Kóbor György - Miskolci repülőtér, pilóták, oktatók, kirándulások.

Korábbi írásaimban rendezvényekről esett szó. Ezennel áttérek a repülésre.

A repülőtér Miskolc északi peremén helyezkedik el. 1931-ben lett megnyitva.Tájolása16/34 ( közel É-D irányú). A futópálya burkolata füves, hossza 850 méter. Üzemeltető a Borsodi Repülő Klub.

A második világháború idején katonai repülőtérként üzemelt 1945. júniusáig. 1947. június 23.-án indult indúlt be a Miskolc- Budapest közötti légijárat LI-2 és IL-14 tipsú repülőgépekkel. Katonai feladatának megszűnése után a sajókápolnai repülőtér megszűnt és onnanide települtek a sportrepülők. A belföldi légiszállítás megszűnése után az MHSz repülő és ejtőernyős klubja vette át az üzemeltetést. Jelenleg vitorlázógépek, sportgépek, sárkányrepülők, ultrakönnyű repülőgépek és a légi mentőszolgálat használja.

Személy szerint nekem az APOLLO FOX tipusú ultrakönnyű repülőgép nagyon szimpatikus. Kitűnő repülési tulajdonságokkal rendelkezik, engedelmes, a kormánymozdulatokra érzékenyen  reagál. Jól érzékelhetőek a kormányokra visszaható erők.

Műszaki adatok: szárnyfesztáv: 9,15 m

                          hossz :             5,8 m

                          magasság:       1,7 m

                          szárnyfelület:    11,4m2

                          max. súly:         450 kg

                         max. terhelés:   180 kg

                          önsúly:              265-285 kg

                          max. sebesség: 200 km/h

                          utazósebesség: 150 km/h

                          átesésisebesség:64 km/h

                          üzemanyagtank: 60 liter

                          felszállási úthossz:120 m

                          leszállási úthosz:   200 m

                          hatótáv:                 800 km

                          max G:                 +4; -2

                          motorteljesítmény:80LE, külön rendelésre 100LE

                          siklószám:            9

                          vontatásra alkalmas

Az alábbi hivatkozásban rövid műszaki tájékoztató és képgaléria található.

http://www.halley.hu/apollofox/index.html?p=showimgs&catid=6

A következő hivatkozás anyaga ( Agresszív repülő róka) érzékelteti a pilótafülkében elénk táruló látképet. Nagyon jól érzékelhető a fordulókban való bedöntés. Ezt látja a pilóta és az utas.

https://www.youtube.com/watch?v=C1rjoJKTHc4

Ennek a hivatkozásnak az anyaga a miskolci repülőtéren lett felvéve. Az  5-48 lajstromjelű APOLLO FOX egy iskolakörét mutatja be. Kiguruláskor az ismerősei által felismerhetően Kiss László vezeti a gépet.  Erről az 5-48-as gépről még teszek említést.

https://www.youtube.com/watch?v=0RUDpLs94Xg

Fiatal (pontosítok: fiatalabb) koromban hol itt, hol ott adódott alkalmam repülésre. Ezt elsősorban az életvitelszerű elfoglaltság határozta meg. Mert amíg az ember elkötelezett a munkaadójánál és otthon is van tennivaló, nem nagyon repkedhet kedvére. A másik tényező: a lakóhelyemtől az összes sportrepülőtér távol esik. Legközelebb Nyíregyházán adódik ilyen lehetőség. Persze ott sem úgy megy, hogy megjelenek és tárt karokkal várnak. Egy példa: 2014-ben Nyíregyházán jártam a feleségemmel  valamiügyintézés végett. Dolgunk végeztével természetesen a repülőtéren kötöttünk ki. Úgy voltam vele nem hajt a tatár, egy kis időre

felemelkedek. Az első ember akivel találkoztam és akinek elmondtam a szándékomat  oktató pilóta. Ő nem is tudja vállalni, mert oktatási feladata van. Tényleg így volt: két tanonccal elrepült. Javasolt egy urat, hogy keressem meg a kapu melletti épületben.Itt már ismerős volt a járás. A jelzett urat megtaláltam. Elmondtam jövetelem célját. Készségesen elmondta, hogy nagyon sajnálja, de az a nap teljesen foglalt, nem tud fogadni. Adott névjegykártyát azzal a céllal, hogy telefonon érdeklődjek. Ha éppen akkor van  lehetőség, szívesen fogadnak. Előre nem tud időpontot biztosítani. Ezzel lemondtam arról, hogy ott próbálkozzak. Ha éppen lenne lehetőség, negyvenöt kilométerről lehetetlen odatoppanni. Szóval ez volt 2014-ben. Ezt megelőzően 2013-ban Miskolcon járva kinéztünk a repülőtérre. Hétköznap volt és csend. Azt tudtam hogy üzemnap hétvégeken van. Egy ottani úr is megerősítette ugyanezt. Hétvégén célirányosan bementünk a repülőtérre. A főépület előtti parkolóban megszólítottam az első arra jövő urat. Bemutatkozás: Ötvös Béla – KGy. Kérdeztem, hogy van-e lehetőség repülésre? Igen volt a válasz. Hol lehet ezt intézni? Akár nála is. Kérdeztem, ki a pilóta? Ő is pilóta. Egy fonák kérdést engedtem el: Utasforgalmi pilóta?

Nem- mondja- sportrepülő. ( Lehetett volna annyi sütnivalóm, mit keres ott utasforgalmi? Persze sose tudni). A következő kérdésem: Mikor lehet? Akár most is – mondja. Na akkor sínen vagyunk – mondtam. Tíz évet kihagytam, egy szoktatórepülésre kértem. Kíváncsi voltam saját magamra, hogy hogyan fogom bírni. Nem azt mondom hogy olyan volt mintha nyugágyban ülnék, annál sokkal jobb volt. Ráadásul erős szél fújt, tette a dolgát a géppel. A földtől való elszakadáskor jócskán jobbra dőlt gép, amit biztos kézzel korrigált Ötvös Úr. Innentől teljes nyugalom fogott el, a látvánnyal voltam elfoglalva. Nem volt hosszú időtartamú, mint említettem

szoktató repülés volt. Leszálláskor néhányan kíváncsian vártak, az arcukra volt írva: Na! Hogy bírta az öreg? Egy tanuló érdeklődött, láttam az arcán a jóindulatot: Milyen volt? Ennyit mondtam, és ebben minden benne volt: Élvezetes.  Ötvös Úr kérdése: Mikor jön legközelebb? Innen gondoltam, hogy valahogy csak elviselem újra a repülést. ( korábban AN-2-en, Li-2-esen ültem, azoknak merőben más a repülési jellemzője). Ötvös Úr Cessna152-essel „szoktatott”. Kényelmes az kabin, csak nem az én mértemre lett szabva. Persze a célnak túlontúl megfelelt. Itt is – mint az életben mindenütt - kénytelen voltam összehúzni magam.

Ötvös Úrnak más tipusú gépekre is szól a szakszolgálati engedélye. Így a következő útra az 5-48-as APOLLO FOX-al indultunk egy Miskolc fölötti túrára. Csodálatos élmény volt: sziporkázó napsütés, szélcsend, bővebbet itt tudtunk meg egymásról. Kiderült, mindketten márciusi születésűek vagyunk, az édesapja szintén.  Pontosítva: márciusi ifjak, Petőfiék után száz évvel. Petőfiék 1848-asok, jómagam 1948-as. Úgy esett, landolás után pertu barátok lettünk és vagyunk is. Még ebben a szezonban tettünk egy

borsodi túrát DIMONA motoros vitorlázóval. Nagy szárnyfelületű, lassú, igazi túragép nagy buborék kabintetővel. Semmi nem akadályozza a kilátást,  kitűnő fényképfelvételeket lehet készíteni. A szél megint dolgozott, a dobálódzástól körülményes volt a fényképezés, de ha már ott voltam, csak kattintottam néhányat.  Javasolta Béla, nézzünk el Izsófalvára is, megmutatja a házát. Hát nézzünk! – mondtam. Fölötte fordultunk meg. Egy korábbi beszélgetésen szóba került Béla repülős tanoncideje.Tizenhét éves  volt amikor oktatóval olyan simán leszállt, hogy semmi döccenés nem volt. Az oktató megveregette a vállát elismerésként. Ez a mostani is így sikerült. Na most én veregetem meg a vállad! – mondtam. Meg is veregettem. A kifutás már rázósabbra sikerült a talajegyenetlenség miatt. Mielőtt elköszöntünk megint tett egy javaslatot: Legközelebb a te házadat nézzük meg ( úgymond az enyémet Polgáron). Egy ilyen meghí-

vást nem illik visszautasítani. Én meg ilyen esetekben nagyon is illemtudó vagyok. Szép volt a 2013-as ősz, sok napsütéssel. Beütemeztünk egy hajdú-bihari utat az 5-48-as APOLLÓVAL. Október utolsó harmadában került sor erre a kirándulásra. A láthatóság nem a legalkalmasabb volt fotózásra, de nem is ez volt a lényeg, hanem a repülés. „ Bemutattam” Bélának a Tiszapalkonyai Erőművet, mint aktív korom munkahelyét. Polgárt megkerülve mögénk került a Nap, nem vakította a fényképezőgépet, néhány felvételt  készítettem. Visszafelé menetben a régió egyetlen szélerőművét sikerült lencsevégre kapni.

    

Néhány szó az 5-48-as APOLLÓ FOX-ról és üzembentartójáról.

Személyi tulajdont képez. Tulajdonosa Kiss László. Kiss Úrral is a  repülőtéren ismerkedtem meg. Rövid idő múlva pertu barátok lettünk.  (Említésre érdemes, hogy a repülősök – legyenek azok sport, katonai vagy polgári repülők- , valamint a repülést biztosítók és a repülőbarátok tegeződnek. Ezt tapasztaltam sorkatonaként is. A 2014. évi veteránrepülő találkozón nálamnál jóval idősebb korú  pilóták jöttek össze. Természetesen nem tegeztem le őket. Az első az volt, hogy egy veterán felfrissítette az emlékezetemet: Elfelejtetted hogy nálunk a tegeződés a természetes? Bocsánat  Antal Bácsi!- mondtam. -Tóninak szólítsál! Ekkor ismertem meg közelebbről a miskolci klub tagjait. Gönczi Gyula úr alapítványelnök is azt kérte, hogy tegeződjünk. Nagyon megtisztelt ezzel a gesztussal. Ugyancsak ezzel a gesztussal tisztelt meg Dobos Béla úr klubtitkár. Innentől a megszólítás is Gyula bácsi, Béla). Kiss László (1949) tizennégy évesen került kapcsolatba a repüléssel és ez a kötődés azóta csak fokozódik. Ezüstkoszorús vitorlázó. Legközelebb az ultrakünnyű (UL) repülők állnak hozzá. Vezet sárkányrepülőt, vezeti a saját gépét. Oktatói jogosítással  rendelkezik. Ebből eredően van szerencsém vezetni a gépét tanoncként. Mint korábban írtam, nagyon jól vezethető műszaki „alkotás”. A nagyon jól vezethetőség nem jelenti azt, hogy könnyű is vezetni. Túrázásra kiválóan alkalmas. 110km/h sebességnél 300-400 méteres magasságról jól látható a terep, lassan vonul alattunk a táj. Tiszta időben Nyolc-tíz kilométer a látótávolság. Ez a sebesség és magasság fotózásra kiválóan alkalmas. A sebesség növelésével a kormányerők is növekszenek, jobban érzékelhetők a visszaható erők. ( Idézem a MiG-23-as pilótát aki rájött, hogy akik sosem repültek jobban értenek a repüléshez, mint akik azt teszik vagy tették). Ismerősöm az  interneten tanulmányozta az  UL gépeket és tudni véli, hogy aki tud autót vezetni ezzel a géppel is elboldogul. Irígylem a tehetségét, mert ő autót valóban tud vezetni. Ezt szóvá is tettem neki és elégedett volt a válaszommal, vagy inkább önmagával. Nem mondtam neki, hogy még gurulni se tudna vele nem még hogy odafenn. Na de hagyjuk a szócséplést, minek vettem volna el a kedvét. A 2014-es év részemre nem jól indult ami a repülést illeti. Rettenetesen viszketett a tenyerem a botkormányért. Már év derekán jártunk amikor sikerült bejutni a repülőtérre repülési szándékkal. Már sokszor megfogadtam, ha valami fontos dolognak nézek elébe, a mobilt vagy a kocsiban hagyom, vagy lenémítom. Pont ezt felejtettem el. Csörgött. Mondom a feleségemnek:- menjünk, megint csonkavágányra jutottam. A szerencse mellém állt, Gönczi Gyula bácsi invitált: - Gyere! Vitorlázóval tegyünk egy iskolakört!  Szabadkoztam, hogy- köszönöm Gyula bácsi, de el kell mennem. – Na gyere már! Minden összeállt a csörlésre, már mehetünk is!

A csörlésből való felemelkedés valami fenséges dolog tízes varióval  ( 10 méter/ sec). Hát megint azt kell mondanom, hogy szót fogadtam. Akkor épült a Zsolcáról induló Miskolcot elkerülő út, és épült az új Sajóhíd. Fogalmam nem volt az útvonalról, meg az elágazási pontról. Gyula bácsi odaföntről bemutatta.

Más alkalommal telefonos egyeztetés kapcsán mentünk be a repülőtérre. Ötvös Béla intézett egy kirándulást, majd kiderült hogy most nem ő, hanem Kiss Laci visz a saját gépével. Lacival ez volt az első utam. Miskolc, Lillafüred, Pereces körön fordulózás. A Palotaszálló a Hámori tóval nagyon impozáns látvány nyolcszáz méter magasból.  Felejthetetlen és pótolhatatlan volt a Boldogkői várhoz tett túra. Az idő kiváló volt, napsütés, szélcsend, jó látótávolság. Néhány fordulót tettünk a vár körül, fotóztam. A felvételek fele sikerült. A hazaút is sima volt. Azaz hogy simább lett volna ha kedvemre nézelődhetek. Laci szólt: -vedd át a vezetést, vigyél haza. Azt sem tudtam, hol-merre vagyok a keringőzés után. Megpillantottam a tiszaújvárosi erőmű kéményét ( igen, olyan tiszta volt a légtér) attól az iránytól Miskolc jobbra esik. Laci akkor adta át a kormányt, amikor ráállt a Miskolc irányra. Beszélgettünk, nem nézelődtem, az „utat” figyeltem. Nagyon kellemes volt ez az út is. Eközben a feleségem a repülőtéren várakozott, nézelődött. Volt látnivaló: vitorlázóval, motorossal repültek. Ezt a látványt senki – a veteránok sem – nem unja meg. Ősszel még tettünk Lacival néhány szezonzáró utat. A Miskolc látványa lenyűgöző. Kezdve a Martin telep rendezett utcáival, tovább a Tiszai Pályaudvar, a strand, belváros és a Búzatér környéke. Diósgyőrben a jellegzetes kettős „S” alakzatban épített panelházak, a valamikori vasgyár területe, a DVTK stadion, a vár. Visszafelé az Avas és az egyetem. A leszálló irányon a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola. Nosztalgiával gondolok vissza több mint negyven év távlatába, akkor még technikum jellegű volt. Én is koptattam a padjait négy éven át. Akkor a Búzatérig négy-öt perc volt az út, ahhoz hogy elérjem a buszt futólépésben. Most a levegőben két lélegzetvétel. Nosztalgiával és örömmel gondolok vissza arra az időre, azokra a tanárokra, mérnökökre akik szívügynek tekintették a tanulókkal való foglakozást. Ingyen nem adtak elégtelen osztályzatot sem. Addig nyaggadtak, amíg rávezettek a tananyagra, aztán jött az egyes osztályzat.

Bocsánat! Eltértem az útiránytól. 2015.-ben április végén került sor egy borsodi túrára. A szerencse mellém állt. Névnapom után voltunk egy nappal. Laci a levegőben közölte, hogy ez az Ő névnapi ajándéka részemre. Ilyen gesztust! Nem is tudtam volna visszautasítani, nem lehet megállni és kiszállni. Megköszöntem, nagyon jól esett. Viszonzásul megelőlegeztem részére egy László napi repülőutat az Ő gépével. Mert ugye illik viszonozni az ajándékozást.Más alkalommal Ötvös Bélával talákozva mondja: - Jó hogy jössz, hívni akartalak. Májusban Edelénybe repülök egy családi ünnepséghez tartok bemutatót. Ráadásul egy új tipssal: Bellenca Citacion 7gc. Béla és Gönczi Gyula bácsi ez év márciusban vizsgázott erre a tipusra. Nagyon jó emelkedőképessége van. Beutaztunk a repülőtérre, gyenge szél lengedezett. Béla ekkor közölte, hogy délben indulunk. Időnk volt, nézelődtünk. Gönczi Gyula bácsi meginvitált egy iskolakörre Góbéval. Megnéztük a repülőtér környékét. Amikorra Bélával indultunk feltámadt a szél. Dobálta a masinát, de hát ez velejárója a repülés örömének. Szép út volt. Ezen a napon bejött két repülés. Ezúton is megköszönöm Gyula bácsinak és Bélának!

   Az 5-48 lajstromjelű APOLLO FOX ultrakönnyű repülőgép.

A nyakamban rendszerint ott van a kék szalag, a fényképezőgépet akasztom rá.

 A feleségem és Kiss Laci, a gép gazdája.

A felvételek egy novemberi szép repülés után készültek.

Iskolakör után.
A pilóta: Gönczi Gyula bácsi ( a felvételen 76) alapítványelnök, oktató, reptérparancsnok. Huszonhárom ezer felszállással a háta mögött. Több mint egy év a levegőben.
A leszállások száma egyezik a felszállások számával.

Őszi túra után Ötvös Béla társaságában.

 Triumvirátus.
   Kóbor György, Kiss Laci, Ötvös Béla.

 Ötvös Béla.

 Szoktató repülés Bélával.

 Rövid túra előtt és után.

 Miskolc- Kazincbarcika- Izsófalva- Miskolc  túra Bélával.

 Évadnyitó repülés, egyben a névnapi ajándékom Lacitól. A sapkás kép csak nosztalgia. Akkora szél fújt, hogy a sálat repítette. El lehet képzelni, mit tett a géppel.

  Edelényi bemutatóra mentünk Bélával. Ez nem éppen túragép. gyors, jó emelkedőképességű. A képeken érzékelhető a bedöntés. Szédületesen jó út volt.

Iskolakör előtt és után Gyula bácsival. A hevedert az oktató köti be.

 Hajdu-Bihari kiruccanás Bélával. Látvány: A sajó. a Tisza Erőművek, Polgár , zsolcai szélerőmű.

 A mester és az inas.
Közös túrák Lacival. A felvételek egy része a repülőtéren készült: Gurulás, készülődés, felszállási engedélyre várás. A többi valahol Borsod fölött: fordulózás, útvonalrepülés.