Egy alkalommal az esti vacsora után hagytak egy kis pihenőt nekünk,
melyet kihasználva a klubszobában éppen levelet írtam feleségemnek
Évának, akinek akkor még csak udvaroltam.
Az öreg katonák nagy hanggal biliárdoztak majd az egyik öreg honvéd oda
lépett hozzám és egy üres vizes kancsót tett le elém és közölte, hogy az
öreg halak megszomjaztak és a kopasz hozzon vizet. Ránéztem és
közöltem, hogy ha szomjasak vagytok, hozzatok magatoknak inni valót
senkinek nem vagyok a csicskája. Csúnyán nézett rám, majd vissza menve a
társaihoz felém mutogatva fenyegetett, hogy „erre még nagyon rá fogsz
baszni kopasz”.
Mivel már két hónap is eltelt, kicsit konszolidálódtak a dolgok és már
azért sem szóltak ha takarodó előtt csak úgy ruhástól rádőltünk az
ágyra.
Épp így pihentettem zsenge testemet, amikor bejött a körletbe a szomjas
öreg katona és amint meglátta, hogy az oldalamon fekszem az ágyon, rám
kiáltott „ nézd már a szarfaszú kopaszt még az ágyon fekszik a kurva
anyját”, majd hanyatt dobta magát az ágyán, ami pont velem szemben volt.
Megint jött a vörös köd, felpattantam az ágyról és megindultam a srác
ágya felé, aki ismer az tudja, hogy ez nem jelentett szerencsés napot a
pasasnak. A szobában bent volt mindenki az öregek a tisztesek és ekkor
síri csend lett, szinte megfagyott a levegő. Oda léptem az ágyhoz egy
kézzel megfogtam a srác nadrágszíját elől, annál fogva felemeltem és
ledobtam az ágy mellé a földre és közöltem vele csak úgy vidékiesen „ na
ide figyelj Te kis köcsög civilben három ilyen majmot ettem meg
reggelire, ha még egyszer anyámat a szádra veszed az nap szartál
utoljára. „
Vártam a többi öreg reakcióját, de síri csend volt, csak néhányuk szája
szélén jelent meg egy kicsi mosoly. A szomjas szarházi pedig
meghunyászkodva vissza feküdt az ágyára egy szót sem mert szólni.
Szépen elaludtam, de nem sokáig mert arra ébredtem, hogy a
rajparancsnokom Hulitka tizedes rázza a vállam, majd közli velem hogy
menjek be a klubba. Na gondoltam, hogy az öregek most összefognak és jól
elvernek. Felkészültem mindenre, úgy voltam vele, hogy küzdök, mint
Dugovics Titusz amíg bírom és legalább kettőt magammal viszek a halálba.
Kicsit megilletődve nyitottam be az ajtón és ott találtam az összes
tisztest, akik egy asztal köré ültek, melyen rengeteg hazai kaja volt és
üvegben pálinka, valamint több üvegben bor. Gyere Miklós ülj csak le
jött a felszólítás. Figyeltem, hogy hol lehet itt a csel, hisz nevemen
szólítottak, le is tegeztek és még le is akarnak ültetni. Óvatosan
közelítettem az asztalhoz és vártam a támadást, de amikor a kezembe
adták a pálinkás üveget, akkor megnyugodtam és éreztem, hogy megérkeztem
a tiszti klubba. Becsületesen meghúztam a pálinkás üveget, majd kínálás
után ettem egy jó kis haza kolbászt, rántott husival.
Elmondták, hogy már a bevonulás óta figyelnek engem és látják, hogy nem
vagyok egy elveszett gyerek, de az esti produkcióm nagyon tetszett
nekik. Örültek, hogy valaki helyre tette a srácot, mert hiába együtt
húztak vele surranót, de utálják, mert egy szemét, nagypofájú lusta
ember aki miatt kopasz korukban sokat szívtak.
Közölték, ha más nincs jelen akkor nyugodtan tegezzem őket, de a többiek előtt marad a három lépés távolság és a magázás.
Nagyon örültem, úgy éreztem, hogy bár kopasz vagyok de befogadtak.
Volt két öreg akik szinte egymást váltva voltak ügyeletes szolgálatban,
ők rendelték el a takarítást és hát ahogy szokás ugráltattak minket. Na
gondoltam még ezt a két ürgét kéne helyre tenni és akkor tiszta arany
életem lenne.
Az egyik ráadásul Tiszagyulaházi lakos volt és a Tiszai Vegyi
Kombinátban dolgozott, tehát mondhatnám azt is hogy földi. Na ez is
szívatott rendesen, élvezte amikor levelem jött és le kellett nyomni a
fekvőtámaszokat a levélért cserébe, és rendszeresen a budit mosatta
velem.
Az egyik este a krapek ismét beosztott a WC. takarítására. Szépen
egyedül kisavaztam a kagylókat, sikáló kefével lesúroltam a fa ülőkéket,
lemostam a falakat végül felmostam a követ, majd jelentettem, hogy
készen vagyok. Bejött az okos kolbász, szét sem nézett, azonnal
utasított, hogy kezdjem el előröl. Szó nélkül megcsináltam újra, tényleg
minden ragyogott, az ülőkéről enni lehetett volna. Már rég takarodó
volt, de csak engem dolgoztatott tovább. Bejött a mellék helységbe és
kaján vigyorral közölte, hogy még most sincs megelégedve a tisztasággal.
Tudjátok vörös köd, szétnéztem nem volt ott senki, elkaptam az ürge
nyakán a ruhát benyomtam a budiba ott feltoltam a falra és szépen
elmondtam neki, hogy ha még egyszer megpróbál szívatni akkor arra
készüljön fel, hogy ha leszerel a lábát a város határába sem teheti be,
mert a haverokkal nagyon meg fogom veretni, én pedig ha haza mentem meg
fogom keresni.
Láttam, hogy nagyon berosált, dadogva kért elnézést és megígérte, hogy
többet nem fog kicseszni velem. Újabb gond került le a vállamról.
A másik ügyeletes egy nagyképű pesti srác volt, akin látszott hogy
marhára élvezi ha parancsolgathat ugráltathat másokat ha uralkodik mások
felett. Vártam a pillanatot, hogy mikor tudom valamivel megfogni.
Egyik nap nagy balhé volt, mert a társam szekrényéből ellopták a
pénztárcáját. A katonaságnál nagyon komoly bűn a bajtársi lopás, egész
nap az elhárító tiszt ott nyomozott, jegyzőkönyveket vett fel, de nem
járt eredménnyel. Ekkor is a Budapesti gyerek volt az ügyeletes, aki
szokásához híven engem a folyosó felmosására utasított. Tudtam, hogy ez
legalább két fókázást jelent, de csak mosolyogtam és csináltam a
dolgokat. A második eresztésnél még fütyültem is vidáman.
Nem vette észre, hogy az ügyeleti pulthoz értem, mert benn volt a
parancsnoki szobába. Ahogy az nyitott ajtóig jutottam, hirtelen
megdöbbent és zavartan bedobott egy pénztárcát az iroda szőnyegjére.
Ekkor tudtam, hogy Ő volt aki ellopta a társam pénzét. Nem szóltam
semmit végeztem tovább a dolgom, szerintem nem volt biztos abban hogy
láttam e a mozdulatát.
Vigyorogva jött oda hozzám és utasított, hogy a lépcsőt is mossam fel.
Én vissza mosolyogva indultam és kezdtem a munkát, amikor közölte, hogy
nem csak egyszerűen előre haladva mossam, hanem háttal felfelé, úgy hogy
le kellett nyúlnom mindig egy fokkal lejjebb. Majd be szartam olyan
nehéz volt, de közben hangosan dúdolva többször rá mosolyogva csináltam.
Láttam, hogy nagyon dagad a feje és rám szólt, hogy kopasz nagyon jó
kedve van, de majd én elveszem, na kezdje csak ellőről.
Na itt jött el az én pillanatom, elé léptem és mosolyogva közöltem vele,
hogy ha én másnap megjelentem a pénztárcás trükkjét, még akkor is ülni
fog amikor én már rég leszereltem.
Láttam a buráján, hogy ez övön aluli ütés volt neki. Nem szólt egy szót sem, csak mondta, hogy jól van menjek és feküdjek le.
Másnap persze hogy nem jelentettem senkinek, de ettől kezdve ez a bunkó sem szívatott.
Innentől már kezdtem is élvezni egy kicsit a dolgokat, ami feladatot
kaptam szó nélkül végrehajtottam, de megszűnt a felesleges ugráltatás,
kiszúrás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése