Felszerelés

Semmi percen belül szétszedtek bennünket, de annyira, hogy nem is nagyon emlékszem, hogy lettünk-e volna ezután együtt. Mindenki ment – kisérték- a maga századához. Pusztuljak el, ha voltam fenn a deszant századnál, egyszerűen nem tudok ilyenre visszaemlékezni! Itt most nem teljesen világos dolgok történtek, akkor az volt, de 40 év távlatában a film szakadozott, homályos, hiányos. Az feltűnt, hogy viszonylag olajozottan működött a gépezet és az is, hogy elmaradt az ilyenkor szokásos drill. Nem üvöltöztek, nem anyáztak, nem aláztak. Mindenki tette a dolgát. A dolog pedig nem volt csekély, felszerelni 40 idétlen, oktalan, esetlen „kopaszt”. Ha jól rémlik a fegyver és tartozékai kivételével mindent a nyakunkba zúdítottak. Ez pedig nem csekély mennyiségű és súlyú cucc volt. Mint a piaci anyókák úgy szédelegtünk a batyuinkkal egyik helyről a másikra. A batyunk minden állomáson csak hízott és hízott. A legemlékezetesebb, nekem a kimenőruha-osztó hely személyzete volt. Ott egy „elvetemült” civil lógott ki a sorból. Ahogy csiszolódott az ember fia lassan megtanulta, hogy ő például „polgári alkalmazott” volt. Akár egy rendes, tisztességes kereskedő úgy bánt velünk. – Vegye le, fiatalember! Próbálja meg ezt! Tisztára, mint Jegenye apuja. Vagy három nadrágot felpróbáltatott velem, mire aránylag elégedett volt. Nekem amúgy állandó problémám volt a ruhákkal. Alap, hogy ki nem állhattam az öltönyt, de igazából a legtöbb gond a nadrágokkal volt. A hihetetlenül vékony alakomra a szocialista konfekcióipar valahogy nem készült fel – nem is értem miért?! Minden öltöny, vagy nadrágvásárlás Jancsinál, a szabónál végződött. Leengedés, szűkítés meg egyéb műveletek nélkül egyszerűen hordhatatlanok voltak. Később megoldottam a problémát, és nemes egyszerűséggel egyből Jancsihoz mentem és nála varrattam a nadrágaimat. Vagy vittem neki anyagot, vagy az ő készletéből választottam. Így sokkal olcsóbb volt, arról nem is beszélve, hogy a gyűlölt bolti próbálgatás stresszét sem kellett újra és újra végigszenvednem. Anyum, majd később az asszony már csak elsétált anyagot venni, majd elvitték a szabóhoz ahová csak egy próbára kellett elmennem, de volt olyan is, hogy még azt is megspóroltam.  Estére úgy ahogy rendeződtek dolgok. A cuccok megvoltak, a szálláshely kijelölve, a csapat összeállt. Mostantól katonák vagyunk, ranglétra legalsó fokán, mint hallgatók. Nem honvéd, nem közlegény, HALLGATÓ. Leendő tisztek, akik a tiszti pályafutásukat már tartalékosként kezdik! Kaptunk egy század-, és egy szakaszparancsnokot, valamint egy csomó más rendű-rangú és beosztású „félistent”. A zászlóalj - ahová kerültünk - legfontosabb feladata a Magyar Néphadsereget ellátni műszaki – a mi esetünkbe út-, hídépítő - tisztekkel. Még egy lényeges eligazítás, hogy IGAZI katonák csak az eskü után leszünk.

Felsőágyas lettem. Nem csináltam belőle gondot, mert nem a kopaszságom miatt lettem emeleti. Ez a későbbiekben még hasznos is lett. Riadókor nem ugrott senki a nyakamba, kevésbé volt feltűnő ha a pokróc nem volt elég sima és nem mellesleg nem az én orrom alatt illatoztak a surranók. A körletbe – emberül: szobába- mindannyian kopaszok voltunk. Ezt akkor úgy hívták, hogy egyszerre húztunk surranót. Nem emlékszem, hogy az első nap kaptunk-e vacsorát, de nemigen hiányzott. Fel voltunk tankolva hazaival, meg amúgy sem csúszott volna, nekem legalábbis biztos nem. Úgy rémlik, már jóval elmúlt este 10 óra – katonául: 22 óra. Ami az analóg korban szinte értelmezhetetlen időpont! A mutatós karórát ki a bánat tudja átállítani 24 órás üzemmódra! - mire ágyba kerültünk. Nagy volt csend, mindenki el volt foglalva saját magával, saját gondolataival. Ki mikor aludt el az rejtély, de a jótékony fáradság segített álomba merülni, menekülni.

- Jó reggelt elvtársak, 6 óra. Kelljenek fel! Így ébresztett a szakaszparancsnok. Mielőtt elaléltunk volna a gyönyörtől megtudtuk, hogy ez egy kivételes ébresztő volt, az első és egyben az utolsó is. Az ez utániak már sokkal határozottabbak és nem mellesleg hangosabbak - úgy is mondhatnám katonásabbak - lesznek és nem lesz részünk Demeter hadnagy elvtárs hangjára ébredni sem. Itt egyre több dolog másként történik, mint ahogy eddig másoktól hallottam. Ennyit változott a sereg, vagy ilyen kivételes helyre kerültem? Majd kiderül.