Az előző két írást egészíti ki ez a képeket tartalmazó bejegyzést. Fogadjátok szeretettel. (Legközelebb ügyesebben szerkesztek. CsI)
Dobos Béla és Gönczi Gyula koszorút helyez el az emlékművön
Gönczi Gyula és Kositzky Attila tiszteleg
A koszorúzáson résztvevők
Szentiványi János bácsit kértem egy közös emlékfelvétel készítésére. Gyere, állj mellém! mondta. A feleségem készítette a felvételt. János bácsi nem érte be ennyivel. Így érvelt:
Ebben nincs semmi poén, hogy temelléd állok. Hagy álljak a feleséged mellé!- Ám legyen
János bácsi! A másik felvételt én kattintottam
A polgármester úr pincéjében.
A kép bal oldalán fehér ingben: Dr Tolnai Lajos
Előtérben Kositzky Attila és Szentiványi János a repülőemlékeket idézi.
A polgármester úr pincéjében.
Barátok
A sajókápolnai repülőmúzeum udvarán
Ismét a repülőtéren. Ebéd.
Kositzky altábornagy úr előadása
A Szentiványi János bácsinak küldött PUMA címer és János bácsi hozzám írott levele.
A levél közzétételéhez János bácsi hozzájárult.
Nézzük meg azt az írást és figyeljük a fogalmazás szabatosságát!
A Frankó Endre bácsinak ( János bácsi címére) küldött PUMA címer és a válaszlevél
Kositzky Attila altábornagy úrtól az alábbi üzenetet kaptam:
Kedves Gyurikám!
A két öreg és a pilóta társadalom nevében megköszönöm a velük való foglalkozást!
Üdvözlettel Attila
A következő képek nem a miskolci veteránrepülő találkozóhoz kapcsolódnak, hanem a kecskeméti repülőkhöz. és Szentiványi János bácsihoz. A felvétel a Kecskeméti repülőtéren készült 2014 szeptemberében. Endre bácsi és János bácsi az elmaradhatatlan címerrel. Felhívtam telefonon, nem hagyott szóhoz jutni. - Engedd, hogy dicsekedjek! A kecskeméti repülők szállítógéppel kivittek bennünket
Olaszországba. A címerednek mindenütt óriási sikere volt.
János bácsi kilencvennegyedik születésnapját a kecskeméti PUMÁ-knál ünnepelték a repülők által szervezett ünnepségen. Az ünnepség csúcspontja volt, hogy beöltöztették, beültették egy gripenbe és a pilóta tett egy kört vele a betonon. Nekem ecsetelte, hogy milyen fantasztikus érzés annak a gépnek
a gyorsulása. Az olaszországi útról kérdeztem, hogy jó volt-e? - Hogyne lett volna jó. Nyugodt
voltam, itt nem lőttek rám. 1920.01.06.-án született. Január ötödikén felhívtam és köszöntöttem kilencven-
hatodik születésnapja alkalmából. Nagyon örült. Kérdeztem, hogy bírja ezt a hideget? - Miket beszélsz? Ez hideg? Mínusz tíz fokban megyek sétálni a Dunapartra. Negyvenháromban mínusz harmincöt fokban repültünk és az sem volt hideg. Nem tudtam mit válaszoljak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése