Versényi Miklós – Szendrőlád III. (befejező) rész

Az új és nagyon ígéretes adat birtokában megint megbeszélést tartottunk. A célszemélyünket ettől kezdve nevezzük Lajosnak.
Az előző napi jelentések között már ott szerepelt az emberünk neve és adatai, azon személyek között, akik rendszeresen jártak a sértetthez a ház körüli alkalmi munkákat elvégezni. A személy elszámoltatása és alibiztetése tervbe volt véve.
Most azt kellett kieszelni, hogy miként menjünk be a lakásba, hogy házkutatást tudjunk tartani.
Nem sokáig agyaltunk rajta, ott volt Zima Sanyi a nyomkövető kutya vezetője aki csak annyit kérdezett, hogy mondjuk meg a pontos házszámot és az utcát, majd Báróval a kutyájával „bevisz oda” minket, hogy meglegyen a jogalap a házkutatásra. A Tanácson adtak egy helyi térképet, azon pontosan megmutatták melyik házban él Lajos és a családja. Muszáj volt ezt a trükköt megcsinálnunk.
Báró egy fantasztikus kutya volt, szerette a fagylaltot és a fröccsöt- ugyan úgy mint Kántor – és különböző kunsztokat tudott megcsinálni. Egyik kedvenc mutatványát a szagkiválasztáskor mutatta be. A helyszínen steril un. Ágnes pelenkára rögzített szagnyomot egy befőttes üvegbe teszik azt jól lezárva évekig tudják eltárolni. Ha van a gyanúsítható személytől származó szagmintánk, akkor azt ugyan ezzel a módszerrel tárolják el. A kiválasztás úgy történik, hogy a releváns helyszíni szagnyomot, több más semleges szagot tartalmazó üvegek közé sorban leteszik a földre. A gyanúsított szagmintájából szimatot vetetnek a kutyával és a keresd vezényszóra a kutya egyesével bele szagol minden üvegbe és ahol a szag azonos ott lefekvéssel jelez. Báró kutyánk ezt még azzal tetézte meg hogy a mancsával az üveg tetejét verve mutatta, jelezte az azonosságot.
Sanyi irányításával Báró leszegett fejjel határozottan ment a kijelölt útvonalon, mi távolabbról több autóval követtük. Sanyi parancsát a kutya szépen betartva, hol ment balra, hol egyenesen, míg el nem értünk a célszemély házához, ott egy póráz rántásra Báró már be is fordult a kapun és ment be egyenesen a házba, ahol az előszobában jelezte a nyom végét.
A lakásban Lajos szülei és fiatal húga tartózkodott. Nem voltak meglepődve amikor oda érkeztünk. Kérdésünkre elmondták, hogy Lajost tegnap reggel óta nem látták, elment otthonról, nem tudják hol tartózkodik. Látszott rajtuk, hogy tudják miért vagyunk ott, mi pedig éreztük, hogy nagyon jó nyomon vagyunk. A házkutatás során Kisparancsnok jó érzékkel Lajos szobájában felnyitotta a heverő tetejét és az ágynemű tartóban megtaláltuk Lajos vérrel szennyezett nadrágját és pulóverét. A ruhákról fénykép és videofelvétel készült és a jelenlévő hatósági tanuk előtt azt szabályszerűen lefoglaltuk.
Közben észre vettem, hogy a hugica – aki egyébként igen szemrevaló fehércseléd volt – próbált velem szemkontaktust létesíteni. Vettem a lapot és a fejemmel intettem, hogy jöjjön utánam. Kinn az udvaron egy félreeső helyen beszélgetni kezdtünk, közben ismét besötétedett.
Elmondtam, hogy tudjuk, hogy a testvére ölte meg a nénit és hogy most pucolóban van. Közöltem vele, hogy Lajos ellen ki lesz adva az országos elfogatóparancs és ha bárhol meglátják a rendőrök akkor akár le is lőhetik. Persze a lelövés csak kamu szöveg volt, mint az a blöff is, hogy tudom, Lajos most is lát, figyel minket a ház végében kezdődő domboldal sűrű növényzete közül. Javasoltam a lánynak, hogy ha holnap visznek neki ételt, adja át az üzenetemet, hogy jobban jár ha önként jelentkezik és mindent elmond, mert az enyhítő körülmény. A kis hölgy nem tiltakozott, láttam rajta hogy át fogja adni az üzenetemet.
Az akciónk sikeresnek bizonyult, de még azonnal leellenőriztük a faluban azokat a helyeket, rokonokat akiknél esetleg megbújhat a gyanúsítottunk. Nem találtuk meg, így szépen haza indultunk, természetesen a még nyitva lévő kocsmákat „szigorúan minőség ellenőrzés alá vontuk”, úgy hogy mire Miskolcra értünk már többen énekeltek a kocsiban. Az ügyeletről még leadtuk telefaxon Lajos országos körözését. Mivel másnap vasárnap volt, így mindenki otthon maradt pihenni a családja körében.
Hétfőn reggel a szokásos kávézós megbeszélést tartottuk, amikor Kisparancsnok szólt, hogy Krnács Kornél és Én menjünk az Edelényi kapitányságra, mert reggel Lajos feladta magát a Szendrőládi önkéntes tűzoltó parancsnoknál. Kérte, hogy vigye be a rendőrségre mert mindent el akar mondani. A parancsnok saját autójával vitte be Edelénybe a gyanúsítottunkat. Tehát az üzenetem célba érkezett és azt Lajos meg is értette.
Gyorsan indultunk, hogy kihallgassuk a személyt, meg már nagyon kíváncsi voltam arra az emberre aki ilyen aljas módon megölte a nénit. Ilyenkor bennem mindig volt egy nagy feszültség, milyen ember lehet a gyanúsított, mennyire tudok vele kontaktust létesíteni, vajon elmondja e részletesen hogy mit tett. Közben megérkeztünk Edelénybe, ott kaptunk egy üres irodát, és vártuk, hogy a fogdából felhozzák a gyanúsítottat. Pár perc elteltével két járőr megbilincselve bekísérte emberünket.
Lajos egy vékony testalkatú férfi volt aki lehajtott fejjel állt az iroda közepén. Egész testében remegett, ruhája szemmel láthatóan vizes, az arca nagyon nyúzott volt. Látszott rajta hogy a bujkálás, a rejtőzködés az erdőben töltött éjszakák és napok nagyon megviselték. Megkértem a kollégákat, hogy vegyék le a bilincset, majd hellyel kínáltam a gyanúsítottat. Fejét lehajtva, görnyedten ült a széken, közben kezét tördelte, lábai remegtek. Pár perc néma csendet kérdésemmel törtem meg. Éhes vagy Lajos? Ekkor emelte csak fel a fejét és a szemembe nézve csak a fejével bólintva jelezte, hogy igen. A szemében a félelmet, a kíváncsiságot, a hálát és kis könnycseppet láttam. Ekkor el sem tudtam képzelni azt hogy ez az ember ilyen kegyetlen gyilkosságot végre tudott hajtani.
Megkértem az egyik helyi kollégát, hogy hozzon egy pár lángost nekünk. Vártuk a kaját, direkt nem szóltunk a gyanúsítotthoz, hagy idegeskedjen még tovább.
Meghozták a lángosokat melyek még forrók voltak és az irodát pillanatok alatt átjárta azok jellegzetes illata. Rászóltam Lajosra hogy vegyen és egyen nyugodtan. Félve nézett rám, nem merte elvenni a lángost. Ismételt biztatásra remegő kézzel nyúlt az ételért és közben többször ismételve mondta, hogy köszönöm.
Miután megreggeliztünk, látszott az emberünkön, hogy megkönnyebbült, nem ezt várta a rendőröktől.
Kért egy szál cigarettát és ezután megkezdtük a gyanúsítotti kihallgatását. Lajos 27 éves volt, korábban egy alkalommal volt büntetve kisebb lopás miatt.
Vallomásának rövid összefoglalása:
Ismerte Joli nénit, hisz több alkalommal végzett nála a ház körül különböző alkalmi munkákat. A sértett minden alkalommal a megbeszélt összeget kifizette, és több alkalommal a lakásba is behívta ahol a konyhában étellel és néha egy kis borral is megkínálta. Ilyen alkalmakkor sokat beszélgettek a családról a helyi emberekről. Szerinte jó kapcsolat volt közte és a néni között.
A kérdéses napon egy másik háznál dolgozott, ahol nem tudtak pénzt adni, viszont a munkájáért kapott három liter bort, amit szép lassan meg is ivott. Estére már részeg lett, viszont még szeretett volna inni, így kb. 22.00 óra körül elment Joli néni lakásához. A kapu nyitva volt, bement és kopogtatott az ajtón. Joli néni sokára de végül kinyitotta az ajtót és mielőtt az szólni tudott volna már be is ment és a konyhába leült egy hokedlire. Joli néni kérdezte, hogy mit akar ilyen későn és kérte, hogy menjen szépen haza.
Lajos kérte, hogy adjon már neki kölcsön egy kis pénzt, majd ledolgozza annak értékét. Joli néni ezt vissza utasította és kérésre borral sem kínálta meg.
Ekkor nem tudja, hogy mi történt, de ahogy ott látta a sértettet hálóruhában megkívánta és közelebb lépve gyors mozdulattal átkarolva magához húzta és az arcát kezdte csókolgatni. Joli néni rémülten próbálta magától ellökni és kiabálni kezdett segítségért.
Ekkor a gyanúsított ököllel többször az arcába ütött, amitől a néni az asztalnak neki tántorodva a földre hanyatt esett. A gyanúsított ekkor ráugrott ott még többször az arcába ütött, majd az egyre gyengébben védekező sértett bal lábáról lecibálta a harisnyanadrágot és a bugyit, majd térdével a nő össze szorított combjai közé térdelt, majd két kézzel a comb belső részét megragadva azt szétfeszítette majd elől a nadrágját lehúzva az akkor már merev nemi szervét bedugta a néni hüvelyébe és pár közösülő mozdulat után el is élvezett. A néni csak feküdt a földön és aléltan nyöszörgött. Lajos ekkor leszállt a sértettről és az asztalon lévő zöld literes üvegből ami félig volt megitta a bort, majd gyorsan eltávozott a lakásból, hogy utána mi történt a nénivel nem tudja.
Persze tudtuk, hogy Lajos nem mondott el mindent, próbálta magát az ölési cselekményt elhallgatni, kisebbíteni az általa elkövetett cselekmény súlyát. Figyelmeztettem, hogy nem ebben egyeztünk meg, arról volt szó, hogy mindent őszintén el fog nekünk mondani.
Kért még egy cigarettát, míg azt elszívta, hagytuk hagy gondolkozzon. Látszott rajta hogy „forog az agya” nagyon gondolkodott, hogy mit is mondjon a kínos részletekről.
Végül nagy nehezen de részletesen elmondta, hogy mi is történt az erőszakos közösülés után.
A sértett továbbra is a földön feküdt és halkan nyöszörögve mondta, hogy ezért börtönbe fogja juttatni. Lajost zavarta a néni nyöszörgése és a fenyegetése, oda lépett többször fejbe és mellbe rúgta, majd mellé térdelve ököllel ismét az arcába ütött, amitől annak szájából és orrából folyni kezdett a vér, zihálva fújtatott, melytől a gyanított is véres lett. Ettől teljesen elborult az agya, el akarta mindenáron hallgattatni a nénit. Felugrott megragadta a boros üveget, azt megpróbálta lenyomni a sértett torkán, majd az öklét dugta a nő szájába, aki már ekkor alig lélegzett.
Ezután szemből megragadta Joli néni nyakát és azt addig szorította míg az lélegzett és mozgott. Miután már nem adott életjelet a sértett, ekkor nem tudja, hogy miért de megfogta az üveget és azt a nyakával előre feltolta a nő nemi szervébe. Ezután lekapcsolta a villanyt behúzta maga mögött az ajtót és elhagyta a házat, majd haza ment.
Ekkor éreztem azt hogy most tudnám széttépni, hisz én is a nagymamámra gondoltam és arra hogy ez nem ember, ez egy állat. De próbáltam nyugodt maradni, hisz még nincs vége a kihallgatásnak.
Rögtön rászóltam, hogy na na ne siessünk azzal a hazamenetellel. Kornél rákérdezett, hogy ki volt az a nő akihez még azon az éjszakán be akart menni és mit akart tőle.
Lajos ezen nagyon meglepődött, nem gondolta, hogy mi még tudunk a másik hódítási kísérletéről. Zavartan kezdte mondani, hogy Ő már akkor az elfogyasztott bortól részeg volt és nem emlékszik, hogy utána mit csinált. Érdekes volt hogy azt a cselekményt próbálja letagadni, aminek már semmi jelentősége nem volt és nem is lesz a büntetés kiszabásánál.
Végül csak elmesélte, hogy haza felé menet „újból gerjedelme támadt, mert Ő egy bővérű férfi” és bement egy olyan idős nő udvarára akiről tudta, hogy egyedül él és hozzá is be akart menni, de az elzavarta és hangosan segítségért kiáltozott, ezért onnan gyorsan elmenekült. Haza érve a ruháját levette, azt bedobta az ágynemű tartóba, majd lefeküdt. Nem nagyon tudott aludni, így korán ébredt. Otthon elmondta a családnak, hogy mit tett és azt is hogy megpróbál az erdőben elbújni a rendőrök elől. A házuktól nem messze a domboldalban gallyakból csinált magának sátrat, abban aludt. A húga vitt neki élelmet és Ő mondta el azt is hogy keresték a rendőrök és hogy azt üzentük, hogy jobb ha feladja magát. Három nap bujkálás után, már nagyon éhes volt és át volt fagyva, lement a faluba a tűzoltó parancsnokhoz és megkérte, hogy vigye be a rendőrségre, mert mindent el akar mondani.
Lezártuk a jegyzőkönyvet, ismertettük vele az őrizetbe vételéről szóló határozatot, majd bevitettük Miskolcra a fogdába. Az ügyet átadtuk a vizsgálóknak.
Az alosztályon persze vegyes hangulat uralkodott, örültünk és büszkék voltunk, hogy ismét megoldottunk egy ügyet, de a boldogságunk nem volt felhőtlen, sokunkban sokáig ott volt, megmaradt az idős halott néni holttestének képe.
Az ügyészség elrendelte a gyanúsított előzetes letartóztatását. A vizsgálat későbbi szakaszában a szakértői vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy a boros üvegen talált ujjnyom megegyezik a gyanúsított ujjlenyomatával, illetve az ondóból megállapított vércsoport is azonos volt a tettes vércsoportjával.
Lajosról az utolsó kép ami még beugrik, az hogy amikor végeztünk a kihallgatásával és elköszöntünk tőle, a megbilincselt kezét kissé félénken bizonytalanul kézfogásra felém nyújtotta és közben halkan megköszönte a lángost.
Én rá se néztem, csak hátat fordítottam neki.

Versényi Miklós – Szendrőlád II. rész

A holttestet igazságügyi kétorvosos boncolás céljából a Miskolci megyei körházba szállították. A soron kívül végrehajtott boncolás során megállapították, hogy a nénit megerőszakolták melyet a külső és belső nemi szerven talált sérülések megerősítettek. A szájban és a torokban lévő elváltozások alapján oda feltételezhetően valamilyen tárgyat dugtak le. A sértett halálát fojtás következtében beállt fulladás okozta. A sértett hüvelyéből kenetet vettek, vérmintát, hajmintát, valamint a körmeinek levágásával anyagmaradványokat biztosítottak.
A szerológus szakértő a hüvelykenetben ondót talált, melynek vizsgálata során vércsoportot tudtak azonosítani, mely a későbbi bizonyítás során nagyon fontos lehet.
Az akkor hatályos Büntető Törvénykönyv alapján ez a cselekmény a – Btk.166. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő – ütközött. Minősítő körülmény fennállása esetén a büntetés sokkal súlyosabb lehet. Ebben az esetben a különös kegyetlenség volt megállapítható.
A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés:
A különös az elkötés módjára vonatkozik. E minősítés akkor alkalmazható, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásával rendszerint velejáró kegyetlenséget lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával vagy az elkövető emberi mivoltából kivetkőzve véghezvitt ölési cselekmények vonhatók. Elsősorban a sértettnek okozott sérülések száma, súlya és jellege alapján állapítható meg; ezekből általában következtetés vonható az elkövetés embertelenségére. (BH 2007. 34.)
A következő verziót állítottuk fel. A sértett ismerhette a támadóját, hisz késő este, vagy éjszaka beengedte a lakásba. Ott egy nemi erkölcs elleni támadás történt, mely feltehetően a lelepleződéstől való félelem miatt torkollott emberölésbe.
Amíg folyt a helyszíni szemle addig a mi elfoglaltuk a Tanácsházát és annak udvarán lévő orvosi rendelőt, itt lett a főhadiszállásunk kijelölve. Gyors feladat kiosztás követően megkezdtük az ilyenkor szokásos munkánkat. Többen a Fő utca két oldalát járták végig házalással. Kovács Sanyika ( Söndör ) a kocsmákat zug kimérőket ellenőrizte – kecskére káposztát effektus –. Több kolléga a sértett szokásaira, életvitelére, az oda járó személyekkel kapcsolatban gyűjtött adatot Egy csapat a szabadlábon lévő és korábban vagyon elleni – lopás, rablás – elkövetőit ellenőrizték számoltatták el.
Mi Melindával ellenőriztük a korábban erőszakos, garázda és nemi erkölcs elleni bűncselekményeket elkövető és a faluban lakó személyeket. Ezeket az embereket behoztuk a Tanácsházára és ott elszámoltattuk, az általuk mondott alibit leellenőriztük.
Több kemény bűnözővel beszélgettünk el és ilyenkor természetesen vártuk tőlük az infókat is. Azok akik nem megrögzött, konok bűnelkövetők voltak, természetesen segítőkésznek mutatkoztak, adtak tippeket személyekre és ígéretet tettek, hogy megpróbálnak beszélni balhés manuszokkal, hátha valamelyik köpni fog.
Mire a kiosztott feladatokkal végeztük és a jelentéseket elkészítettük, bizony már éjfél körül járt az idő. Mindannyian az orvosi rendelőbe gyülekeztünk, leadtuk jelentéseinket és szóban röviden a vezetőinknek is beszámoltunk az elvégzett feladatainkról. A vezetőink természetesen javaslatokat is vártak tőlünk a továbblépést illetően. Ez egy nagyon jó módszer volt, hisz ekkor hallottuk azt hogy a többiek milyen információkhoz jutottak és több esetben a részadatokból összeállt, kialakult egy új jó vonal, amit természetesen a másnapi végrehajtandó feladatok sorába fel is írt Kisparancsnok.
Fáradtak voltunk, de Söndör mint máskor is vidámságot vitt a dolgokba. Mivel Ő becsületesen a kapott feladatnak megfelelően lejárta az összes kocsmát, zugkimérést, éjszakára már igen mókás állapotban volt és mivel amúgy sem volt egy szűkszavú gyerek, na most aztán pörgött rendesen a nyelve. Mindenki szóbeli jelentésébe bele kotnyeleskedett, mindegyikhez volt kiegészítése, persze mindezt akadozó nyelvel. Mi már röhögtünk, amikor engedélyt kért szólni.
Csacsovszki László osztályvezető nagy türelemmel mosolyogva intette le mindig Söndört. Jól van Sanyika ezt már hallottuk, de főnök jelentem – vágott közbe Söndör –, de ismét leintették. A végén már mindenki dőlt a röhögéstől, főleg akkor amikor engedélyt kapott, hogy akkor most Ő foglalja össze a csapat aznapi munkáját. Hát a beszámolójából megtudtuk, hogy hol mérnek nagyon jó bort, meg milyen jó melle van a kocsmárosnénak és egyébként is igen jó emberek élnek a faluban, és Ő mindenkit nagyon szeret és ide vissza fog jönni vadászni. Csacsó főnök másnapra Söndört az összes kocsmából és borkimérőből azonnali hatállyal kitiltotta és testhezálló feladatot szabott ki neki, bent kellett ülnie a rendelőben és az iratokat rendezhette. Miután már aznapra nem volt további feladat, és aránylag közel voltunk Miskolchoz, így haza mentünk aludni. Másnap reggel 07.00 órakor indultunk vissza Szendrőládra hogy újult erővel vessük magunkat a tettes után.
A bázison már ment az eligazítás a feladatok leosztása, és folyattuk a munkánkat. Egymás után hoztuk be a személyeket és folytak a kihallgatások, de a tettes személyére vonatkozóan érdemleges adat nem jött fel. Ebéd idő után voltunk amikor a tanácson dolgozó egyik hölgy egy nagyon jónak tűnő adatot mondott el nekünk. Délben haza ment megebédelni, amikor a szomszédjában lakó egyedül élő idős hölgy elpanaszolta neki, hogy azon az éjszakán amikor Joli nénit megölték, egy helyi férfi az Ő lakásába is be akart menni, de nem nyitotta ki neki az ajtót hanem hangos szóval elzavarta onnan.
Azonnal a néni lakására mentünk, ahol Ő elmesélte, hogy két nappal korábban már éjfél körül járhatott az idő amikor az udvarról beszűrődő zajra és a szomszéd kutyájának ugatására ébredt fel. Nem kapcsolta fel a lámpát, csak oda ment a félig beüvegezett bejárati ajtóhoz, ami zárva volt, és kinézett az udvarra. Az utcai közvilágítás jól bevilágította az udvart, így Ő kifelé mindent jól látott, de Őt nem látták. Ekkor lépett az ajtó elé a közelben lakó általa csak gúnynévről ismert fiú, aki szemmel láthatóan részeg volt. A késői látogató kopogtatott és nevén szólongatva kérte, hogy engedje be.
A néni ráförmedt, hogy takarodjon onnan, mit akar egy idős nőtől késő éjszaka. A válasz nagyon rövid és egyszerű volt, „hát baszni.”
A tanú megrémült és kiabálva zavarta el onnan a késői lovagot, majd segítségért kiáltozott. Ezt meghallva a férfi azonnal kiszaladt az udvarról és rohant a lakásuk irányába. Egész éjjel nem mert lefeküdni, mert tartott attól hogy a férfi vissza jön és rátöri az ajtót. Másnap sem mert senkinek szólni félelmében, de miután meghallotta, hogy azon az éjszakán megölték Joli nénit, így vette a bátorságot és a történteket elmesélte a szomszédasszonyának aki a Tanácson dolgozik. A nénit kocsival azonnal bevittük a bázisra és ott a vizsgálók jegyzőkönyvezték a tanú vallomását.

Versényi Miklós – Szendrőlád I. rész

Szex, gyilkosság, és a lángos!

1989. március végi szép napsütéses de csípős reggelen lassan gyülekezik a csapat a Főkapitányság II. emeletén lévő nyilvántartó iroda belső ablaktalan helyiségében. A kollégákkal minden reggel itt kezdtük a napot, friss kávé illat keveredett a cigi füstjével. Beszélgettünk, ment a szokásos zrikálás, sztorizás, közben olvasgattuk a kapitányságokról beérkezett eseményekről összeállított esti jelentéseket, nézegettük a kiadott körözéseket. Persze röhögtünk kinek az álmos, kinek a másnapos ábrázatán, hallgattuk Kovács Sanyika ( Söndör ) vadászkalandjait, Harsányi Attila – görög isten – hódításait, Dr. Krnács Kornél politikai szárnyalását, de a végén azért mindig Lajcsák Melcsike kígyótesténél kötöttünk ki. Melinda a tőle megszokott stílusban, mosolyogva egy akta csomót hozzánk vágva szerelte le az „éhes disznók makkos álmodozását.”
Ezt az idilli képet szakította meg az irodába belépő Daragó Laci( Kisparancsnok) hangja. Gyerekek készüljön mindenki, ismeretlenes gyilok van Szendrőládon, siessetek 10 perc múlva indulás, lenn találkozunk az udvaron. Na az aznapra tervezett munkának lőttek, pillanatok alatt kiürült az iroda, mindenki ment a saját helyére. Gyorsan felszerelkeztünk és siettünk le az udvarra, ahol már vezetőink ott vártak minket és gyorsan elosztották ki melyik autóval jön a helyszínre. Annyit tudtunk meg, hogy a faluban egy egyedül élő idős nénit megöltek, a lánya talált rá a lakásán.
Egymás után gördültek ki a gépkocsik a főkapitányság udvaráról és konvojban elindultunk a helyszínre. Ilyenkor gyorsan repül az idő, hamar megérkeztünk a gyönyörű kis faluba.
A népvándorlás utolsó szakaszában a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott három Kabar törzs települt itt meg, olvadt össze az őslakossággal, és alakították ki azt a vármegyét, melynek központja az államalapítás kori, megerősített földvár volt, Borsod vára amiről később a mai egyesített megye legnagyobb része nevét kapta. A kis község Edelénytől 6 km.-re, míg Szendrőtől 8 km-re helyezkedik el a Bódva völgyében csodálatos zöld dombok között. ( Wikipédia)
A helyszín a Fő utcán a községbe beérve jobb oldalra esett. Itt a házakat közvetlen a doboldal tövébe építették, megerősített támfallal a kőomlás elkerülése érdekében. A ház előtt parkoltunk le és a bizottság Marcsák Zoli vezetésével megkezdte a szemlét. Zolit mindig húztuk, hogy vonzza a balhékat, mert amelyik héten Ő volt a forrónyomos csoportban a szemlebízottság vezetője csőstül jöttek az emberölések. Pedig ha az elkövetők tudták volna, hogy a legprecízebb, legalaposabb ember vezeti a szemlebizottság munkáját, inkább templomba mentek volna.
A nyomozás a felderítés és a későbbi bizonyítás sikere nagymértékben függ a helyszíni szemle adataitól. Lényeges, hogy a szemle során, mindent a legalaposabban, legrészletesebben írjanak le és rögzítsenek, mert az egyedi és megismételhetetlen.
Az ott látottakat, a bűnügyi technikus által felkutatott és rögzített nyomokat jegyzőkönyvbe foglalták, melynek mellékletét képezte a helyszínről készített méretarányos rajz, fényképmelléklet és már akkor a modern technikának köszönhetően a videó felvétel.
Ezeknek összességében olyannak kellett lennie, hogy ha valaki nincs is ott de olvassa a leírtakat akkor maga elé tudja képzelni a helyszínt, illetve ha szükséges a későbbiekben a cselekményt rekonstruálni lehet.
A videó pedig abban nyújtott segítséget, hogy egyrészt azt bármikor megnézhettük, másrészt ha valami esetleg elkerülte a szemlebizottság tagjainak figyelmét akkor azt láthattuk és a dolgokat újra értékelni tudtuk.
Mivel a szemlén nem vettem részt, így az ott látottak, most a videó alapján próbálom meg vissza idézni.
A ház egy régi típusú fa oszlopos verandás épület volt, melynek közepén található a bejárat. Úgynevezett dupla faajtón belépve a konyhába jutottunk, onnan jobbra és balra is nyílt egy-egy szoba. Az épület végében kis melléképület, fészer volt látható, annak végében már a meredek sziklás doboldal kezdődött.
A bejárati ajtó sértetlen, abban belülről benne van a kulcs. A konyhában dulakodásra utaló nyomok láthatók. A konyha asztal az eredeti helyről el van mozdulva, két darab hokedli fel van borulva.
Az elhalt ( nevezzük Joli nénének) – 70 éves kb. 165 cm magas, kissé molett testalkatú nő – a bejárati ajtótól kb. 1.5 m-re a földön hanyatt fekszik. Mindkét lába térdben kissé felhúzva, széles terpeszben van, alul teljesen lemeztelenítve. Rózsaszín meleg női bugyi és sötétbarna kötött cicanadrág a jobb bokájáig le van húzva. Jobb lábán barna színű papucs, a másik lábbeli a testtől 1 m-re látható. Fehér színű kék apró virágmintás halóing elől a nyakáig teljesen fel van húzva, alatt meztelen. Az elhalt nemi szervébe egy zöld színű literes boros üveg van a nyaki részel bedugva. Az arc duzzadt, mindkét szem nyitva, alatt kékes lilás hematoma látható. Mindkét szemgolyón apró pontszerű bevérzések vannak. Arcon, orrban beszáradt vér, nagyra tárt szájban fogazat nincs, abból véres hab szivárog. Nyakon elől és két oldalt felületi hámsérülések és kékes színű véraláfutások láthatóak. Test szerte ütéstől, és feltehetően rúgásoktól származó sérülések találhatók. Mindkét comb belső részén jól látható véraláfutásos megragadási nyomok vannak. A holttest körül a földön mindenütt freccsentett vérre gyanús szennyeződés volt látható. A lakás egyéb helyiségében kutatási nyom nincs, később a sértett lánya elmondta, hogy nem észlel semmi hiányt.

Versényi Miklós – Karcsa IV. (befejező) rész

A hosszú úton hazafelé a kocsiban természetesen az ügyről beszélgettünk, ahol Ladányi Gabi bácsi fővizsgáló is velünk volt.
Megemlítettem Józsika konok tagadását, szemtelen nyegle stílusát, és mondtam, hogy bizony a legszívesebben a belét kitapostam volna. Jót nevettünk a repülő írógépen is, amikor Gabi bácsitól megint tanultunk valamit, ami a későbbi munkánkra nézve meghatározó volt.
Elmondta, hogy az ölési ügyeknél a sértett halott, nem tudja elmondani az eseményeket, a legtöbb esetben tanú sincs, így azt hogy akkor mi történt, azt hogy megismerjük a történeti tényállást, csak a gyanúsított vallomásából tudhatjuk meg. Ha kajakra akarjuk a vallomást kiszedni belőle, akkor lehet, hogy bekeményít és csak azért sem mondja el. Nekünk a bizonyítás szempontjából viszont lényeges a részletes, mindent feltáró őszinte beismerő vallomás, szakzsargonnal a „bizonyítékok királynője”.(Regina probationum)
Az Életvédelmi Alosztály munkája tulajdonképpen ezzel le is zárult, az addig keletkezett iratokat átadtuk a vizsgálati osztálynak. Ahol az ügyet természetesen az ország legtapasztaltabb vizsgálója Ladányi Gábor kapta meg.
Jól éreztük, hogy a fogda léköre megteszi a hatását, mert pár nap elteltével Józsika meghunyászkodva, részletes beismerő vallomást tett.
Elmondta, hogy ismerte Juli nénit, hisz az apja is gyakran végzett nála alkalmi munkát a ház körül, édesanyja pedig többször vett tőle tojást és bort. Több alkalommal őt küldték borért, ismerte a házat belülről is.
A kérdéses délután a szülök által valahonnan hozott bórból Ő is jócskán fogyasztott és bizony még porzott a torka a családnak, de pénzük már nem volt.
Már este hat óra elmúlt amikor elindult otthonról, azzal a szándékkal, hogy majd Juli nénitől kér bort és majd az apja ledolgozza annak árát. Otthon nem mondott semmit hová megy nem is nagyon érdekelte a szülőket, hogy a gyerek mit csinál, és mikor megy haza.
Sötét volt már amikor a házhoz ért, az üres telek felőli oldalon átmászott a kerítésen, majd a házhoz ment. Sötét volt, kopogott az ajtón és szólongatta a sértettet. Benn a házban egyszer csak világosság lett, és Juli néni kiszólt, kérdezte, hogy ki az és mit akar. A gyanúsított közölte, hogy bort szeretne elvinni, engedje be. A néni azonban elzavarta, hogy menjen onnan, menjen haza.
Ekkor mérgében a lábával berúgta a bejárati ajtót, mely reccsenve kicsapódott. Belépve a zárt ámbitusra, ott állt vele szemben a néni, fehér hálóingben és nagyon meg volt rémülve. Az idős sértett megismerte a behatolót és fenyegetni kezdte, hogy szólni fog a helyi rendőrnek, ezért börtönbe fog menni, és két kézzel többször mellbe lökve tuszkolta kifelé az ajtón.
Józsika, ekkor ellökte magától a nénit aki beesett a nyitott ajtón keresztül a konyhába és hangosan segítségért kezdett kiabálni. Az elkövetőnk, ekkor a lelepleződéstől félve a konyha asztalon talált nagyméretű kést felkapta az előtér irányába hátráló sértettet fentről lefelé irányult mozdulattal többször mellkason szúrta. Kérdésre nem tudta megmondani hányszor szúrt, csak annyit válaszolt, hogy sokszor. Miután a néni hanyatt vágódott, még hangosan nyöszörgött, amit Józsika nem bírt hallgatni, ezért mellé térdelve, még többször mellen szúrta. Egyszer csak nem jött ki hang a néni torkán. Az öléshez használt kést ledobta a földre.
Gyanúsítottunk, ezután már nem is foglalkozott azzal hogy a bort megkeresse, gyorsan bement a konyhába ott a szekrény fiókjait kihúzgálva pénzt keresett. Mivel ott nem talált értéket, bement a nagyszobába és a kétajtós szekrény felső polcán megtalálta a néni fekete kis táskáját, abból valamennyi fém aprópénzt markolt ki. Ezután távozáskor a szoba asztalán lévő kicsi üveg vázából kikapott egy kis csokor színes művirágot, mert az nagyon szép volt és megtetszett neki, meg egyébként is „szereti a szép virágokat.”
A kerítésen kimászva az utcában lévő nyomos kútnál megmosta a kezét, mert az ragadt a vértől.
Haza felé menve emlékezete szerint a negyedik szomszédnál állt meg, kiabálására egy fiatal asszony jött ki. Ennek a hölgynek kínálta eladásra a csokor virágot, azonban az nevetve elküldte, hogy menjen haza. Haza felé menet útközben valahol a gazban eldobta a művirágot, de a helyre már nem emlékszik. Később az általa megadott útvonalon megkísérelték felkutatni a csokrot, azonban azt nem találták meg.
A lakásukra érve már mindenki aludt. Ő ekkor vette észre, hogy a rajta lévő sötétkék mackó alsó és felső és a focicipője és csupa vér, ezért azt levette és bedobta az ágy alá és lefeküdt aludni. Másnap amikor úgy 10.00 órakor felkelt, nem is gondolt arra hogy előző este mit tett. A véres nadrág zsebéből előkereste a házból ellopott pénzt, mely összesen 48.Ft. volt.
Elment a helyi kocsmába ott megivott egy kólát vett két csomag savanyú cukrot és elvitelre egy üveg üdítőt. Elment be a faluba a nővére lakására és a gyerekeknek oda adta a kólát és a csomag cukrot, majd nemsokára elment haza. Otthon mivel éhes volt kent magának egy szelet zsíros kenyeret és kiült az ajtó elé enni, ahol később elfogták a rendőrök.
Kihallgatása végén elmondta, hogy most már nagyon sajnálja Juli nénit, ha nem kiabált volna és nem fenyegeti, hogy rendőrkézre adja, akkor nem bántotta volna, félelmében ölte meg.
Ebben az ügyben sem kísértük figyelemmel, hogy a bíróság milyen ítéletet szabott ki, de biztos vagyok benne hogy Józsikának kemény éveket kellett leülnie.
Mi pedig folytattuk a munkánkat, hisz az élet a megyében rendesen zajlott, szinte minden hétre jutott egy élet elleni bűncselekmény, mindig jött egy újabb ügy amit meg kellett oldanunk.
Végezetül egy pár gondolat az idősek sérelmére elkövetett bűncselekményekről.
Népszámlálási adatok szerint ma Magyarországon minden ötödik ember időskorúnak számít, vagyis betöltötte a hatvanadik életévét. Területi eloszlásban Budapesten, illetve kistelepüléseken élnek a legtöbben, az idősek 61%-a nő. Napjainkra jelentősen csökkent a többgenerációs családok száma, az idős emberek többsége egyedül vagy másik időssel él együtt. Életkori, fizikai, mentális sajátosságaikból, helyzetükből, állapotukból adódóan, a társadalomban betöltött szerepüknél fogva az átlagnál sérülékenyebbek, kiszolgáltatottabbak, fokozottabban veszélyeztetettek bizonyos bűncselekményekkel szemben. Az idősek elsősorban vagyon elleni bűncselekmények, ezen belül pedig lopások (trükkös, besurranásos, betöréses lopások, zsebtolvajlás) továbbá csalások és rablások áldozatává válnak. Fenti deliktumok létrejöttében nagy szerepet játszik a sértetti közrehatás. Az időskorúak és egyedülállók sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén az elkövetők gyakran az e csoportba sorolt személyek segítőkészségét, hiszékenységét használják ki ahhoz, hogy lakásukba, házukba, különböző trükkökkel bejussanak, és onnan elsősorban készpénzt, takarékbetétkönyvet, ékszert tulajdonítsanak el. Elemzéseink szerint időskorúak nagyon sok esetben a részükről természetesen felmerülő segítségnyújtás következtében válnak áldozattá. Viszonylag könnyen kötnek ismeretséget, megbíznak idegen emberekben, örülnek, hogy beszélgetnek, ezáltal az elkövetők nagyobb nehézség nélkül bizalmukba férkőzhetnek.
Fizikai támadás esetén lehetőség szerint saját élete, testi épsége megóvása érdekében ne tanúsítson ellenállást, inkább teljesítse a támadó követeléseit, hiszen ezzel saját életét mentheti meg! Folyamatosan tartson kapcsolatot a „közelében” élőkkel, valamint a postással, polgárőrrel, orvossal, szociális gondozóval. Lehetőség szerint állapodjanak meg abban az előbb felsorolt személyekkel, hogy hetente vagy havonta mely időpontokban látogatják meg őket.
Az ablakokon lévő redőnyt azon helységekben, melyeket nem használ, napközben húzza fel, ezzel is azt a látszatot keltve, hogy a lakás valamennyi helyiségét lakják. Lehetőség szerint az előkertet művelje, mert az elhanyagolt kert látványa is arra enged következtetni, hogy a ház tulajdonosa egyedül élő, gyenge fizikumú, beteg ember, aki segítségre szorul, ezáltal védtelenné és célponttá válhat! Rendőrség számára kiemelten fontos terület az időskorúak, mint általában különösen védtelen csoport védekezési képességeinek növelése. Ennek érdekében valamennyi megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya időskorúak védelmét szolgáló ajánlásokat, programokat dolgoztak ki és azt eljuttatták a célcsoport részére. Érdeklődjön az önkormányzatnál, a helyi rendőrnél a házi jelzőrendszeres segítségnyújtás, illetve a vészhelyzeti segélyhívók beszerelésének lehetőségéről, ezek hiányában szereltessen be S.O.S segélyhívó jelzőberendezést (vezeték nélküli kapucsengő) rosszullét, betörés esetére!

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

( Óbecsey István: Szeressétek az öregeket…)

Versényi Miklós – Karcsa III. rész

Na ekkor kapott csak el igazán a harci láz, gyorsan elhagytam a helyszínt. Az utcára kiérve jelentettem a vezetőimnek, a bizottság eddigi megállapításait és hogy nagy valószínűséggel meg van az emberünk, aki alaposan gyanúsítható az emberölés elkövetésével.
A helyi körzeti rendőr természetesen ismerte Józsikát és közölte, hogy ilyenkor benn a falú központjában a nővérénél szokott tartózkodni, mert a szülők napszámban vannak.
Azonnal nagyobb erővel mentünk a testvér lakására, ahol csak a nő volt otthon. Az udvaron a homokos talajon jól lehetett látni a stoplis cipő lenyomatokat. Kérdésünkre elmondta, hogy Józsika volt náluk, pár percig időzött, majd azt mondta, hogy haza megy, mert éhes- Csodálkozott is hogy honnan volt pénze, mert hozott kólát és cukrot a kicsi gyerekeknek.
Rádión jelentettem Kisparancsnoknak a fejleményeket, akivel megbeszéltük, hogy megyünk a gyerek lakására az elfogást végrehajtani, míg ők megcsinálják a házkutatást. Az utca sarkán találkoztunk a kollégákkal, majd egyszerre értünk a lakáshoz.
A kocsiból kiszállva egy fiatal 16-17 év körüli srácot láttunk aki a bejárati ajtó előtti beton terasz szélén ült, kezében egy nagyméretű kés és nyugodtan ette a zsíros kenyerét. Nem volt meglepődve sem megijedve. Közelebb lépve felszólítottam, hogy tegye le a kést és a kenyeret és lépjen felénk két lépést. Szó nélkül engedelmeskedett az utasításnak. Megkérdeztük, hogy hívják, rezzenéstelen arccal közölte a nevét. Ő volt a mi emberünk, ekkor Melcsikével mellé léptünk, a kezét hátra csavartam és megbilincseltem. Nem ellenkezett, nem szólt egy szót sem, egyáltalán nem reagált a vele történtekre. Beültettük a gépkocsiba és a megbeszéltek alapján az első kihallgatásra a helyi Tanácsházára vittük. Közben oda érkezett a nővére is, így már az Ő jelenlétében Daragó Laciék a házkutatást is meg tudták tartani.
A Tanácsházán a házasságkötő teremben ültettük le a gyanúsítottunkat, őt a helyi rendőr őrizte. Várni kellett amíg befejeződik a házkutatás, mert a fiatalkorút a törvények értelmében csak nagykorú hozzátartozója jelenlétében lehetett kihallgatni, így vártuk, hogy meghozzák a nővérét.
Megszokott volt, hogy az a kolléga, vagy kollégák hallgatják ki a gyanúsítottat, akik az érdemleges információt hozták. Mi Melindával kimentünk és megbeszéltük a kihallgatási taktikát, mely abból állt, hogy engedjük, hogy az eseményeket szépen magától mondja el, majd csak utána teszünk fel neki kérdéseket, addigra a szemlét is befejezik és több adatunk lesz. Azt hittük, hogy sima egyszerű dolgunk lesz, kis fiatal srác, biztos mindent őszintén el fog mondani. Hát nagyot tévedtünk!!!
Józsikát a bejárati ajtónak háttal leültettük és megkezdtük a jegyzőkönyvi kihallgatását, a nővére jelenlétében. Több oldalon a személyi részt a formanyomtatványnak megfelelően kitöltöttük. A gyanúsítottunk 17 életévét betöltötte. A szabályoknak megfelelően közöltük vele azt hogy mivel gyanúsítjuk, ez ellen panasszal nem élt. Már ekkor a fiú nővére rászólt a testvérére, hogy ne mondjon semmit, tagadjon mindent le, ott sem volt, mondja azt hogy otthon aludt. Figyelmeztettük, hogy Ő csak jelen lehet a kihallgatáson de abba nem szólhat bele, nem irányíthatja, nem befolyásolhatja a testvérét. Mivel továbbra is ingerült hangnemben ordítozva szidott minket, azonnal kizavartuk a teremből.
Közben a helyi rendőr segítségével intézkedni kellett, hogy a sok kíváncsiskodó, bámészkodó embert a Tanácsháza udvaráról is el kellett távolítani, mert többen szinte az ablakokra rátapadva leskelődtek befelé, mellyel zavarták az eljárási cselekményt. Kisparancsnok az ajtón csendben belépett, úgy hogy a gyanúsított nem vette észre és mutatta, illetve jelezte, hogy a házkutatáson megtalálták Józsika ruháját és focicipőjét, mely merő vér volt. Kimentem hozzá és akkor mondta el, hogy a gyerek szobájában az ágy alá bedobva találták meg a nagyon fontos bizonyítékot.
Közben egy másik irodában Marcsák Zoli már írta a helyszíni szemle jegyzőkönyvet, azok a kollégák akiknek már nem volt feladatuk, felszabadultan söröztek és a Tanácselnök által beszerzett tepertőből falatoztak. Már csak ránk a gyanúsított kihallgatására vártak.
A kihallgatás nem volt egyszerű, mert Józsika megfogadta a nővére ajánlását, mindent tagadott, szinte odáig fajult a dolog, hogy már azt is tagadta, hogy Karcsán lakik. Természetesen a sértettet nem ismerte, soha nem járt az udvarán sem, még abban az utcában sem közlekedett. Ő semmilyen virágot nem árult előző este, szóval nem csinált semmit, nem volt sehol, otthonról ki sem mozdult, melyet majd természetesen a szülei igazolni fognak. Mindezeket nyeglén, szemtelenül adta elő. Nekem már nagyon viszketett a tenyerem, éreztem, hogy ebből „kovács műhely” lesz.
Drága kolléganőm egyre szigorúbb szemmel nézte Józsikát, aki nagyon be volt szarva, azt mondta, hogy Melinda „szemmel veri és az az érzése, hogy meg akarja ölni.” Hát az biztos hogy volt egy nézése, én már ismertem.
Az agyam akkor borult el, amikor rákérdeztem, hogy a mitől lett csurom vér a ruhája és az hogy került az ágya alá. A válasza a legnagyobb természetességgel az volt hogy azt mi rendőrök véreztük be és tettük oda.
Melindánál ekkor gurult el a gyógyszer, engem megelőzve felkapta az igen jó súlyú Erika márkájú írógépet és azt hozzá vágta Józsikához. Még szerencse, hogy csak a mellét találta el és nem okozott sérülést.
Egyszerűen nem lehetett érdemben kommunikálni a kis majommal, mindent tagadott. Nem kínlódtunk vele tovább, elkészítettük az őrizetbevételi határozatot, ami ellen természetesen panasszal élt, mert milyen alapon zárjuk mi be amikor Ő ártatlan. Tudtuk, hogy Józsika aki egyébként első bűntényes volt, nem lesz ilyen nagy legény ha egy pár napig megszívja majd a fogda légköre.
A csapat örömmel, megnyugvással és büszkén indult haza, hisz elfogtuk az emberölés elkövetésével alaposan gyanúsítható személyt.
Másnap csak pár nyomozó tért vissza a faluba, még egy pár tanút- Józsika pénzköltésére stb. – kihallgatni.