Versényi Miklós – A Bárányok Némán Hallgatnak! IV. rész

Még azon a napon Bendegúz által megnevezett két gyermekkorút szüleik jelenlétében meghallgattuk. Az egyik a 10 éves gyerek csak sírt nem mondott semmit, haza engedtük. A másik aki l2 éves volt ugyan úgy mondta el a történteket, mint Bendegúz, őt is elengedtük.
Tanúként hallgattuk ki Mari nénit akinek a lámpát eladta. A hölgy elmondta, hogy kb. két hónapja a pontos napra nem emlékezett, amikor a házban lakó Bendegúz bement hozzá és elmondta, hogy kukázás közben talált egy lámpát amit felajánlott neki megvételre. Mivel működött a lámpa, azt 50 Ft-ért megvette, amit rá pár napra az Egri „KGST.” piacon ismeretlen személynek 200.Ft-ért eladott.
A lámpáról elmondta, hogy az kb. 20 cm magas, gomba formájú volt, a nyele zöld, míg a búra mint a gomba kalapja piros és fehér pöttyösre volt festve.
Szintén azon a délutánon Bendegúzék lakásán házkutatást tartottunk. A lakásban mely egy szoba konyhás volt, heten éltek. A lakhely szegényesen, egyszerűen volt berendezve. A szennyes tartó fa ládában egy világos szürke színű melegítő alsót találtunk, melynek mindkét térd és comb részén barna színű elkenődött beszáradt vérre gyanús szennyeződés volt látható. A jelen lévő édesanya kérdésre nem tudta megmondani, hogy az a nadrág kié, mert náluk megszokott, hogy egymás ruháját hordják a családtagok. A szennyeződésre azt mondta, hogy az vér, ami a rokonoknál Meggyaszón történt disznóvágáskor kerülhetett oda. Sajnos az elmondását a szerológus szakértő is megerősítette, a nadrágon lévő vér nem emberi, az sertéstől származik.
Bendegúz számunkra egy teljesen új, de annál fontosabb adatot szolgáltatott és ez a lámpa volt. Megkértük a Gazdát, hogy jöjjön be a főkapitányságra, ahol elmondtuk a lámpával kapcsolatos új adatot. Elmondta, hogy Ő nem emlékszik arra hogy lett volna a házban olyan éjjeli lámpa, de ha volt, arra a felesége biztos választ tud adni, mivel húsvétkor nagytakarítást, végeztek a házban.
Olyan izgatottak voltunk, hogy megkértük, hívja fel telefonon és kérdezze meg az asszonyt a lámpáról. Természetesen kértük, hogy ne mondjon semmit annak formájáról, arra voltunk kíváncsiak, hogy ha az ott volt, akkor annak kinézetét a felesége mondja el.
A Gazdasszony a telefonba elmondta, hogy amikor húsvétkor kimentek a telekre takarítani, rendet rakni, akkor otthonról kivittek egy kis éjjeli lámpát, amit nagyon régen a fiúknak vettek 18-ik születésnapjára. A tárgyról elmondta, hogy az egy gombát ábrázolt, a lámpabura mely a gomba kalapja volt, piros alapon fehér pöttyös, a test pedig világos zöld volt. Másnap a hölgyet jegyzőkönyvben tanúként hallgattuk ki.
Másnap, azaz hétfő délelőtt megfelelő biztosítás mellett Bendegúzt kivittük a helyszínre, ahol a jelen lévő védő és ügyész jelenlétében helyszínelés keretében, mindent részletesen megmutatott, és elmondta, hogy miként követte el a bűncselekményt.
A Budapesti kollégák kedden dél körül érkeztek meg és szemmel láthatóan kicsit irigykedve és kétkedve fogadták a hírt, hogy mi a hétvégén megfogtuk az elkövetőt. Átolvasták az iratokat, majd Hernádi Jancsi bement a GYIVI.-be beszélgetni Bendegúzzal, még egy tábla csokit is vitt neki. Mikor vissza jött, akkor azt mondta, hogy szerinte kétséges, labilis a dolog. Először neki is szépen elmondta a balhét, de amint kérdéseket tett fel és kétségbe vonta a gyerek által elmondottakat, akkor az kijelentette, hogy hát ha nem hisznek neki, akkor nem Ő volt. Utána megint azt mondta, hogy Ő tette egyedül.
Másnap reggel került sor Bendegúz Pszichológiai és Elmeorvosi vizsgálatára, ahová én vittem el. Az eseményen végig jelen voltam. A vizsgálat során nyugodt volt, a szakértő kérdéseire készségesen válaszolt, a szükséges teszteket elvégezte. Az orvos kérte, hogy beszéljen az ölésről. Ugyan úgy mint korábban elmondta, hogy miként követte el az emberölést. Abban a pillanatban amikor olyan kérdést tett fel a szakértő, melyben vitatta szavai valóságát, akkor szinte durcásan sértődötten oda vetette, hogy „ jól van akkor nem én voltam”.
A szakértő véleményében leírta, hogy személyiségében rejtett agresszivitás dominál, szeret uralkodni a gyengébbek felett, irányító vezértípus. A cselekményt életszerűen meséli el, biztos hogy az elkövetésekor a helyszínen tartózkodott.
Még ezen a délutánon Lajcsák Melinda felkereste az Intézetbe Bendegúzt: Idézem a kollegina által elmondottakat.
„Bendegúzt az elsődleges kihallgatását követően a GYIVI-ben helyeztettük el ideiglenes befogadóval. A rendőrségi fogdában nem helyezhettük el, haza sem engedhettük így ez volt a legjobb megoldás fiatal korára tekintettel. Abban az időszakban a megyei bűnügyi osztályon még léteztek úgynevezett VONALAK, melyeket a nyomozói munka mellett végeztünk. Hermann Endre kollégámmal mi a fiatalkorú és gyermekkorú elkövetőkre specializálódtunk. Minden olyan ügyben -a megye területén-ahol az elkövető ebbe a kategóriába tartozott ,felügyeletet láttunk el, valamint a miskolci Gyermekvédő Intézetben is gyakran megfordultunk, időnként segítségünket kérték a problémás gyerekekkel kapcsolatban. Természetes volt, hogy amikor Bendegúzt odaszállítottuk én mentem hozzá „elbeszélgetni”.A „más” környezet sokszor jelentett pozitív változást, néha beismerő vallomást. A fiú már ismerősként fogadott, tudta ki vagyok hisz már találkoztunk. Felkértem az egyik nevelőt, hogy legyen jelen a beszélgetésünkön. Beültünk egy külön terembe hármasban. Először csak barátkoztam vele, aki kinézetre már nem volt olyan gyerekes de a szóhasználata, a gesztusai kifejezetten egy kisgyermeké volt. Próbáltam megtalálni a gyenge pontját, rájöttem személyiség zavarral küszködött, kicsit kövér, pocakos fiú volt, csúfolták is a barátai. Igyekeztem közel kerülni hozzá, hogy egyre jobban a bizalmába fogadjon. Egy óra telt el és ez SIKERÜLT! Váratlanul tértem rá a bűncselekmény részleteire és ő ugyanilyen váratlanul egyszer azt nyögte ki, hogy „én voltam, én ütöttem agyon az öreget”…egy nagy kővel, az út szélén, mert meg akart verni".Komolynak és határozottnak tűnt, többször rákérdeztem és ő újra és újra megismételte. Ekkor izgatottan kimentem a helyiségből telefonálni Daragó parancsnoknak, aki arra kért, hogy írassam le vele egy papírra amit mondott. Bendegúz együttműködő volt, saját magától leírt 5-6 mondatot-a lényeget- majd miután vettem neki a büfében egy csomag DUNAKAVICSOT még le is rajzolta egy külön lapra azt a követ amivel leütötte, ill. szétverte az„ öreg” fejét. A fiú egyik kedvenc édessége ez a ma már RETRÓ-nak számító csemege volt. Beszélgetésünk alatt többször megkérdezte „mikor mehetek haza anyámhoz?”Ugye nem leszek állami gondozott?" Mindent megígértem csak mondjon valami olyat, ami engem felvillanyoz! Megtette, spontán, saját magától, kényszer nélkül, egy egyszerű csevej keretében, cukrot majszolva. Számomra ez meggyőző volt! A papírlapon volt egy olyan mondat is, amiről nem beszéltünk, nem kérdeztem, ő magától írta le, hogy egy éjjeli lámpát is elhozott az öregtől.”
Természetesen felmerült bennünk az a gyanú, hogy esetleg Bendegúz nem egyedül, hanem egy felnőttel együtt volt a helyszínen és Ő csak látta, megélte a történteket, de úgy adja vissza, mintha azt Ő követte volna el.
Feltérképeztük a teljes kapcsolati rendszerét, még a Meggyasszói rokonságot is, és a számításba jöhető személyeket nyílt és operatív – titkos nyomozás – úton ellenőriztük, és valamennyit kizártuk.