Versényi Miklós – Szendrőlád III. (befejező) rész

Az új és nagyon ígéretes adat birtokában megint megbeszélést tartottunk. A célszemélyünket ettől kezdve nevezzük Lajosnak.
Az előző napi jelentések között már ott szerepelt az emberünk neve és adatai, azon személyek között, akik rendszeresen jártak a sértetthez a ház körüli alkalmi munkákat elvégezni. A személy elszámoltatása és alibiztetése tervbe volt véve.
Most azt kellett kieszelni, hogy miként menjünk be a lakásba, hogy házkutatást tudjunk tartani.
Nem sokáig agyaltunk rajta, ott volt Zima Sanyi a nyomkövető kutya vezetője aki csak annyit kérdezett, hogy mondjuk meg a pontos házszámot és az utcát, majd Báróval a kutyájával „bevisz oda” minket, hogy meglegyen a jogalap a házkutatásra. A Tanácson adtak egy helyi térképet, azon pontosan megmutatták melyik házban él Lajos és a családja. Muszáj volt ezt a trükköt megcsinálnunk.
Báró egy fantasztikus kutya volt, szerette a fagylaltot és a fröccsöt- ugyan úgy mint Kántor – és különböző kunsztokat tudott megcsinálni. Egyik kedvenc mutatványát a szagkiválasztáskor mutatta be. A helyszínen steril un. Ágnes pelenkára rögzített szagnyomot egy befőttes üvegbe teszik azt jól lezárva évekig tudják eltárolni. Ha van a gyanúsítható személytől származó szagmintánk, akkor azt ugyan ezzel a módszerrel tárolják el. A kiválasztás úgy történik, hogy a releváns helyszíni szagnyomot, több más semleges szagot tartalmazó üvegek közé sorban leteszik a földre. A gyanúsított szagmintájából szimatot vetetnek a kutyával és a keresd vezényszóra a kutya egyesével bele szagol minden üvegbe és ahol a szag azonos ott lefekvéssel jelez. Báró kutyánk ezt még azzal tetézte meg hogy a mancsával az üveg tetejét verve mutatta, jelezte az azonosságot.
Sanyi irányításával Báró leszegett fejjel határozottan ment a kijelölt útvonalon, mi távolabbról több autóval követtük. Sanyi parancsát a kutya szépen betartva, hol ment balra, hol egyenesen, míg el nem értünk a célszemély házához, ott egy póráz rántásra Báró már be is fordult a kapun és ment be egyenesen a házba, ahol az előszobában jelezte a nyom végét.
A lakásban Lajos szülei és fiatal húga tartózkodott. Nem voltak meglepődve amikor oda érkeztünk. Kérdésünkre elmondták, hogy Lajost tegnap reggel óta nem látták, elment otthonról, nem tudják hol tartózkodik. Látszott rajtuk, hogy tudják miért vagyunk ott, mi pedig éreztük, hogy nagyon jó nyomon vagyunk. A házkutatás során Kisparancsnok jó érzékkel Lajos szobájában felnyitotta a heverő tetejét és az ágynemű tartóban megtaláltuk Lajos vérrel szennyezett nadrágját és pulóverét. A ruhákról fénykép és videofelvétel készült és a jelenlévő hatósági tanuk előtt azt szabályszerűen lefoglaltuk.
Közben észre vettem, hogy a hugica – aki egyébként igen szemrevaló fehércseléd volt – próbált velem szemkontaktust létesíteni. Vettem a lapot és a fejemmel intettem, hogy jöjjön utánam. Kinn az udvaron egy félreeső helyen beszélgetni kezdtünk, közben ismét besötétedett.
Elmondtam, hogy tudjuk, hogy a testvére ölte meg a nénit és hogy most pucolóban van. Közöltem vele, hogy Lajos ellen ki lesz adva az országos elfogatóparancs és ha bárhol meglátják a rendőrök akkor akár le is lőhetik. Persze a lelövés csak kamu szöveg volt, mint az a blöff is, hogy tudom, Lajos most is lát, figyel minket a ház végében kezdődő domboldal sűrű növényzete közül. Javasoltam a lánynak, hogy ha holnap visznek neki ételt, adja át az üzenetemet, hogy jobban jár ha önként jelentkezik és mindent elmond, mert az enyhítő körülmény. A kis hölgy nem tiltakozott, láttam rajta hogy át fogja adni az üzenetemet.
Az akciónk sikeresnek bizonyult, de még azonnal leellenőriztük a faluban azokat a helyeket, rokonokat akiknél esetleg megbújhat a gyanúsítottunk. Nem találtuk meg, így szépen haza indultunk, természetesen a még nyitva lévő kocsmákat „szigorúan minőség ellenőrzés alá vontuk”, úgy hogy mire Miskolcra értünk már többen énekeltek a kocsiban. Az ügyeletről még leadtuk telefaxon Lajos országos körözését. Mivel másnap vasárnap volt, így mindenki otthon maradt pihenni a családja körében.
Hétfőn reggel a szokásos kávézós megbeszélést tartottuk, amikor Kisparancsnok szólt, hogy Krnács Kornél és Én menjünk az Edelényi kapitányságra, mert reggel Lajos feladta magát a Szendrőládi önkéntes tűzoltó parancsnoknál. Kérte, hogy vigye be a rendőrségre mert mindent el akar mondani. A parancsnok saját autójával vitte be Edelénybe a gyanúsítottunkat. Tehát az üzenetem célba érkezett és azt Lajos meg is értette.
Gyorsan indultunk, hogy kihallgassuk a személyt, meg már nagyon kíváncsi voltam arra az emberre aki ilyen aljas módon megölte a nénit. Ilyenkor bennem mindig volt egy nagy feszültség, milyen ember lehet a gyanúsított, mennyire tudok vele kontaktust létesíteni, vajon elmondja e részletesen hogy mit tett. Közben megérkeztünk Edelénybe, ott kaptunk egy üres irodát, és vártuk, hogy a fogdából felhozzák a gyanúsítottat. Pár perc elteltével két járőr megbilincselve bekísérte emberünket.
Lajos egy vékony testalkatú férfi volt aki lehajtott fejjel állt az iroda közepén. Egész testében remegett, ruhája szemmel láthatóan vizes, az arca nagyon nyúzott volt. Látszott rajta hogy a bujkálás, a rejtőzködés az erdőben töltött éjszakák és napok nagyon megviselték. Megkértem a kollégákat, hogy vegyék le a bilincset, majd hellyel kínáltam a gyanúsítottat. Fejét lehajtva, görnyedten ült a széken, közben kezét tördelte, lábai remegtek. Pár perc néma csendet kérdésemmel törtem meg. Éhes vagy Lajos? Ekkor emelte csak fel a fejét és a szemembe nézve csak a fejével bólintva jelezte, hogy igen. A szemében a félelmet, a kíváncsiságot, a hálát és kis könnycseppet láttam. Ekkor el sem tudtam képzelni azt hogy ez az ember ilyen kegyetlen gyilkosságot végre tudott hajtani.
Megkértem az egyik helyi kollégát, hogy hozzon egy pár lángost nekünk. Vártuk a kaját, direkt nem szóltunk a gyanúsítotthoz, hagy idegeskedjen még tovább.
Meghozták a lángosokat melyek még forrók voltak és az irodát pillanatok alatt átjárta azok jellegzetes illata. Rászóltam Lajosra hogy vegyen és egyen nyugodtan. Félve nézett rám, nem merte elvenni a lángost. Ismételt biztatásra remegő kézzel nyúlt az ételért és közben többször ismételve mondta, hogy köszönöm.
Miután megreggeliztünk, látszott az emberünkön, hogy megkönnyebbült, nem ezt várta a rendőröktől.
Kért egy szál cigarettát és ezután megkezdtük a gyanúsítotti kihallgatását. Lajos 27 éves volt, korábban egy alkalommal volt büntetve kisebb lopás miatt.
Vallomásának rövid összefoglalása:
Ismerte Joli nénit, hisz több alkalommal végzett nála a ház körül különböző alkalmi munkákat. A sértett minden alkalommal a megbeszélt összeget kifizette, és több alkalommal a lakásba is behívta ahol a konyhában étellel és néha egy kis borral is megkínálta. Ilyen alkalmakkor sokat beszélgettek a családról a helyi emberekről. Szerinte jó kapcsolat volt közte és a néni között.
A kérdéses napon egy másik háznál dolgozott, ahol nem tudtak pénzt adni, viszont a munkájáért kapott három liter bort, amit szép lassan meg is ivott. Estére már részeg lett, viszont még szeretett volna inni, így kb. 22.00 óra körül elment Joli néni lakásához. A kapu nyitva volt, bement és kopogtatott az ajtón. Joli néni sokára de végül kinyitotta az ajtót és mielőtt az szólni tudott volna már be is ment és a konyhába leült egy hokedlire. Joli néni kérdezte, hogy mit akar ilyen későn és kérte, hogy menjen szépen haza.
Lajos kérte, hogy adjon már neki kölcsön egy kis pénzt, majd ledolgozza annak értékét. Joli néni ezt vissza utasította és kérésre borral sem kínálta meg.
Ekkor nem tudja, hogy mi történt, de ahogy ott látta a sértettet hálóruhában megkívánta és közelebb lépve gyors mozdulattal átkarolva magához húzta és az arcát kezdte csókolgatni. Joli néni rémülten próbálta magától ellökni és kiabálni kezdett segítségért.
Ekkor a gyanúsított ököllel többször az arcába ütött, amitől a néni az asztalnak neki tántorodva a földre hanyatt esett. A gyanúsított ekkor ráugrott ott még többször az arcába ütött, majd az egyre gyengébben védekező sértett bal lábáról lecibálta a harisnyanadrágot és a bugyit, majd térdével a nő össze szorított combjai közé térdelt, majd két kézzel a comb belső részét megragadva azt szétfeszítette majd elől a nadrágját lehúzva az akkor már merev nemi szervét bedugta a néni hüvelyébe és pár közösülő mozdulat után el is élvezett. A néni csak feküdt a földön és aléltan nyöszörgött. Lajos ekkor leszállt a sértettről és az asztalon lévő zöld literes üvegből ami félig volt megitta a bort, majd gyorsan eltávozott a lakásból, hogy utána mi történt a nénivel nem tudja.
Persze tudtuk, hogy Lajos nem mondott el mindent, próbálta magát az ölési cselekményt elhallgatni, kisebbíteni az általa elkövetett cselekmény súlyát. Figyelmeztettem, hogy nem ebben egyeztünk meg, arról volt szó, hogy mindent őszintén el fog nekünk mondani.
Kért még egy cigarettát, míg azt elszívta, hagytuk hagy gondolkozzon. Látszott rajta hogy „forog az agya” nagyon gondolkodott, hogy mit is mondjon a kínos részletekről.
Végül nagy nehezen de részletesen elmondta, hogy mi is történt az erőszakos közösülés után.
A sértett továbbra is a földön feküdt és halkan nyöszörögve mondta, hogy ezért börtönbe fogja juttatni. Lajost zavarta a néni nyöszörgése és a fenyegetése, oda lépett többször fejbe és mellbe rúgta, majd mellé térdelve ököllel ismét az arcába ütött, amitől annak szájából és orrából folyni kezdett a vér, zihálva fújtatott, melytől a gyanított is véres lett. Ettől teljesen elborult az agya, el akarta mindenáron hallgattatni a nénit. Felugrott megragadta a boros üveget, azt megpróbálta lenyomni a sértett torkán, majd az öklét dugta a nő szájába, aki már ekkor alig lélegzett.
Ezután szemből megragadta Joli néni nyakát és azt addig szorította míg az lélegzett és mozgott. Miután már nem adott életjelet a sértett, ekkor nem tudja, hogy miért de megfogta az üveget és azt a nyakával előre feltolta a nő nemi szervébe. Ezután lekapcsolta a villanyt behúzta maga mögött az ajtót és elhagyta a házat, majd haza ment.
Ekkor éreztem azt hogy most tudnám széttépni, hisz én is a nagymamámra gondoltam és arra hogy ez nem ember, ez egy állat. De próbáltam nyugodt maradni, hisz még nincs vége a kihallgatásnak.
Rögtön rászóltam, hogy na na ne siessünk azzal a hazamenetellel. Kornél rákérdezett, hogy ki volt az a nő akihez még azon az éjszakán be akart menni és mit akart tőle.
Lajos ezen nagyon meglepődött, nem gondolta, hogy mi még tudunk a másik hódítási kísérletéről. Zavartan kezdte mondani, hogy Ő már akkor az elfogyasztott bortól részeg volt és nem emlékszik, hogy utána mit csinált. Érdekes volt hogy azt a cselekményt próbálja letagadni, aminek már semmi jelentősége nem volt és nem is lesz a büntetés kiszabásánál.
Végül csak elmesélte, hogy haza felé menet „újból gerjedelme támadt, mert Ő egy bővérű férfi” és bement egy olyan idős nő udvarára akiről tudta, hogy egyedül él és hozzá is be akart menni, de az elzavarta és hangosan segítségért kiáltozott, ezért onnan gyorsan elmenekült. Haza érve a ruháját levette, azt bedobta az ágynemű tartóba, majd lefeküdt. Nem nagyon tudott aludni, így korán ébredt. Otthon elmondta a családnak, hogy mit tett és azt is hogy megpróbál az erdőben elbújni a rendőrök elől. A házuktól nem messze a domboldalban gallyakból csinált magának sátrat, abban aludt. A húga vitt neki élelmet és Ő mondta el azt is hogy keresték a rendőrök és hogy azt üzentük, hogy jobb ha feladja magát. Három nap bujkálás után, már nagyon éhes volt és át volt fagyva, lement a faluba a tűzoltó parancsnokhoz és megkérte, hogy vigye be a rendőrségre, mert mindent el akar mondani.
Lezártuk a jegyzőkönyvet, ismertettük vele az őrizetbe vételéről szóló határozatot, majd bevitettük Miskolcra a fogdába. Az ügyet átadtuk a vizsgálóknak.
Az alosztályon persze vegyes hangulat uralkodott, örültünk és büszkék voltunk, hogy ismét megoldottunk egy ügyet, de a boldogságunk nem volt felhőtlen, sokunkban sokáig ott volt, megmaradt az idős halott néni holttestének képe.
Az ügyészség elrendelte a gyanúsított előzetes letartóztatását. A vizsgálat későbbi szakaszában a szakértői vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy a boros üvegen talált ujjnyom megegyezik a gyanúsított ujjlenyomatával, illetve az ondóból megállapított vércsoport is azonos volt a tettes vércsoportjával.
Lajosról az utolsó kép ami még beugrik, az hogy amikor végeztünk a kihallgatásával és elköszöntünk tőle, a megbilincselt kezét kissé félénken bizonytalanul kézfogásra felém nyújtotta és közben halkan megköszönte a lángost.
Én rá se néztem, csak hátat fordítottam neki.