tárt szájban fogazat nincs, abból véres hab szivárog. Nyakon elől és két oldalt felületi hámsérülések és kékes színű véraláfutások láthatóak. Test szerte ütéstől, és feltehetően rúgásoktól származó sérülések találhatók. Mindkét comb belső részén jól látható véraláfutásos megragadási nyomok vannak. A holttest körül a földön mindenütt freccsentett vérre gyanús szennyeződés volt látható. A lakás egyéb helyiségében kutatási nyom nincs, később a sértett lánya elmondta, hogy nem észlel semmi hiányt.

Versényi Miklós – Karcsa IV. (befejező) rész

A hosszú úton hazafelé a kocsiban természetesen az ügyről beszélgettünk, ahol Ladányi Gabi bácsi fővizsgáló is velünk volt.
Megemlítettem Józsika konok tagadását, szemtelen nyegle stílusát, és mondtam, hogy bizony a legszívesebben a belét kitapostam volna. Jót nevettünk a repülő írógépen is, amikor Gabi bácsitól megint tanultunk valamit, ami a későbbi munkánkra nézve meghatározó volt.
Elmondta, hogy az ölési ügyeknél a sértett halott, nem tudja elmondani az eseményeket, a legtöbb esetben tanú sincs, így azt hogy akkor mi történt, azt hogy megismerjük a történeti tényállást, csak a gyanúsított vallomásából tudhatjuk meg. Ha kajakra akarjuk a vallomást kiszedni belőle, akkor lehet, hogy bekeményít és csak azért sem mondja el. Nekünk a bizonyítás szempontjából viszont lényeges a részletes, mindent feltáró őszinte beismerő vallomás, szakzsargonnal a „bizonyítékok királynője”.(Regina probationum)
Az Életvédelmi Alosztály munkája tulajdonképpen ezzel le is zárult, az addig keletkezett iratokat átadtuk a vizsgálati osztálynak. Ahol az ügyet természetesen az ország legtapasztaltabb vizsgálója Ladányi Gábor kapta meg.
Jól éreztük, hogy a fogda léköre megteszi a hatását, mert pár nap elteltével Józsika meghunyászkodva, részletes beismerő vallomást tett.
Elmondta, hogy ismerte Juli nénit, hisz az apja is gyakran végzett nála alkalmi munkát a ház körül, édesanyja pedig többször vett tőle tojást és bort. Több alkalommal őt küldték borért, ismerte a házat belülről is.
A kérdéses délután a szülök által valahonnan hozott bórból Ő is jócskán fogyasztott és bizony még porzott a torka a családnak, de pénzük már nem volt.
Már este hat óra elmúlt amikor elindult otthonról, azzal a szándékkal, hogy majd Juli nénitől kér bort és majd az apja ledolgozza annak árát. Otthon nem mondott semmit hová megy nem is nagyon érdekelte a szülőket, hogy a gyerek mit csinál, és mikor megy haza.
Sötét volt már amikor a házhoz ért, az üres telek felőli oldalon átmászott a kerítésen, majd a házhoz ment. Sötét volt, kopogott az ajtón és szólongatta a sértettet. Benn a házban egyszer csak világosság lett, és Juli néni kiszólt, kérdezte, hogy ki az és mit akar. A gyanúsított közölte, hogy bort szeretne elvinni, engedje be. A néni azonban elzavarta, hogy menjen onnan, menjen haza.
Ekkor mérgében a lábával berúgta a bejárati ajtót, mely reccsenve kicsapódott. Belépve a zárt ámbitusra, ott állt vele szemben a néni, fehér hálóingben és nagyon meg volt rémülve. Az idős sértett megismerte a behatolót és fenyegetni kezdte, hogy szólni fog a helyi rendőrnek, ezért börtönbe fog menni, és két kézzel többször mellbe lökve tuszkolta kifelé az ajtón.
Józsika, ekkor ellökte magától a nénit aki beesett a nyitott ajtón keresztül a konyhába és hangosan segítségért kezdett kiabálni. Az elkövetőnk, ekkor a lelepleződéstől félve a konyha asztalon talált nagyméretű kést felkapta az előtér irányába hátráló sértettet fentről lefelé irányult mozdulattal többször mellkason szúrta. Kérdésre nem tudta megmondani hányszor szúrt, csak annyit válaszolt, hogy sokszor. Miután a néni hanyatt vágódott, még hangosan nyöszörgött, amit Józsika nem bírt hallgatni, ezért mellé térdelve, még többször mellen szúrta. Egyszer csak nem jött ki hang a néni torkán. Az öléshez használt kést ledobta a földre.
Gyanúsítottunk, ezután már nem is foglalkozott azzal hogy a bort megkeresse, gyorsan bement a konyhába ott a szekrény fiókjait kihúzgálva pénzt keresett. Mivel ott nem talált értéket, bement a nagyszobába és a kétajtós szekrény felső polcán megtalálta a néni fekete kis táskáját, abból valamennyi fém aprópénzt markolt ki. Ezután távozáskor a szoba asztalán lévő kicsi üveg vázából kikapott egy kis csokor színes művirágot, mert az nagyon szép volt és megtetszett neki, meg egyébként is „szereti a szép virágokat.”
A kerítésen kimászva az utcában lévő nyomos kútnál megmosta a kezét, mert az ragadt a vértől.
Haza felé menve emlékezete szerint a negyedik szomszédnál állt meg, kiabálására egy fiatal asszony jött ki. Ennek a hölgynek kínálta eladásra a csokor virágot, azonban az nevetve elküldte, hogy menjen haza. Haza felé menet útközben valahol a gazban eldobta a művirágot, de a helyre már nem emlékszik. Később az általa megadott útvonalon megkísérelték felkutatni a csokrot, azonban azt nem találták meg.
A lakásukra érve már mindenki aludt. Ő ekkor vette észre, hogy a rajta lévő sötétkék mackó alsó és felső és a focicipője és csupa vér, ezért azt levette és bedobta az ágy alá és lefeküdt aludni. Másnap amikor úgy 10.00 órakor felkelt, nem is gondolt arra hogy előző este mit tett. A véres nadrág zsebéből előkereste a házból ellopott pénzt, mely összesen 48.Ft. volt.
Elment a helyi kocsmába ott megivott egy kólát vett két csomag savanyú cukrot és elvitelre egy üveg üdítőt. Elment be a faluba a nővére lakására és a gyerekeknek oda adta a kólát és a csomag cukrot, majd nemsokára elment haza. Otthon mivel éhes volt kent magának egy szelet zsíros kenyeret és kiült az ajtó elé enni, ahol később elfogták a rendőrök.
Kihallgatása végén elmondta, hogy most már nagyon sajnálja Juli nénit, ha nem kiabált volna és nem fenyegeti, hogy rendőrkézre adja, akkor nem bántotta volna, félelmében ölte meg.
Ebben az ügyben sem kísértük figyelemmel, hogy a bíróság milyen ítéletet szabott ki, de biztos vagyok benne hogy Józsikának kemény éveket kellett leülnie.
Mi pedig folytattuk a munkánkat, hisz az élet a megyében rendesen zajlott, szinte minden hétre jutott egy élet elleni bűncselekmény, mindig jött egy újabb ügy amit meg kellett oldanunk.
Végezetül egy pár gondolat az idősek sérelmére elkövetett bűncselekményekről.
Népszámlálási adatok szerint ma Magyarországon minden ötödik ember időskorúnak számít, vagyis betöltötte a hatvanadik életévét. Területi eloszlásban Budapesten, illetve kistelepüléseken élnek a legtöbben, az idősek 61%-a nő. Napjainkra jelentősen csökkent a többgenerációs családok száma, az idős emberek többsége egyedül vagy másik időssel él együtt. Életkori, fizikai, mentális sajátosságaikból, helyzetükből, állapotukból adódóan, a társadalomban betöltött szerepüknél fogva az átlagnál sérülékenyebbek, kiszolgáltatottabbak, fokozottabban veszélyeztetettek bizonyos bűncselekményekkel szemben. Az idősek elsősorban vagyon elleni bűncselekmények, ezen belül pedig lopások (trükkös, besurranásos, betöréses lopások, zsebtolvajlás) továbbá csalások és rablások áldozatává válnak. Fenti deliktumok létrejöttében nagy szerepet játszik a sértetti közrehatás. Az időskorúak és egyedülállók sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén az elkövetők gyakran az e csoportba sorolt személyek segítőkészségét, hiszékenységét használják ki ahhoz, hogy lakásukba, házukba, különböző trükkökkel bejussanak, és onnan elsősorban készpénzt, takarékbetétkönyvet, ékszert tulajdonítsanak el. Elemzéseink szerint időskorúak nagyon sok esetben a részükről természetesen felmerülő segítségnyújtás következtében válnak áldozattá. Viszonylag könnyen kötnek ismeretséget, megbíznak idegen emberekben, örülnek, hogy beszélgetnek, ezáltal az elkövetők nagyobb nehézség nélkül bizalmukba férkőzhetnek.
Fizikai támadás esetén lehetőség szerint saját élete, testi épsége megóvása érdekében ne tanúsítson ellenállást, inkább teljesítse a támadó követeléseit, hiszen ezzel saját életét mentheti meg! Folyamatosan tartson kapcsolatot a „közelében” élőkkel, valamint a postással, polgárőrrel, orvossal, szociális gondozóval. Lehetőség szerint állapodjanak meg abban az előbb felsorolt személyekkel, hogy hetente vagy havonta mely időpontokban látogatják meg őket.
Az ablakokon lévő redőnyt azon helységekben, melyeket nem használ, napközben húzza fel, ezzel is azt a látszatot keltve, hogy a lakás valamennyi helyiségét lakják. Lehetőség szerint az előkertet művelje, mert az elhanyagolt kert látványa is arra enged következtetni, hogy a ház tulajdonosa egyedül élő, gyenge fizikumú, beteg ember, aki segítségre szorul, ezáltal védtelenné és célponttá válhat! Rendőrség számára kiemelten fontos terület az időskorúak, mint általában különösen védtelen csoport védekezési képességeinek növelése. Ennek érdekében valamennyi megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya időskorúak védelmét szolgáló ajánlásokat, programokat dolgoztak ki és azt eljuttatták a célcsoport részére. Érdeklődjön az önkormányzatnál, a helyi rendőrnél a házi jelzőrendszeres segítségnyújtás, illetve a vészhelyzeti segélyhívók beszerelésének lehetőségéről, ezek hiányában szereltessen be S.O.S segélyhívó jelzőberendezést (vezeték nélküli kapucsengő) rosszullét, betörés esetére!

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

( Óbecsey István: Szeressétek az öregeket…)

Versényi Miklós – Karcsa III. rész

Na ekkor kapott csak el igazán a harci láz, gyorsan elhagytam a helyszínt. Az utcára kiérve jelentettem a vezetőimnek, a bizottság eddigi megállapításait és hogy nagy valószínűséggel meg van az emberünk, aki alaposan gyanúsítható az emberölés elkövetésével.
A helyi körzeti rendőr természetesen ismerte Józsikát és közölte, hogy ilyenkor benn a falú központjában a nővérénél szokott tartózkodni, mert a szülők napszámban vannak.
Azonnal nagyobb erővel mentünk a testvér lakására, ahol csak a nő volt otthon. Az udvaron a homokos talajon jól lehetett látni a stoplis cipő lenyomatokat. Kérdésünkre elmondta, hogy Józsika volt náluk, pár percig időzött, majd azt mondta, hogy haza megy, mert éhes- Csodálkozott is hogy honnan volt pénze, mert hozott kólát és cukrot a kicsi gyerekeknek.
Rádión jelentettem Kisparancsnoknak a fejleményeket, akivel megbeszéltük, hogy megyünk a gyerek lakására az elfogást végrehajtani, míg ők megcsinálják a házkutatást. Az utca sarkán találkoztunk a kollégákkal, majd egyszerre értünk a lakáshoz.
A kocsiból kiszállva egy fiatal 16-17 év körüli srácot láttunk aki a bejárati ajtó előtti beton terasz szélén ült, kezében egy nagyméretű kés és nyugodtan ette a zsíros kenyerét. Nem volt meglepődve sem megijedve. Közelebb lépve felszólítottam, hogy tegye le a kést és a kenyeret és lépjen felénk két lépést. Szó nélkül engedelmeskedett az utasításnak. Megkérdeztük, hogy hívják, rezzenéstelen arccal közölte a nevét. Ő volt a mi emberünk, ekkor Melcsikével mellé léptünk, a kezét hátra csavartam és megbilincseltem. Nem ellenkezett, nem szólt egy szót sem, egyáltalán nem reagált a vele történtekre. Beültettük a gépkocsiba és a megbeszéltek alapján az első kihallgatásra a helyi Tanácsházára vittük. Közben oda érkezett a nővére is, így már az Ő jelenlétében Daragó Laciék a házkutatást is meg tudták tartani.
A Tanácsházán a házasságkötő teremben ültettük le a gyanúsítottunkat, őt a helyi rendőr őrizte. Várni kellett amíg befejeződik a házkutatás, mert a fiatalkorút a törvények értelmében csak nagykorú hozzátartozója jelenlétében lehetett kihallgatni, így vártuk, hogy meghozzák a nővérét.
Megszokott volt, hogy az a kolléga, vagy kollégák hallgatják ki a gyanúsítottat, akik az érdemleges információt hozták. Mi Melindával kimentünk és megbeszéltük a kihallgatási taktikát, mely abból állt, hogy engedjük, hogy az eseményeket szépen magától mondja el, majd csak utána teszünk fel neki kérdéseket, addigra a szemlét is befejezik és több adatunk lesz. Azt hittük, hogy sima egyszerű dolgunk lesz, kis fiatal srác, biztos mindent őszintén el fog mondani. Hát nagyot tévedtünk!!!
Józsikát a bejárati ajtónak háttal leültettük és megkezdtük a jegyzőkönyvi kihallgatását, a nővére jelenlétében. Több oldalon a személyi részt a formanyomtatványnak megfelelően kitöltöttük. A gyanúsítottunk 17 életévét betöltötte. A szabályoknak megfelelően közöltük vele azt hogy mivel gyanúsítjuk, ez ellen panasszal nem élt. Már ekkor a fiú nővére rászólt a testvérére, hogy ne mondjon semmit, tagadjon mindent le, ott sem volt, mondja azt hogy otthon aludt. Figyelmeztettük, hogy Ő csak jelen lehet a kihallgatáson de abba nem szólhat bele, nem irányíthatja, nem befolyásolhatja a testvérét. Mivel továbbra is ingerült hangnemben ordítozva szidott minket, azonnal kizavartuk a teremből.
Közben a helyi rendőr segítségével intézkedni kellett, hogy a sok kíváncsiskodó, bámészkodó embert a Tanácsháza udvaráról is el kellett távolítani, mert többen szinte az ablakokra rátapadva leskelődtek befelé, mellyel zavarták az eljárási cselekményt. Kisparancsnok az ajtón csendben belépett, úgy hogy a gyanúsított nem vette észre és mutatta, illetve jelezte, hogy a házkutatáson megtalálták Józsika ruháját és focicipőjét, mely merő vér volt. Kimentem hozzá és akkor mondta el, hogy a gyerek szobájában az ágy alá bedobva találták meg a nagyon fontos bizonyítékot.
Közben egy másik irodában Marcsák Zoli már írta a helyszíni szemle jegyzőkönyvet, azok a kollégák akiknek már nem volt feladatuk, felszabadultan söröztek és a Tanácselnök által beszerzett tepertőből falatoztak. Már csak ránk a gyanúsított kihallgatására vártak.
A kihallgatás nem volt egyszerű, mert Józsika megfogadta a nővére ajánlását, mindent tagadott, szinte odáig fajult a dolog, hogy már azt is tagadta, hogy Karcsán lakik. Természetesen a sértettet nem ismerte, soha nem járt az udvarán sem, még abban az utcában sem közlekedett. Ő semmilyen virágot nem árult előző este, szóval nem csinált semmit, nem volt sehol, otthonról ki sem mozdult, melyet majd természetesen a szülei igazolni fognak. Mindezeket nyeglén, szemtelenül adta elő. Nekem már nagyon viszketett a tenyerem, éreztem, hogy ebből „kovács műhely” lesz.
Drága kolléganőm egyre szigorúbb szemmel nézte Józsikát, aki nagyon be volt szarva, azt mondta, hogy Melinda „szemmel veri és az az érzése, hogy meg akarja ölni.” Hát az biztos hogy volt egy nézése, én már ismertem.
Az agyam akkor borult el, amikor rákérdeztem, hogy a mitől lett csurom vér a ruhája és az hogy került az ágya alá. A válasza a legnagyobb természetességgel az volt hogy azt mi rendőrök véreztük be és tettük oda.
Melindánál ekkor gurult el a gyógyszer, engem megelőzve felkapta az igen jó súlyú Erika márkájú írógépet és azt hozzá vágta Józsikához. Még szerencse, hogy csak a mellét találta el és nem okozott sérülést.
Egyszerűen nem lehetett érdemben kommunikálni a kis majommal, mindent tagadott. Nem kínlódtunk vele tovább, elkészítettük az őrizetbevételi határozatot, ami ellen természetesen panasszal élt, mert milyen alapon zárjuk mi be amikor Ő ártatlan. Tudtuk, hogy Józsika aki egyébként első bűntényes volt, nem lesz ilyen nagy legény ha egy pár napig megszívja majd a fogda légköre.
A csapat örömmel, megnyugvással és büszkén indult haza, hisz elfogtuk az emberölés elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt.
Másnap csak pár nyomozó tért vissza a faluba, még egy pár tanút- Józsika pénzköltésére stb. – kihallgatni.

Versényi Miklós – Karcsa II. rész

A csapat többi tagja pedig a vezetőinket körbe állva ott az utcán meghallgattuk a helyi körzeti megbízottat.
A helyi kolléga elmondta, hogy az idős néni egyedül élt a házban, férje 25 éve meghalt, gyermekeik távol élnek, csak ritkán látogatták meg. Kis özvegyi nyugdíját, a kertben megtermelt zöldségek, tört dió, a nevelt tyúkok tojásainak, valamint az udvaron termő szőlőből készített nova bor eladásából pótolta ki. Nem járt piacra a kis portékáit a házhoz járó embereknek adta el.
Barátságos, mindenkihez kedves embernek ismerték meg, szívesen beszélgetett a szomszédokkal, a postással, de akár idegenekkel is.
A nagyobb kerti munkákat – ásás, favágás – már nem tudta elvégezni azt a helyben lakó napszámosokkal csináltatta meg, melyért némi pénzt és bort vagy zöldséget adott.
Az adatok szerint sok ember járt be a nénihez, vásárlás, alakalmi munka és borivás borvásárlás miatt. Egyértelmű volt hogy a sértett zugkocsmát üzemeltetett, ahová bizony sok csavargó alkoholista járt.
A szomszédok elmondása alapján a néni korán, szinte mindig pontosan este 18.00 órakor bezárta a kiskaput és ment lefeküdni, kutyája nem volt így a lakás ajtaját is bezárta. Reggelente 06.00 órakor már kiengedte a tyúkokat és a kertben tett vett.
A körzeti megbízott és a szemben lakó szomszéd felsorolták azokat a személyeket akik tudomásuk szerint bejártak az udvarra és kapcsolatot tartottak a sértettel. Ezen személyeket be kellett vinni a Tanácsházára és ott részletesen el kellett számoltatni, alibiztetni.
A többi nyomozónak pedig az ilyenkor szokásos adatgyűjtést házalást kellett végrehajtani. Feladat volt a sértett életkörülményeire, szokásaira, jellemére az oda járó emberekre, az előző napi mozgására, ténykedésére, az ott megjelenő személyek kilétére, az utcában a faluban megjelenő idegenekre, esetleg nem megszokott eseményre, személyre vonatkozóan információszerzés.
A házalást, adatgyűjtést Lajcsák Melinda társammal az utca helyszín felőli oldalán kezdtük meg. A sértett házához a legközelebbi épület kb. 60 m-re volt, a közbenső részen gazos elhanyagolt üres telek állt. A negyedik házhoz érve a kaput megnyitva bementünk. Egy nagyon csinos fiatalasszony jött elénk, be sem kellett mutatkoznunk, tudta, hogy rendőrök vagyunk és hogy milyen ügy kapcsán kerestük meg. Mivel láttuk, hogy éppen nagymosásban van és közben az ebédet is főzte, invitálása ellenére nem mentünk be a lakásba, ott az udvaron beszélgettünk. Láttam, hogy kölcsönös a szimpátia – hisz jóvágású snájdig zsaru voltam – pláne amikor rákérdeztem, hogy milyen finomságot készít ebédre tudtam, hogy beloptam magam a szívébe. Rögtön meg is hívott minket ha időnk engedi menjünk ebédeljünk meg. Nagyon csábító volt a dolog, de a munka az munka és megköszönve kedvességét fájó szívvel visszautasítottuk azt.
Rátértünk a sértett életvitelére, szokásaira, a hozzá járó személyekre és természetesen közben a szolgáltatott információkat jegyzeteltünk.
Arra a kérdésemre, hogy előző nap az esti órákban történt e valami szokatlan az utcában, láttak e idegeneket, vagy bárkit aki arra járt.
Mosolyogva mesélte, hogy semmi különös nem történt ha csak az nem hogy úgy este nyolc körül már sötét volt amikor a kapun bekiabált a faluban lakó fiatal srác – ettől kezdve nevezzük Józsinak –. Mivel ismerte, így kiment hozzá a kapuba. Látta, hogy a srác be van rúgva és a kezében egy művirágból készült csokor volt, amit eladásra kínált fel. Azt mondta, hogy még szeretne inni ezért otthonról elhozott virágot akarja eladni 20 Ft-ért.
A tanú csak nevetett és elküldte, hogy minek neki már többet inni, így is be van piálva, menjen haza és feküdjön le. Arra nem tudott választ adni, hogy Józsika járt e Juli nénihez alkalmi munkát végezni, de azt tudta, hogy annak az anyja sokszor ment és kért vagy vett tojást, zöldséget és bort a sértettől. Kérdésre elmondta, hogy a gyereken sötét mackó alsó és felső, a lábán mint mindig egy stoplis focicipő volt. A ruházaton nem látott semmilyen szennyeződést, de sötét is volt meg nem is nagyon érdekelte, nem figyelte meg nem gondolt semmi rosszra. Józsika pár perc elteltével elindult a lakásuk irányába. Kérésünkre a kert végéből megmutatta, merre lakik a srác. A tanú lakásától kb. 100 m-re egy kis közön kellett jobbra lefordulni, ott egy kb. 200 m- széles gazos füves területen egy kitaposott ösvényen lehetett eljutni egy párhuzamos utcára, ahol a fiú lakott a szüleivel.
Ezután pár perc kölcsönös flörtölés után elköszöntünk a tanútól. Én már ekkor éreztem, tudtam, hogy meg van a tettesünk, ez lesz a jó vonal csak végig kell menni rajta. Az utcára érve Melcsike még morgolódott is hogy „mit udvarolsz a csajnak, – láttam, hogy egy kicsit féltékeny volt -otthon van neked Évike, az aranyos kis feleséged”. Már fordult volna a következő ház irányába, amikor vigyorogva szóltam, hogy nem megyünk tovább, mert meg van a tettesünk. Melcsike tanulva a Tiszaújvárosi újszülött ügy kapcsán tudta, hogy amit mondok azt komolyan kell venni, már bebizonyosodott, hogy jók a megérzéseim, és azonnal indult utánam vissza a helyszínre. A ház előtt kinn az utcán állt és várakozott Csacsovszki László a megyei bűnügyi osztály vezetője, Németh Ottó bácsi a technikai osztály vezetője és Daragó Laci „ Kisparancsnok „ életvédelmi alosztály vezető. Még ők sem mentek be a helyszínre nem zavarták az ott dolgozó kollégákat.
Oda érve azonnal jelentettem a tanú által szolgáltatott érdemleges adatot, amire mindannyian felkapták a fejüket. Kértem, hogy engedélyezzék, hogy beszéljek a szemlebizottság vezetőjével. Meg kellett tudni, hogy benn a házban van e művirág, illetve találtak e lábnyomot ami feltehetően az élkövetőtől származik.
Engedélyt megkaptam, de felhívták a figyelmemet, hogy a házig vezető út bal oldalán menjek és hívjam ki a bizottság vezetőjét.
Nagyon óvatosan a lábam elé nézve mentem, nehogy valami nyomot megsemmisítsek, majd a bejárati ajtótól pár lépésre megálltam és bekiabáltam Zolinak. Pár perc elteltével a kolléga kijött, akkor láttam a nyitott ajtón keresztül az elhaltat. Egy idős ősz hajú, kicsi és nagyon vékony néni feküdt hanyatt a kövön és a mellénél a hálóing vöröslött a vértől, a teste és a feje körül vastagon volt az alvadt vér. A feje mellett a földön ott volt az elkövetés eszköze egy hatalmas kés.
Zoli elmondta, hogy az elkövető beszakította a bejárati ajtót, majd egy kb. 30 cm penge hosszúságú – mint később kiderült a helyszínen talált – disznóölő késsel brutálisan össze szurkálta a sértettet. Husz nagy erővel szemből leadott szúrt sérülés volt a sértetten, melyek közül három a sértett hátán jött ki, szabályosan átdöfte a vékony testet. A lakásban kutatási nyomok vannak, az esetlegesen eltulajdonított tárgyakról majd később a sértett lánya tud nyilatkozni, de feltehetően pénz hiányzik, mert a „ tiszta szobában „ lévő szekrény előtt a földön nyitva találták meg a néni fekete színű lakk ridiküljét, körülötte szétszóródva fém aprópénz volt. Kérdésre elmondta, hogy a lakás szinte minden helyiségében vannak különböző művirágok.
Megmutatta az ablak előtt húzódó kiskertben az elgereblyézett talajon talált lábnyomcsapást, mely egy kisméretű stoplis focicipőtől származó nyomot mutatott.