Versényi Miklós – A Bárányok Némán Hallgatnak! III. rész

Vészesen teltek múltak a napok és a tettes kilétére vonatkozó adat nem merült fel. Több napon keresztül este 22.00 órától, reggel 06.00 óráig váltásokban gépkocsiból figyelést hatottunk végre. A cél az volt hogy megfigyeljük az útvonalon történő mozgást, különös tekintettel a „szürke házra” és az ölés helyszínére. A gyanús személyeket igazoltatni kellett adataikat feljegyezni, kikérdezni útirányuk céljáról.
Egyik éjszaka Melcsikével voltam beosztva. Mi a helyszín közelében egy kukorica tábla szélén egy földúton figyeltünk a szolgálati Ladából. Mi mindent jól láttunk, minket viszont senki.
Az én drága társam, mint egy jó asszony rendesen felkészült az éjszakára, készített egy csomó szendvicset, hozott behűtött kólát, nehogy szegény Mikike éhen-szomjan legyen. Melcsi amúgy is mindig vigyázott a vonalaimra, egyik nap degeszre etetett, máskor nyers répát hozott, hogy nehogy elhízzak. Még arra is rábeszélt, hogy az általa hozott, speciális fogyasztó éhségközpontot blokkoló akupunktúrás pontot nyomó fülbevalót viseljem. Napokig röhögtek rajtam a kollégák, mert úgy néztem ki mint egy „cuncimókus „. Nem hogy fogytam volna, egyszerűen farkas éhes voltam és a vasat is megettem. Az én kolleginám meg csak nevetett, és mondta neked biztos máshol van a „G” pontod.
Folyamatosan figyeltünk, éjfélig viszonylag nagy gépjármű forgalom volt, gyalog és kerékpáron csak pár személy jött, akik a közeli húsüzembe mentek dolgozni, ezek adatait felírtuk. Az ölés helyszínén semmi mozgás nem volt.
Folyton fenyegettem Melcsit, hogy „most itt van véged, itt szex lesz, mert az idő és a hely is alkalmas.” Persze kiröhögött, és leintett, hogy kevés vagy. Közben bevertem három rántott husis szendvicset, rá küldtem egy lityi kólát, és utána fokozott figyelésbe kezdtem. Ezt szakszerűen úgy hajtottam végre, hogy fejem szép fokozatosan esett le, úgy hogy én rendesen bealudtam. Melcsi bökdösött, hogy ne horkoljak, mert Miskolcon is fel kell mindenki.
Hajnalban keltett, hogy neki bizony pisilnie kell. Félálomban motyogtam neki, hogy menjen be a kukoricásba. De nem mert kiszállni, mert sötét van, meg ott a vaddisznók is jöhetnek. Mondtam, majd én is kiszállok és vigyázok rád. Na persze ekkor jött a szöveg, hogy azt már nem, mert biztos leskelődni fogok, mert meg akarom nézni a „csúnyáját.” Persze röhögve szívta a vérem, majd kiszállt és vagányul a kocsi mellé le guggolva elvégezte a kisdolgát. Na így teltek a dolgos éjszakáink.
Hiába a rengeteg munka a sok éjszakázás, a felderítés teljesen holtpontra jutott. Azt viszont éreztük, hogy előbb utóbb be fog jönni egy olyan szál, amit ha szépen elvarrunk akkor meg lehet az elkövető.
Egy vasárnap délelőtt 11.00 óra körül csöngetnek, megyek ajtót nyitni, az ügyeletes gépkocsi vezető közli, hogy a juhász elleni emberölés ügyben telefonon történt egy bejelentés, melyet soron kívül le kell ellenőrizni és Kisparancsnok engem is a csapatba jelölt.
Na végre valami elmozdulás lehet az ügyben, gyorsan öltözés és már robogunk is a többiekért. Felvettük Toronyi Misit és Kovács Sanyikát ( Söndört ).
A központi ügyelet tájékoztatott minket, hogy a helyszínhez közel lévő juhász telefonon bejelentést tett, mely szerint délelőtt 10.00 óra körül ismeretlen suhancok kővel megdobálták a juh akol lemezből készült oldalát, majd amikor rájuk szólt akkor az egyik megfenyegette.
Azonnal felkerestük a bejelentőt, aki elmesélte, hogy reggeltől a hodályban dolgozott, amikor fémes kopogásra figyelt fel. A feleségével tanakodtak, hogy mi lehet ez, majd ismét fémes kopogás hallatszott az akol lemez oldalán. Előre ment és akkor látta, hogy ott négy vagy öt gyerek tartózkodik, akik kaviccsal dobáltak az épület lemez falát.
Rájuk kiáltott, hogy takarodjanak onnan, erre a kisebbek eldobták a kezükben lévő kavicsokat és a szürke ház irányába elszaladtak, de egy nagydarab erős testalkatú fiú ott maradt kezében egy jó tenyérnyi nagyságú kővel és felé lépve a követ tartó kezét felemelve megfenyegette, hogy „maga is úgy fog járni, mint a másik öreg juhász ember” és a fejével a helyszín felé bökött. Ekkor ismét rá szólt, hogy azonnal takarodjon mert különben hívja a rendőrséget, ekkor ment csak el a fiú a társai után.
Pontos személyleírást adott, mely alapján rövid adatgyűjtést követően megtaláltuk az emberünket. Nevezzük innentől kezdve Bendegúznak.
A fiú egy hónapja töltötte be a 14-k életévét, tehát a bűncselekmény elkövetésekor még csak gyermekkorú volt. Koránál jóval idősebbnek nézett ki és bár kicsit dagi, de erős izmos felépítésű volt. A délelőtti kődobálás ürügyével vittük be a Főkapitányságra, és felkértük a nagykorú nővérét, mint törvényes képviselőt, hogy jöjjön velünk.
Általános dolgokkal kezdtük a beszélgetést, családjáról, az iskoláról, haverokról, esetleges hobbiról. Elmondta, hogy nem nagyon szeret iskolába járni, ott csak a tornaórákat és a rajzórát szereti. Elmondta, hogy nagyon szeret rajzolni.
Megkérdeztük, hogy a délelőtt miért dobálták meg a juhász hodályát, mire azonnal természetesen jött a válasz csak játékból.
Rögtön rákérdeztem, és két hónappal ezelőtt a másik juhász házát, miért dobáltátok meg, mire ugyan olyan nyugodtan és gyorsan válaszolt, mert ha arra jártunk, a kapun belülről mindig káromkodott ránk, és szidott minket. A szeme sem rebbent, így azonnal újabb kérdés, és mi történt, mit csinált a juhász. Hát kijött az útra lapáttal és káromkodva kergetett minket, de én lekaptam a fejéről a sapkáját és azt oda dobtam a haveromnak, a juhász meg ment a sapkája után, az megint a másikhoz dobta és így játszottunk az öreggel, aki lapáttal a kezében rohangált és szidott minket. Mi meg csak röhögtünk.
Na folytasd mi volt tovább jött a kérdés. „Az öreg megütött a lapáttal, az oldalamra vágott, de én elkaptam a lapátot és kicsavartam a kezéből és azzal jól pofán vertem, amitől összeesett, az útra arccal, nagyon vérzett. Én eldobtam a lapátot az árokba, míg a társam a sapkát és elszaladtunk. A haverok meg voltak ijedve, azt mondták, hogy agyon ütöttem a juhász embert. Én megfenyegettem őket hogy ha bárkinek elmondják ami történt akkor megölöm őket. Ezután elzavartam mind haza, én meg ittam az út széli nyomos kútból, mert szomjas voltam.
Söndör rögtön hasba akasztotta egy kérdéssel, és minek mentél vissza az öreghez. Bendegúz, először kezdett gondolkozni, majd kikéredzkedett WC-re. Toronyi Misi kísérte el és közben neki jelezte, hogy nem szeretné ha a nővére benn lenne a továbbiakban a meghallgatáson, mert zavarja őt.
A nővérnek jeleztük öccse kérését és megkértük, hogy egy másik irodában várakozzon.
Mi ezalatt Söndörrel megbeszéltük, hogy ettől kezdve, kerüljük a kérdés feltevést, véletlenül se irányítsuk a kihallgatást, ügyeljünk, hogy semmit ne adjunk a szájába.,hagyjuk, hogy egyben mondja el a történteket, közben Ő majd ha ellentmondást vél felfedezni, vagy valami részlet pontosítást igényel, azt feljegyzi magának és majd a végén kérdezünk.
Miután Bendegúz vissza érkezett, nem látszott rajta sem félelem sem idegesség.
Elmondtuk neki, hogy szeretnénk, ha mindent őszintén elmondana ami akkor azon az estén történt. Felvilágosítottuk, hogy amikor a cselekmény történt – szándékosan nem mondtuk ki az ölés, a gyilkosság szót – akkor Ő még nem volt 14 éves, tehát gyermekkorúnak minősül, és nem lehet megbüntetni. Megértette a tájékoztatást.
Elmesélte, hogy a pontos napra nem emlékszik, de nagyon meleg volt és délelőtt többen a szürke házból fürödni voltak a Kocka tónál. Látta, hogy sokan horgásznak és sátoroznak. Este úgy nyolc körül szólt két nála kisebb gyereknek, hogy menjenek vissza a tó partjára hátha valamit meg tudnak fújni – lopni -. A parton ücsörögtek, de nem jött össze semmi, és már jó sötét volt amikor gyalog haza indultak, nem tudta hány óra volt. A juhász háza elé értek amikor látta, hogy a pincébe ég a villany, ezért szórakozásból, meg az öreg bosszantására a ház előtt talált kavicsokkal elkezdték dobálni az ablakot. Sötét volt, több kő a falon koppant, csak egy pár találta el a pince ablak üvegét.
Egyszer csak megjelent az udvaron az öreg ember, kezében egy lapát volt, lassan oda jött a kapuhoz és amikor meglátott minket, azt kinyitotta és kiabálni kezdett, „a kurva anyátokat dobáltok itt, takarodjatok haza”. Kijött az útra és a lapátot ütésre emelve lépett felénk, mi mindig elugorva kicseleztük öt, de nem bántott minket. Ekkor én hátulról oda ugrottam és lekaptam a fejéről a sapkát és azt oda dobtam a havernak, így játszottunk vele és közben röhögtünk. A többi úgy történt ahogy már korábban elmondtam.
Rendben van Bendegúz, látjuk, hogy őszinte vagy. Most mond el hogy mi történt azután, hogy a haverok haza mentek.
„Hát vissza mentem mert meg akartam nézni, hogy mi van az öreggel. Senki nem jött, autó sem. A juhász ember ugyan ott feküdt az úton nem mozdult, azt hittem, hogy meghalt. Először a kabátjánál fogva lehúztam az árokba, de az kicsi volt és látszott az útról, akkor gondoltam, hogy behúzom az házhoz, de mivel félek a halottól nem mertem megfogni. Hanyatt fordítottam, megnéztem a zsebeit, és a nadrágban volt egy fa nyelű bicska, de azt nem vettem el, a kabát zsebében találtam valami rongyot, azt a nyakába kötöttem, és azt megfogva, azzal húzva, a hátán nagy nehezen berángattam a kapun, majd hátra vittem a pincéhez, ott fejjel előre lehúztam a lépcsőn az ajtóhoz, ami be volt hajtva. Be akartam a pincébe vinni, de az öregtől nem tudtam kinyitni az ajtót.
Ekkor hirtelen a juhász ember megmozdult, motyogott valamit magában és jobb oldalára fordulva fel akart állni. Megriadtam, hogy most meg fog ismerni, biztos megy a rendőrségre. Ott volt az ajtó mellett a földön egy jó nagy kő azt felkaptam, letérdeltem és jó nagyokat ráütöttem az ember fejére többször. Ekkor már nem mozdult többet.
Már nem féltem, mert nem tud beárulni a juhász. Gondoltam megnézem mi van a házban. A lépcső előtt a földön szétdobálva vasak voltam, kettőt meg fogtam és azokkal az ajtót sikerült felfeszíteni.
Bementem ott valami kis rész volt, elég sötét volt de valamit azért láttam, találtam gyufát, azzal világítottam, majdnem ráégett az ujjamra. Kinyitogattam a szekrényt, ott alul volt egy üveg, utána bementem egy szobába ott is gyufákat égettem, a szekrényekben és az asztalban sem volt semmi, még az ágyat is megemeltem de semmi. Az egyik asztalon volt egy „ gomba lámpa „az nagyon megtetszett, azt elhoztam, meg az üveget a kis részből. Az ajtót behúztam, a kiskaput is és mentem haza, nem jött megint senki az úton.
Menet közben a zöld színű üveg műanyag kupakját a fogammal felnyitottam, megszagoltam bor volt benne, piros színű. Jó szomjas voltam bele ittam de nem ízlett savanykás volt, fogtam és bedobtam a gazba. A házunkhoz értem a kezem ragacsos volt, véres. A kapu fölött égett a lámpa akkor láttam, hogy a dorkom is és a mackóm is mindkét térde véres lett. A sarki nyomós kútnál lemostam a kezem a cipőmet és valamennyire a mackót is, majd felmentem és lefeküdtem aludni. Már mindenki aludt nem is vették észre, hogy haza jöttem. Másnap amikor nem volt otthon senki egy szatyorba tettem a ruháimat a dorkot és levittem a ház ellőtt lévő kukába, oda kidobtam, senki nem látott, de ha igen akkor is szemetet vittem le.”
Elhallgatott, ezzel jelezte, hogy nem akar mást mondani. Ekkor Toronyi Misi és Söndör felváltva tettek fel kérdéseket. Az öreg nyakába, hogy kötötted a rongyot? „Hát elől az álla alatt tettem oda és hátul a feje mögött kötöttem meg”. Miként csináltad a kötést? „Hát csomóra.”
Rendben van Bendegúz, most azt mond meg a kővel hányszor ütöttél az öreg fejére.?”Úgy talán négyszer, ötször, nem számoltam.”
Kik voltak veled, amikor az öreggel az úton játszadoztatok amikor a sapkáját dobáltátok. Megnevezte a két kisfiút.
Mi lett a lámpával, az most hol van? „Azt eladtam 50 Ft-ért a földszinti Marisnak, aki piacolni szokott, azt mondtam találtam. A pénzen csokit és kólát vettem.”
Bendegúz, szóltam hozzá, mondtad, hogy nagyon szeretsz és tudsz is rajzolni, le tudnád nekem rajzolni a házat, utána azt hogy milyen volt az a lámpa, amit elhoztál, na és arra is kíváncsi vagyok, hogy azt a követ is le tudod e rajzolni, amivel ütöttél.
A fiú magabiztosan mosolygott és kérte, hogy adjunk neki papírt és ceruzát. Gyorsan elé tettünk egy csomó géppapírt és egy tollat.
A kérésnek megfelelően szépen rajzolni kezdett. A házat és abban a helységek elrendezését szinte tökéletesen, majdnem méretarányosan lerajzolta. Kérésünkre egy ikszel megjelölte azt a helyet ahonnan az üveg bort és a lámpát elhozta.
Utána lerajzolt egy gomba alakú kisméretű éjjeli lámpát, melynek a búra része volt a gomba kalapja azon pöttyök voltak. Kérésre mellé írta a színeket. A lámpa test zöld a kalap piros és fehér pöttyös.
Az igazi megdöbbenés az volt amikor azt a követ rajzolta le, amivel fejbe ütötte a sértettet. A rajzon szinte tökéletes méretezésben lerajzolta az elkövetés eszközét, kérdésre mellé írta, hogy az barna színű és nagyon sima volt. Ezt követően megkértük, hogy minden lap aljára saját kezűleg írja rá, hogy a rajzot a rendőrség kérésére önként készítette, valamint hogy a papír jobb felső sarkán azokat írja alá és az aznapi dátummal lássa el. Szépen dedikálta nekünk a rajzokat.
Közben míg ment a meghallgatás Toronyi Misi telefonon értesítette az ügyeletes ügyészt és védőt, hogy a jegyzőkönyvi kihallgatásnál legyenek jelen.
Mire a rajzolással végeztünk megérkeztek az urak, akiket szóban tájékoztattunk az eddig történtekről. Az ügyész elkérte a helyszíni szemle jegyzőkönyvét az elolvasta, majd jelezte, hogy kezdhetjük a jegyzőkönyvi meghallgatást. Söndör elő vett egy diktafont és megkérdezte Bendegúzt, hogy hozzá járul e, hogy amit ismét mondani fog azt hangfelvételen is rögzítsük. Igen volt a válasz.
A jelen lévő védő a meghallgatás előtt megkérdezte Bendegúzt, hogy amit korábban elmondott azt önként tette e, vagy a jelen lévő nyomozók bántalmazásának, fenyegetésének hatására. A fiú kijelentette, hogy nem bántották és nem is fenyegették és a rajzokat is Ő önként készítette.
Ezek után meg Én ragaszkodtam ahhoz, hogy a jegyzőkönyvet ezzel az ügyvédi kérdéssel és az arra adott válasszal kezdjük.
Bendegúz ugyan úgy mondta el mint korábban, nem hagyott ki semmit. Az ügyész és a védő kérdésére készségesen válaszolt.
Mivel Bendegúz a bűncselekmény elkövetésekor még gyermekkorú volt, így nem lehetett az eljárási szabályok értelmében gyanúsítottként kihallgatni és nem lehetett vele szemben kényszerintézkedést – őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás- sem foganatosítani.
De haza se akartuk engedni, ezért megpróbálkoztunk azzal, hogy hoztunk egy ideiglenes állami gondozásba vételi határozatot az ügyre való hivatkozással és bevittük a Miskolci Gyermek és Ifjúságvédő Intézetbe. Onnan pár nap elteltével levitettük a Kalocsai intézetbe.