De térjünk vissza az ügyhöz
Az iratokban rábukkantam egy rendőri jelentésre, melyben az állt, hogy 1972-ben, tehát két évvel a gyilkosság után, az Augusztus 20. strandon találtak egy személyi igazolványt, melynek műanyag tokjában Labancz Anna fényképe volt. Az igazolvány gazdája akkori tanúvallomásában elmondta, hogy Labancz Annát gyerekkorától ismerte, Sajópetriben szomszédok voltak, és sokat játszottak együtt, sokat jártak ki a Sajó partjára fürödni. Később is, ha Miskolcon találkoztak, megálltak és beszélgettek. Elmondása szerint Annával halála előtt három héttel találkozott a Kossuth mozi előtti járdán. Rövid ideig semmitmondó dolgokról beszélgettek, majd elváltak egymástól. Utána már csak Anna haláláról értesült. Anna gyerekkori barátját Rácz Balázsnak hívták és 1990-ben Tiszaújvárosban tartózkodott. Mivel személyesen is jól ismertem, kértem Daragó Lacit, hogy másnap szeretnék elmenni a városba és meghallgatni, hátha az új adataink fényében tőle érdemleges információhoz jutunk, természetesen rábólintott. Telefonon felhívtam a helyi kollégákat és kértem, hogy másnap 10.00 órára kérjék meg Rácz urat, hogy fáradjon be a kapitányságra. Indulás előtt azért kitelefonáltunk a városba, hogy megvan-e a személy, de a válasz az volt, hogy sajnos nem tudják, hol található.
Rácz Balázs a város jellegzetes figurája volt. Valamikor jobb sorsa érdemes vállalkozó volt, akinek élete válását követően teljesen félresiklott, nagyon sokat ivott, végül hajléktalanként éldegélt. Sokan csak Aranycsipaként ismerték. Ez a név úgy ragadt rá, hogy szerinte mindenki csipa, de ő az Aranycsipa.
Tudtam, hogy délelőtt melyik törzshelyén tartózkodik, csak sietnünk kellett, hogy még kihallgatható állapotban találjuk.
Kovács Sanyival – az ügygazdával – mentünk a városba és természetesen a Sörpatikában meg is találtuk. Egy feles után rögtön nagyon örült nekünk. Röviden ismertettük jövetelünk célját. „Csipukáim, addig egy szót sem szedtek ki belőlem, míg nem hívtok meg egy ebédre a Birka csárdába” – jött a válasza.
Mindent az ügy érdekében, irány a csárda. Ott természetesen még egy feles, majd rántott szelet, aminek már az összeszűkült gyomra miatt csak a felét tudta megenni.
Kellő bealapozás, Balázs emlékezetének felturbózása után rátértünk az érdemi munkára. Pontosan emlékezett a 18 évvel korábban elmondott vallomására és arra is, hogy amikor találkoztak a mozi előtt, akkor Anna egy kolléganőjével sétált. Miután ők beszélgetni kezdtek, a barátnő illedelmesen távolabbra ment.
Megkérdeztük Balázstól, hogy esetleg Anna beszélt-e esetleges kapcsolatáról, udvarlóról – természetesen nagyon vigyáztunk arra, hogy semmit ne adjunk a tanú szájába. Határozottan igennel válaszolt. Most megpróbálom visszaadni, ahogy és ami ott ezután elhangzott és történt.
- Aranycsipa, figyelj csak, mit mondott Anna erről a kandúrról?
- Mit, hát azt mondta, hogy van egy manus, akinek nagyon tetszik, de ő nem akar igazából semmit, mert túl fiatal hozzá.
Kollégámmal, Sanyival szinte egyszerre rúgtuk egymást az asztal alatt bokán és összevillant a szemünk, hisz már abból is értettük egymást. Nagyon fontos volt, hogy mi semmilyen módon ne reagáljunk, ne lássa rajtunk, hogy amit mond, az az ügyben nagyon lényeges. Sanyika rögtön kért magának is egy felest.
- Te, Balázs, Anna nem mondott semmit erről a manusról, hogy mit csinál, tanul, dolgozik, orvos vagy mi? Itt hosszabb ideig, több percig gondolkodott, majd folytatta.
- De, de, azt mondta, hogy sportoló…. Ekkor már fájt a bokám, Sanyi újabb feles, én üdítő, mert már évek óta anti voltam.
- Te, Aranycsipa, ha még arra is vissza tudsz emlékezni, hogy Anna mit mondott, mit sportol a manus, reggelig itatlak.
Balázson látszott, hogy tényleg koncentrál és megkísérli az emlékeket magában visszaidézni. Némán teltek a hosszú percek, hallgattunk. Sanyika, aki egy nagyon pörgős zsaru volt, ha rákattant egy vonalra, akkor mint egy kopó, addig követte a csapást, míg annak végére nem ért. Nem bírta és kb. 10 perc elteltével rászólt, hogy na, emlékszel?
- Na, figyelj csak ide, Csipukám, te azt várod, hogy pillanatok alatt mondjam ki a csudát, de nekem 18 évre kell visszaemlékeznem. Majd további percek elteltével szinte kitört belőle.
- Kajakos, azt mondta, hogy a manus kajakozik. Ekkor már libabőrös voltam, és a szőr felállt a hátamon. Fantasztikus pillanat volt, erre a szóra várunk.
Azonnal telefonon jelentettem Daragó Lacinak a fejleményeket, aki közölte, hogy menjünk be a kapitányságra és hallgassuk ki tanúként, mert ezzel a nyomozati cselekménnyel fogjuk a büntető eljárást újra elindítani és megszakítani az elévülést.
A dolog neheze igazán csak ekkor következett, mert Balázs a nagy emlékezés során kimerült és az elfogyasztott alkoholtól már nem volt kihallgatható állapotban. Természetesen nem engedtük el, bementünk vele a kapitányságra, ahol sok kávé elfogyasztása és a több órás várakozás után estefelé megtörtént a vallomás jegyzőkönyvezése. Balázs, nyugodj békében!!!
Miskolcra utazott a legnagyobb életellenes szaktekintély, Kovács Lajos az ORFK életvédelmi alosztályának vezetője, Hernádi Jancsi főnöke. Ők látták el az ügyben a szakfelügyeletet.
Megbeszéltük, hogy az ügyben milyen további lépéseket tegyünk, mi legyen a taktika.
Első lépésként F.-et Budapestre, az ORFK fogdájába szállították, ahol ellenőrzött körülmények között találkozott korábbi kihallgató tisztjével, egy nagyos csinos vizsgáló hölggyel. A kollegina korábban nagyon jó kontaktust alakított ki F.-el, hozzá bizalommal volt. Állítólag F. vonzódott hozzá.
Érdekes volt ez a kettősség. Mi nem is láttuk, nem is találkoztunk azzal az emberrel, akire dolgoztunk. Én a mai napig nem tudom, hogy miként néz ki, mert csak a 70-es évekbeli fényképét láttam. Az általunk Miskolcon készült anyagokat naponta faxoltuk Budapestre, majd az eredeti iratokat futárral küldtük meg, és ez visszafelé is így működött, érdekes volt.
Pár nap elteltével megtörtént F. kihallgatása, a gyanúsítás ellen panasszal nem élt, a vallomástételt nem tagadta meg. A cselekmény elkövetését tagadta, de mégis nyolc oldalas jegyzőkönyv készült, amiben Miskolcról, korábbi életéről beszélt.
Elmondta, hogy nem is hallott Labancz Annáról, őt nem ismerte, nem tudja, hol van a nővérszálló, annak a közelében sem járt.
Természetes, hogy az első kihallgatáskor engedni kell, hogy bármit mondjon, a vizsgáló nem kérdez közbe. Annak ellenére, hogy tagadott, érdekes volt az a tény, hogy kihallgatását követően megpróbált egy levelet kicsempésztetni a fogdából, melyben szüleit arra kérte volna, hogy 1970. április 18-19-re igazoljanak számára alibit, úgy hogy „tegyék el” őt Miskolcról egy kis faluban lakó rokonokhoz, disznóvágásra. A következő taktikai lépés volt F. poligráfos – hazugságvizsgáló – vizsgálata. Ezt a vizsgálatot akkoriban csak olyan személlyel szemben lehetett alkalmazni, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban és vele szemben az alapos gyanú fennáll, továbbá nem szenved szív- és érrendszeri betegségben és írásban nyilatkozik, hogy azt önként vállalja.
F. alávetette magát a vizsgálatnak, ismerve a jellemét, úgy gondolta, hogy be tudja csapni a gépet. Nagyon ritkák azok a személyek – különös kiképzést kapott kémek, ügynökök –, akik át tudják verni a gépet. Emberünk nem ilyen, nem kapott ilyen kiképzést.
„A poligráf egy olyan eszköz, amely számos élettani funkció változását méri, miközben az illető kérdésekre válaszol. A következőket vizsgálja: légzésszám vérnyomás, pulzusszám, bőrellenállás (verejtékezés mértéke). Amikor valaki valamilyen veszélyes, izgalmas, kínos, vagy éppen felzaklató helyzetbe kerül, akkor a szimpatikus idegrendszer működése túlsúlyba kerül. Ezzel együtt jár a légzés- és pulzusszám emelkedése, a vérnyomás növekedése és a tenyér verejtékezése is. A hazugság a legtöbb embernél a fent felsoroltakhoz hasonló reakciót vált ki, hiszen kínosan érezzük magunkat, mikor valótlant állítunk. Még ha az arcunkon nem is látszik a hazugság, szimpatikus idegrendszerünk árulkodik. A poligráf tehát nem hazugságvizsgáló gép, csak azokat az élettani jelenségeket mutatja ki, amelyek általában akkor jelentkeznek, ha valaki hazudik. A vizsgálat során pulzus- és bőrellenállás-érzékelő kerül az ujjakra, légzésszámmérő a mellkasra és vérnyomásmérő a karra. A vizsgáló különböző kérdéseket tesz fel, és mindegyik kérdésnél rögzíti az összes mérhető paramétert.” (Az eszköz szakleírása.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése