Rövid kis kitérő után, térjünk vissza az ügyünkhöz. Már akkor este tudtam, hogy másnap azonnal megyünk a nő lakására Tiszaújvárosba. Éreztem, tudtam, hogy Ő volt a szülő nő, közel lakik a helyszínhez is, csak Ő lehetett. Már korábban is írtam arról hogy hál istennek jók a rá és megérzéseim, nagyon sok esetben vezetett ez eredményre.
Reggeli eligazításon Kisparancsnok elosztotta a feladatokat, és mivel a héten a megyében nagyon sok esemény volt, abban is dolgozni kellett, így az újszülött ügyben csak mi Lajcsák Melindával mentünk a városba.
Melinda telefonon lebeszélte a nőgyógyász ismerősével, hogy ha gyanús nőt találunk, akkor szeretnénk ha Ő vizsgálná meg. Az orvos örömmel vállalta.
Mielőtt indultunk, nagyon komoly képpel mondtam Melindának, hogy megyünk a tettesért, tudom ki volt az elkövető. Daragó Laci csak mosolygott, mert Ő tudta, hogy ha ilyet mondok akkor abból tettes lesz.
Melcsike, persze csak nevetett „ hát persze, Mikike az okoska éjjel megálmodta, hogy ki szült, hát hogyne „.
Elindultunk, én vezettem és a kocsiban direkt nem beszéltem a két évvel korábbi gyanús ügyről.
Azonnal a nő lakására mentünk, mely a helyszíntől kb. 300 m-re volt. Innentől kezdve a nőt nevezzük Lilithnek ( Lilith gonosz női démon)
Csengetésre Lilith nyitott ajtót, láttam, hogy rögtön megismert, de különösebb reakciót nem mutatott. Előtte Melcsikének jeleztem, hogy én beszélek, és az úton a kocsiban sem kérdezünk tőle semmit, nem szólunk az ügyről.
Bemutattam kolléganőmet, majd megkérdeztem, hogy megismer e, bólintott.
Közöltem vele, hogy öltözzön, mert velünk kell jönnie, mert ismét megyünk Miskolcra orvosi vizsgálatra. Semmi reakció, teljesen fásultan vette tudomásul a körülötte zajló eseményeket, látszott rajta hogy nincs jól!
Amíg szó nélkül átöltözött, mi a szobában ültünk. Melcsi kiszúrta, hogy Lilith egy csomag vattával ment be a WC-be, majd azt betette a táskájába. Rögtön vigyorgott könyökkel oldalba vágott, én meg csak kacsintottam rá.
Útközben a kocsiban csend volt, de Melcsi csak nem bírt magával, – hisz nőből van – a megbeszélés ellenére, kétszer is megkérdezte Lilithet, hogy „ biztos hogy nem szült”, a válasz természetesen nem volt.
Megérkeztünk a Vasgyári szülészetre, ott felmentünk az emeletre, és természetesen a vizsgálatra csak Melinda ment be. Én meg idegesen, várakozva le fől járkáltam. Ahány nővér arra járt, mindegyiknek volt egy két kedves szava hozzám. „ Nyugi apuka, nem lesz semmi baj, gyönyörű lesz a kisbaba, türelem már nincs sok hátra már szépen tágul az asszonyka „ Én meg hülye pofát vágva vigyorogva bólogattam, majd később inkább az ablakon bámultam kifelé.
Teltek múltak a percek, ekkor Melcsike kirohant a vizsgálóból a nyakamba ugrott, és nevetve kérdezte, honnan tudtad, igen Ő szült, Ő a tettesünk. Na ezt látva a nővérek már csak gratuláltak az apaságomhoz.
De most idézném Melcsi elmondását a vizsgálatról és az azt követő gyanúsítotti kihallgatásról. A továbbiakban a kollegina foglalkozott az elkövetővel, hisz egy nő nagyobb bizalommal van egy másik nőhöz, és persze nehezebb intim dolgokról beszélni egy férfinek.
Én többet nem is láttam Lilithet, de őszintén megmondom nem is voltam rá kíváncsi.
„Szóval…amikor megérkeztünk az „anyukával” a kórházba, a nőgyógyászati osztályon már várt az az orvos aki már több esetben is segített nekünk az ilyen ismeretlen szülőnők vizsgálatában. Belépve a vizsgálóba pár szóban tájékoztattam a dokit az ügyről, majd a nőt beküldte a függöny mögötti vizsgáló asztalhoz, hogy feküdjön fel rá. Közben ő is többször megkérdezte volt-e az utóbbi időben szülése vagy spontán vetélése. Természetesen „nem” volt a válasz. Ott abban a pár percben végig gondoltam, mi történt a lakásán mielőtt elindultunk/láttam a kezében a csomag vattát, mellyel a WC-be ment és ezt sem tudta megmagyarázni, zavart volt, lázas/peregtek a képek az agyamban. Ő az anyja annak a szép szőke kisfiúnak akit szörnyű körülmények között láttam meg én is…erre jutottam és ezzel egyidősben hallottam a doki érces kérdését: hol a gyerek, mikor szült?-válasz semmi. Olyan dühöt éreztem, hogy majd szét robbantam. Amikor kijött a függöny mögül csak nyeltem egyet és mélyen a szemébe néztem. Lehajtotta a fejét és azt mondta„ ne haragudjon”.
A doki arról tájékoztatott, hogy nemrégen szült vagy vetélt és meg kell műteni mert a méhlepényből bent maradt valamennyi azért lázas.
Legközelebb két nap múlva találkoztam vele a műtét után, ekkor volt kihallgatható állapotban. Megkerestem a kórteremben, olyan szánalmasan nézett ki, hogy kicsit megsajnáltam. Az a piros körömcipő volt a lábán amiben bevittük, kórházi, agyonmosott, fakó hálóing…így ült az ágya szélén, megtörten.
Előtte már tájékoztatott a főorvos az állapotáról és engedélyezte a kihallgatását, biztosított egy helyiséget. Velem jött egy kis fiatal kolléganő Lenke, aki gépíróként került az osztályunkra. Őt is fel kellett készítenem mielőtt belekezdtünk a szomorú ügy feltárásába. Zavart volt, folyton melléütött az írógépen…a nő cigit kért tőlem, de mivel én nem dohányzom így nem teljesíthettem ezt a kérését./Nem is akartam…/
A formális kérdések után rátérve a konkrét eseményre…megkukult…remegett, falfehér lett, nem tudta elmondani mi történt. Rá kellett jönnöm, hogy segítség nélkül nem lesz vallomás. A kolléganőt elküldtem a büfébe cigarettáért és egy üveg kóláért…saját pénzemért persze…megsajnáltam abban a helyzetben. Közben beszélgettünk az életéről a családjáról, a gyerekeiről…oldódott picit…csak az ügyről nem akart beszélni. Miután elszívott egy cigit elkezdte a meséjét, de mint egy szégyenlős szűz kislány, kerülve a „szülési fájások”,magzatvíz",köldökzsinór",vér"…stb szavakat. Ezeket csak körbeírta, mindig tőlem várta a szavakat a mondatokat. Segítettem de fontos volt, hogy ő mondja el hogyan történt hisz bűncselekményt követett el.
Kihallgatás során tisztázni kellett:
– milyen volt a szülés folyamata (a méhlepény mikor ment el, mi történt vele, a köldökzsinór elvágása, tépése, elkötése, fájdalom, eszméletvesztés, tudatkiesés); milyen nemű volt az újszülött és milyen életjelenségeket tapasztalt (lélegzés, felsírás, mozgás);
Nehezen a következőket mondta el.
Amikor rájött, hogy terhes, – hisz három gyermeke van – már nem mert senkinek sem szólni, sem a férjének, sem a kolléganőknek, senkinek. Félt hogy mit szól majd a férje, hogy megint teherbe esett, pedig már van három gyerek. Orvosnál nem volt. Amúgy is kövér testalkatú, és nagy bő ruhákat hordott, ezzel takarva növekvő hasát.
Szombaton délután már egyre gyakrabban fájt a hasa, vissza térő időközönként, érezte, hogy nemsokára szülni fog. A férje dolgozott tudta, hogy a lakásban nem szülhet, hisz a gyerekek otthon vannak.
Este 21.00 óra körül már nagyon gyakori fájásai voltak, érezte, hogy menni kell, mindegy hova csak el otthonról. Magához vett egy csomag vattát, azt betette egy otthon talált fehér reklám táskába. Bő ruhában volt bugyit nem vett fel.
A lakásból kiérve már alig bírt menni, érezte, hogy bármelyik pillanatban kinn lesz a baba. Az utcán végig menve meglátta a Béke úton lévő kiserdőt, oda a sötétben bebotorkált és pár lépés után egy tisztásra ért. A játszótérről kicsi fény szűrődött be.
Ott valami pad -féle mellett leguggolt és egy erőteljes tolás után a gyerek a földre pottyant. Úgy emlékszik, hogy a köldökzsinór elszakadt. A gyerekre csak egy pillantást vetett, talán kisfiú volt. Gyorsan betette a babát a szatyorba, a vattával megtörölte altestét azt ott eldobta, majd gyorsan elment onnan. Menekült, közben hallotta, hogy a gyerek felsírt, nyöszörgött de benne csak az volt hogy elmenni onnan gyorsan minél messzebb. Haza ment a férje még sehol, lemosakodott és lefeküdt aludni.
Másnap délután amikor kiment az utcára már látta, hogy ott vannak az erdő szélén a rendőrök, tudta, hogy felfedezték a gyereket.
Nagyon rosszul érezte magát, belázasodott. Hosszú kihallgatás volt, többször meg kellett állnunk, mert pihenni akart, ott akkor ennek helye volt. Közben voltam türelmetlen, ideges, undok, lenéző majd megértő és sajnálkozó…de rendőr, nyomozó aki számára érthetetlen hogyan lehet 3 élő gyerek után a negyediket titkolni, megszülni egy parkban, szatyorba tenni mint egy csomagot és magára hagyni…tőle is ezt kérdeztem a kihallgatása végén. Megdöbbentő volt a válasz: NEM TUDOM, NEM NAGYON EMLÉKSZEM.” A nőt pár napos kórházi kezelés után haza engedték, és a továbbiakban Lilith szabadlábon védekezett.
Másnap kihallgattuk a férjet a munkatársakat, akik elmondták, hogy semmit nem vettek észre Lilithen. Bár furcsállták, hogy meghízott, de arra az volt a válasza, hogy mostanában nagyon jó az étvágya, de sajnos sok mindentől puffad a hasa.
Az ügyben természetesen elmeorvos szakértő lett kirendelve, hisz nagyon fontos volt annak tisztázása, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világrahozatalával jár, kihatott-e az elkövető beszámítási képességére, nem e lépett fel beszűkült tudatállapot.
A szülő nőnek a szülési folyamat során, majd azt nyomban követően fennálló kivételes testi és lelki állapotának bizonyítása orvosi, elmeorvosi szakkérdés. Mivel ez a speciális állapot sok esetben magára a beszámítási képességre is kihatással lehet, komoly problémát jelenthet konkrét ügyben annak megítélése, hogy vajon ez az állapot az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében korlátozta, vagy teljességgel kizárta e.
A szakértő megállapította, hogy Lilith a bűncselekmény elkövetésekor nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban, illetve nem volt beszűkült tudat állapotban, amely képtelenné tette volna a cselekménye következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék A nő tehát büntethető volt, de mint a legtöbb ügyünkben itt sem kísértük figyelemmel, hogy a Bíróság milyen büntetést szabott ki.
A tettével és annak következményeivel mindenkinek saját magának kell szembe néznie és a lelkiismeretével – ha egyáltalán van neki – elszámolni.
Nincs jogom és nem is akarom Lilithet elítélni, de véleményem van a nőről és a tettéről. Mindenkiben, aki olvasta a történetet kialakult egy kép, vélemény egy ítélet!
De végül álljon itt egy gondolat:
„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet.
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam.
S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz! „
( Nicholas Sparks )
Lilith a büntetése letöltése után még mindig kapott egy esélyt a társadalomtól, az élettől. Ő azonban a megszült gyermekének egyetlen esélyt sem adott az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése