Kóbor György - Miskolci Repülőklub, Ünnep

Ünnep a miskolci repülőtéren.

2014. június 14.-én a miskolci sportrepülés megalakulásának nyolcvanadik évfordulóját ünnepelték a miskolci repülők veteránrepülő baráti találkozó keretében.

A Borsod Megyei Repülő Klub 1934-től számítja megalapítását. A miskolci klub a sajókápolnai repülőtéren kezdte a repülést. Később a miskolci repülőtéren is folyt sportrepülés, 1962-től csak Miskolcon. Ezen időszak alatt sok ember kapott repülőkiképzést. Közülük kerültek ki a polgári és a katonai repülők. Akikből nem lett hívatásos repülő, sportrepülők lettek vagy éppen néhanapján sétarepülésre visszajártak.
A repülő baráti találkozót a "Magyar Veterán Repülő Szövetség Mandl Ernő Miskolci Klub" pilótái szervezték. A rendezvényt az "Első Miskolci Repüléstörténeti és Repülő Ifjúságért Közhasznú Alapítvány" és a "Sajókápolnai Polgármesteri Hivatal" támogatta. A tíz órai gyülekező után a csapat személygépkocsival vonult a sajókápolnai repülős emlékműhöz. Itt Dobos Béla klubtitkár köszöntötte a résztvőket.
Külön köszöntötte: vitéz Szentiványi János ( 95 éves) második világháborús vadászrepülőt,
Kositzky Attila nyugállományú altábornagyot, volt légierő főparancsnokot,
Rorárius László nyugállományú ezredest, volt légirendészet parancsnokot,
Deme Mihály nyugdíjas MALÉV kapitányt,
Dovák István Nyugdíjas MALÉV kapitányt, valamennyien Sajókápolnán kezdtek repülni, 
Papp Antal volt csatarepülőt,
Vass Lajos Sajókápolna polgármesterét.

Kositzky Attila és Gönczi Gyula alapítványelnök koszorút helyeztek el az emlékműnél, tisztelegve halottaink emlékének. Koszorúzás után a résztvevők Vass Lajos polgármester úr pincéjét látogatták meg, majd a sajókápolnai repülőmúzeumot.
Ezek után a csapat visszautazott a repülőtérre, ahol finom bográcsgulyás készült ebédre. Dicséretet érdemelnek Kavecz Attila sárkányrepülő, mint főszakács és a kukták /nem írok neveket, nehogy valakit kifelejtsek/ Ebéd után Kositzky Attila tartott előadást diavatítéssel színezve :" Egy diósgyőri fiú álmának megvalósulása" címmel mutatta be negyvenhárom éves repülő pályafutását. 
A résztvevők szép emléklapot kaptak. Ezt követően kötetlen baráti beszélgetés következett. Aki akart, repülhetett. 
Eddig a találkozó története.
Én a legkellemesebbnek Szentiványi János bácsival való beszélgetést találtam. Nem sok embernek adatik meg, hogy második világháborúban repült vadászpilótával elbeszélgessen. Élethűen és hitelesen csak Tőle lehet hallani azokat az eseményeket, amiket akkor a legendás hírű PUMA század megélt. Tőle egy évvel fiatalabb bajtársa : Frankó Endre szintén PUMA pilóta volt. Ő nem tudott eljönni a találkozóra. János bácsi rendkívül büszke, hogy a kecskeméti repülős alakulatnál ugyancsak van PUMA század. Repülős rendezvények alkalmával mindkettőjüket vendégül látják a repülőtéren. Nagyon nagy szerencse részemre a Vele való találkozás, no meg az hogy barátjának szólított és fogadott. Ekkor ugrott be egy szikra, hogy ezt a barátságot meg kell pecsételnem valamivel, ami szentesíti. Gondolkodtam, hogy mi lenne a leghatásosabb aminek János bácsi örülni is fog, a repülős múltjára is és rám is emlékezteti. Hosszas vívódás után jött az igazi szikra: egy PUMA címer. Hogy honnan vegyek ilyent, az más kérdés. Igen, de Endre bácsiról se feledkezhetek meg. Rosszul esne Neki hogy Ő nem kap ilyen emléket, holott annak idején mindketten pumások voltak. Ő is fog kapni egy kis időeltolódással. Az alapanyagot a természet adta, csak a címert kellett rátenni. /Mindkettőjük részére postáztam a legendás hírű PUMA század címer másolatát/. A találkozó után néhány nappal felhívtam telefonon János bácsit. Közöltem Vele, hogy postai úton fogok részére küldeni néhány fényképet a találkozóról. Örömmel fogadta a hírt.