Megkerestük F. menyasszonyát, aki valóban megdöbbentően hasonlított Annára. Kapcsolatuk 1978-ban kezdődött. Elmondása szerint István egy nagyon ragaszkodó ember volt. Sokat olvasott pszichológiai, orvosi és gyógynövényekkel kapcsolatos könyveket. De a polcról soha nem hiányozhattak a kommandós könyvek. Szinte csodálta ezeket az embereket, áhítattal olvasta a róluk szóló regényeket, leírásokat, szinte vonzódott hozzájuk. A bűnözésről és a bűnözőkről az volt a véleménye, hogy kemény, férfias játék, ha át tudják verni a rendőröket.
Szeretett szépen öltözködni, megválogatta, hogy milyen ruhákat vesz fel magára, ugyanakkor elől a fogai rosszak, hiányosak voltak, annak rendbetételét egyre csak halogatta.
Megszállottként edzette testét, télen mezítláb futott, hideg vízben mosakodott, fekvőtámaszból bármennyit képes volt megcsinálni.
Emlékezete szerint egyszer beszélt Annáról, talán 1980-ban, a nővérszállóval szemben parkoltak le az autójukkal és akkor megmutatta, hogy „itt ölték meg Labancz Annát”.
Elmondása szerint hirtelen haragú volt, egy alkalommal valamiről vitatkoztak, és feltehetően olyat mondhatott, amivel megbántotta vagy megalázta, mert úgy megütötte a nőt, hogy annak eltörött az orra, később emiatt pénzbüntetést kapott a bíróságtól.
Az elkövetés eszközére semmilyen adattal nem rendelkeztünk. Sikerült felkutatunk egy olyan tanút, aki elmondta, hogy 20 évvel ezelőtt a Diósgyőri Gépgyárban (Digép) volt tanuló és ott készített egy tőrt, amit később F.-nek ajándékozott. Azzal nagyon sokat dobáltak célba.
A tőrről leírást és méretarányos rajzot készített, amit átadott nekünk.
Ideje volt, hogy az ügyben orvosszakértőt rendeljünk ki. Megkerestük a világhírű Harsányi László igazságügyi orvosprofesszor antropológust a Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetben. Később onnan vált mindenki számára ismertté, hogy részt vett az Oroszországi Barguzinban Petőfi Sándor földi maradványainak felkutatásában.
A szakértő rendelkezésére bocsájtottuk a helyszíni és boncjegyzőkönyveket, fényképeket, Anna bordájának darabját, a tőrről készült méretarányos rajzot, leírást. Azt szerettük volna tisztázni, hogy az áldozat milyen testhelyzetben szenvedhette el a sérüléseket, és azt okozhatták-e a rajzon szereplő eszközzel.
A szakértői vélemény megerősítette azt, hogy a sértett a sérüléseket az ablakban erősen előrehajolt állapotban szenvedte el, és az elkövetési eszköz lehetett az a tőr, amiről leírást és rajzot küldtünk.
Megszereztük a szegedi fegyházból F. ott készített rajzait. Nagyon érdekes képek voltak, szinte mindegyiken visszatérő motívum volt egy szép arcú, hosszú, fekete hajú fiatal nő, továbbá egy fújtató bika feje. A női arc minden esetben megegyezett azzal a rajzon szereplő, vérző szemű női arccal, amit Lajcsák Melinda F. szüleinek lakásából hozott el.
A képeken csak a fekete és a vérvörös szín szerepelt, érdekes volt.
Természetesen igazságügyi elmeorvos szakértőt rendeltünk ki az ügyben F. elmeállapotának vizsgálatára. Rendelkezésére bocsájtottuk gyanúsítotti jegyzőkönyv másolatát és az általa készített rajzokat.
A szakértőnek elmeséli életét, Labancz Anna megölésével kapcsolatban még a gyanúsítást is visszautasítja, azt következetesen tagadja, mert „számára a nő és a gyerek szent”. Az egyszerű kérdésekre rögtön kapásból válaszol, de ha a kérdésben csapdát vélt felfedezni, akkor a feleleteit hosszú gondolkodás után, nagyon óvatosan adja meg. Szereti magát és tetteit pozitívan feltüntetni.
A barátja megölését is úgy állítja be, hogy tulajdonképpen azzal megmentett három emberi életet, mert a tervezett rabláskor a társa meg akarta ölni az orvosházaspárt és annak kisgyermekét. Ugye érdekes felfogás, és a társ nem tudja elmondani ezzel kapcsolatos véleményét, mert F. habozás nélkül megölte, bár azt is önvédelemnek állította be.
Egyébként a szakértő kimondta, hogy a vizsgált személy agyilag rendben van.
A Be. 121. §-a szerint „(1) A bíróság, illetőleg az ügyész bizonyítási kísérletet rendel el és tart, ha azt kell megállapítani vagy ellenőrizni, hogy valamely esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon, illetőleg körülmények között megtörténhetett-e. (2) A bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni, mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetőleg megtörténhetett.”
A bizonyítási kísérlet közvetlen célja lehet:
– már meglévő bizonyítékok ellenőrzése,
– verziók ellenőrzése és értékelése,
– új bizonyíték szerzése,
– a (bűn)cselekmény okainak, körülményeinek, az elkövetés módszerének a tisztázása.
Megterveztünk egy bizonyítási kísérletet, melynek az volt a célja, meggyőződjünk arról, hogy a cselekmény megtörténhetett-e úgy, hogy a sértett az ablakban áll, támadója pedig kívül az alatt, ebben a helyzetben keletkezhettek-e a sérülések. Továbbá az ölés után a menekülő tettes az ismert idő alatt el tudott-e futni a Petőfi tér magasságáig, ahol az egyik felismerő tanúval találkozik. Biztosra akartunk menni.
A területet lezártuk, azt megfelelő rendőri erővel biztosítottuk. A sértett szerepét egy hasonló korú, magasságú, testalkatú és hajhosszúságú hölgy játszotta el. Az elkövető személyt egy korban és alkatban, magasságban megegyező fiatal DVTK-ás futó atléta játszotta el. Korábbi vallomásokból tudtuk, hogy F. nagyon jó futó volt!!! Továbbá megvolt az a személy is, aki eljátszotta a nővérkétől elbúcsúzó és a belváros irányába sétáló tanút helyettesítette, vele ment egy nyomozó is, akivel rádión tartották a kapcsolatot.
Jelen voltak az ügyben dolgozó nyomozók, az ügyész, bűnügyi technikusok, akik természetesen mindent rögzítettek videón és fényképeken.
Órák egyeztetve, felismerő tanú elindítva, majd kis idő elteltével a tettest játszó személy az ablakhoz lép, bekopog, pár pillanat múlva a sértettet játszó hölgy az ablakot kinyitja és azon kihajol. Váltanak pár szót, majd a segítőnk hirtelen bal kézzel elkapja a lány hosszú, fekete haját, szorosan maga felé húzva, a kezében lévő kartonpapírból készült tőrrel leadja gyors egymás után a 17 szúró mozdulatot. A védekező lány mindkét kezével hadonászik, jobb kezével megragadta a támadón lévő pongyolát, míg bal kezével a támadója hajába kapaszkodik.
A támadót játszó személy kitépi magát a védekező nő fogásából és a park irányába fut, menet közben leveti magáról a pongyolát, eldobja és a padot átugorva tovább menekül. Ez idő alatt a felismerő tanúnk halad tovább, elhagyja az Erdei Szörpüzemet, majdnem eléri a Petőfi teret, amikor mögötte feltűnik a rohanó tettesünket eljátszó atléta, majd mellettünk elrohanva távolabb leáll.
A nyomozó rögzítette a találkozás időpontját.
A feltevésünk igazolást nyert, mert a bűncselekmény a fent leírtak, és az általunk felállított verzió szerint történt, bizonyítást nyert az is, hogy a felismerő tanú a menekülő elkövetővel találkozott. Az eljárásról jegyzőkönyv készült.
F. konokul tagad, mi pedig a meglévő közvetett bizonyítékok alapján hisszük, hogy a gyanúnk egyre megalapozottabb.
Van az emberünk, aki a börtönben beszél a gyilkosságról, felmerült tényekre vannak tanúink, össze tudtuk hozni az áldozatot a tettes személyével. Vannak tanúink, akik felismerik a személyt, a szakértői vélemények alátámasztják a megállapításainkat, a gyanú egyre erősebb. De semmiképen nem akartunk egy börtönben ülő, ezáltal védekezésében korlátozott személy köré egy koncepciózus ügyet szerkeszteni. Bizonyítékok kellenek, hogy minden kételyt, minden további kérdést eloszlassunk.
Hogyan tovább???
Megkíséreljük emberünk tagadását szembesítésekkel megtörni. A felismerő pincér, a nővérke, aki a szálló előtt látja, majd a menekülő tettessel találkozó tanú, mindannyian a szemébe mondják a tényeket. Érdekes volt, hogy 20 év után látják újra a személyt, aki természetesen sokat változott, de a pincér és a nővérke továbbra is határozottan állította, hogy ezt a személyt látták.
A futó alakkal összetalálkozó tanú már kicsit elbizonytalanodott, de az arc jellegzetes karaktere alapján megerősítette vallomását és szintén a szemébe mondta a történteket.
A szembesítés során István mindent tagadott, azzal a nővérrel, aki a szemészeten dolgozott és felismerte a látogatók között, már nem vállalta a szembesítést. Az ügyről a továbbiakban nem volt hajlandó beszélni!!! Lehet, érezte, hogy a „játékban” túl messzire ment, a nyakán kezd szorulni a hurok???
Mi befejeztük a nyomozást, úgy éreztük, hogy amit ebből az ügyből 20 év elteltével ki lehetett ismét hozni, azt maximálisan kihoztuk. Nem tudtunk tovább lépni, nem volt mire, kire és hová. Ami személyi bizonyítékot össze lehetett szedni, azt megtettük, tárgyi bizonyíték, az elkövetés eszköze, továbbra sem volt meg. Szerintünk közvetett bizonyítékokkal alátámasztottuk, hogy az elkövető lehet F. István is.
Melyek ezek a közvetett bizonyítékok:
A poligráfos vizsgálat pozitív eredménye, a Katowice pincérének vallomása, a szemészeten dolgozó nővér vallomása, a szálló előtt a várakozó személlyel találkozó nővér, a menekülő személlyel a Petőfi térnél találkozó tanú, ezek mind felismerik és kiválasztják fénykép alapján az emberünket. A szakértői vélemények, a bizonyítási kísérlet eredménye, F. István ellentmondásokkal teli személyisége és konok tagadása.
Mi úgy gondoltuk, hogy ezek a bizonyítékok külön-külön is erősnek tűnnek, de különösen ezeket csokorba szedve elegendők lehetnek a vádemelésre.
Kizárólag közvetett bizonyítékokon alapuló büntetőjogi felelősséget csak a bizonyítékok zárt láncolata alapján lehet megállapítani.
A közvetett bizonyítékok esetében két elmélet van. Soros kapcsolat – láncelmélet: a közvetett bizonyítékok zárt láncolatot alkotnak. Ha bármelyik kapcsolat kiesik, akkor megdől a bizonyítás.
Hálószerű kapcsolat – párhuzamos kapcsolat: közvetett bizonyítékok vannak, amik egymást erősítik. Most már az ügyészeken volt a sor, hogy a nyomozati anyagok alapján emberünkkel szemben emelnek e vádat a bíróságon. Megjegyzem, természetesen a nyomozás végig fokozott ügyészi felügyelet mellett zajlott.
Ha megtörténik is a vádemelés, akkor a közvetett bizonyítékok alapján a 20 évvel korábban elkövetett ügyben a bíróság hoz-e ítéletet, kimondja-e F. bűnösségét.
Amennyiben elmarad a vádemelés és a nyomozás megszüntetésére kerül sor, úgy mi, nyomozók bármennyire is hittük, hogy megtaláltuk a tettest, ezt az aktát ismét úgy kell lezárni, hogy a tettes ismeretlen maradt.
Az ügyészség nem emelt vádat, utasította a nyomozó hatóságot, hogy az eljárást F. Istvánnal szemben bizonyíték hiányában szüntesse meg. Itt végleg pont került az ügy végére.
Önök pedig, akik elolvasták könyvemet, ki-ki magában döntse el, hogy mi, annak idején, 20 év elteltével, jól dolgoztunk-e, és vajon megtaláltuk-e a tettest?
Az ártatlanság vélelme
Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.
A kétségesen bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékelni.
F. Istvánt visszaszállították Szegedre, hogy folytassa büntetését. Amikor a kihallgató tisztje elköszönt tőle, tett egy ajánlatot.
Ha büntetéséből szabadul és már elévült az Anna-gyilkosság ügye, írjon róla egy könyvet. F. István nem szólt semmit, csak sejtelmesen mosolygott.
Van egy mondás, mégpedig az, hogy az életben nincsenek véletlenek, és milyen igaz.
F. Istvánt nem sokkal szabadulását követően kábítószer-csempészés miatt Ecuadorban letartóztatták és tudomásom szerint jelenleg is börtönben van.
Az ügy aktáit már megsemmisítették, több nyomozó kolléga meghalt, és ha majd mi is elmegyünk, akkor Labancz Anna és a nagy ügy végleg a feledés homályába fog veszni.
Hernádi János (Hernyó), Kerekes István (Guriga), Kovács Sándor (Söndör, Sanyika) nyugodjatok békében! Ha van a túlvilágon élet, akkor tudom, hogy most is az ügyeken vitatkoztok és közben Sanyikát ugratjátok.
Én tudom, ki ölte meg Labancz Annát!!! De nem mondom meg!!!
UI:
Édesapám, most már tudom, hogy onnan fentről büszkén nézel le rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése