Versényi Miklós – A Sárospataki hasfelmetsző III. rész

Na de dolgozzunk is egy kicsit:)
Továbbra is folyt az adatgyűjtés, hozták be a helyi bűnözőket, ment az elszámoltatás, adatgyűjtés. A többség ilyenkor megszeppenve, készségesen állt a segítségünkre, sőt a haragosaikra jó pár balhét kiborítottak. Szép lassan „kipucoltuk” a balhékból a várost és környékét. A másik véglet az volt, amikor a delikvens játszotta a nagyfiút, a nagyon kemény bűnözőt. Na ezek aztán „bekerültek a kovács műhelybe”, a szó szoros értelmében még a szart is kivertük belőlük. Bizony ilyenre is szükség volt, hogy tudják hol a helyük és kikkel állnak szemben. Nem számított semmi, az ügyben meg kell lennie a tettesnek. A helyszíni szemle adatai egyértelművé tették, hogy kettős, vagy többes helyszín van. Hisz nem tudjuk, hogy maga az ölési cselekmény hol történt, ezt feltétlenül meg kellett találnunk, mert csak így tudtunk tovább lépni, és reméltük, hogy ott újabb bizonyítékokat találunk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ahol az elhalt zakóját megtaláltuk, ott dobhatták be a testet a vízbe. Ettől a helytől kiindulva kell megtalálnunk az ölés helyszínét. A zakó feltalálásának helyén és annak környékén a szemle bizottság erőszakra, dulakodásra, vagy a test vonszolására, vérre utaló nyomot nem talált. A dús növényzet abban a párás környezetben – még ha le is taposták- természetes úton vissza nyerte eredeti helyzetét, a fűszálak kiegyenesedtek. Tudtuk az elhalton lévő sérülésekből, hogy sok, nagyon sok vérnek kell ott lenni ahol a végzetes támadás érte. De hogy, miként keressük meg a láthatatlan nyomokat, a vér nyomát?? Erre van egy speciális eljárás amellyel a latens, láthatatlan vérnyomokat láthatóvá tudtuk tenni és ez a luminolos eljárás volt. Ezt az eljárást is szemle keretében kell végrehajtani és jegyzőkönyvben kell rögzíteni. Ezt a feladatot Kovács Sándor ( Söndör) és jómagam kaptuk. A bizottság vezetőjének engem jelöltek ki.
„Az emberölés helyszínén, mint általában az élet és testi épség elleni bűncselekmények helyszínein legtöbbször vér fordul elő. A friss vérfoltok, felkenődések, freccsenések felismerése általában egyszerűbb, de a régebbiek felkutatása már problémásabb. A vérfoltok változó színűek (nem mindig vörösek, mert az alapfelület, a nappali világítás, különösen a közvetlen napfény, a hőmérséklet, a levegő páratartalma és a rothadás megváltoztathatja az alapszínüket). A helyszíneken előfordulhatnak latens vérmaradványok is. Ezek felismeréséhez és előhívásához különböző vérkimutatási elő-próbákat használnak (pl. benzidin, luminol, hemastix). Ezek pozitív eredménye még nem bizonyítja, hogy a szennyeződés vér, a negatív viszont egyértelműen kizárja azt. Pozitív eredmény esetén a megfelelően rögzített anyagmaradványokat szerológus szakértőhöz kell küldeni. „(idézet, kriminalisztikai tankönyv)
A speciális vegyszerrel csak a Bűnügyi Szakértő és Kutató Intézet rendelkezett. Soron kívül telefonon lebeszélve a feladat, a szakértő kirendelő határozatot, majd utólag megküldjük. Ígéretet kaptunk, hogy estére a kollégák ott lesznek. Igazából nem is volt sürgős hogy hamarabb érkezzenek, mert ezt az eljárást sötétben, hangsúlyozom teljes vak sötétben kellett végre hajtani. Tudtuk, hogy este 22.00 órakor már sötét van, de mivel semmilyen fény nem zavarhat be, ezért lebeszélték az áramszolgáltatóval, hogy a városnak azon részén, a várban, és a folyó szemközti oldalán este tízkor lekapcsolják a közvilágítást, mind addig amíg mi nem jelezzük az eljárás végét. Mi vártuk, hogy teljen az idő. A csapat felét haza küldték pihenni, helyettük újabb kollégák érkeztek Miskolcról. Valahogy most különösen nehezen múlt az idő ezen a szombati napon. Kb. 21.00 óra körül megérkeztek Budapestről a kollégák, kimentünk a helyszínre, a gát oldalban leparkoltunk. A vegyész szakemberek ott a kocsiban lévő boszorkány konyhájukban megkeverték a speciális vegyszert. Az oldatot egy hagyományos nagyméretű kézi pumpás házi permetezőbe öntötték, és felvették védőruhájukat. A gát oldalában a kissé hűvösödő időben várakoztunk, vártuk, hogy kialudjanak a fények. Söndörrel a fáradság miatt mi is egyre laposabbakat pislogtunk, de tudtuk, hogy fontos feladat vár ránk, ahol koncentrálnunk kell, és erőt vettünk magunkon. Egyre erősödő szélben sejtelmesen suhogtak a vízparti fák, melyek tanúi voltak a gyilkosságnak. Hirtelen vak sötét lett, kialudtak a fények, tudtuk indulhatunk. Elemlámpa fényénél a hatósági tanúkkal együtt lebotorkáltunk a partra ahol a zakót feltalálták. A technikus felpumpálta a permetezőt, majd befújta közvetlen a vízpartot. Abban a pillanatban kb. egy méter szélességben minden rikító világos zöld színben foszforeszkált, jelezte a vér jelenlétét. Innen a gát felé haladt a technikus és maga előtt permetezte az aljnövényzetet. Csodálatos látványban volt részünk, mintha az Óz a csodák csodája című mesébe csöppentünk volna. Mentünk a kb. 1 m széles kanyargós világító „smaragd úton”. Úgy 25 méter megtétele után kiértünk a gát aljába, ahol a világító terület, mintegy 2×2 m-s részen vakítóan fénylett. Tudtuk megtaláltuk azt a helyet ahol a gyilok megtörtént. Itt a környező bokrokon a levelek kb. egy méteres magasságban is fluoreszkáltak a felfreccsent vértől. A szemlét itt megszakítottuk, és azt ugyan ebben az összetételben másnap délelőtt 10.00 órakor nappali világosságban folytattuk. Éjfél volt amikor vissza értünk a bázisra, ott volt a teljes csapat, páran ekkor már 48 órája talpon voltunk. A fáradtságtól nem álmosak, hanem végtelenül tompák, kábák voltunk. Kisparancsnok feltette a kérdést, mivel másnap vasárnap van önként jelentkezzenek azok akik kijönnek dolgozni. Szinte egyszerre lendült valamennyi kéz a magasba és úgy nyújtózkodtunk, hogy észre vegyenek, mint hülye stréber az iskolában. Dari csak mosolygott és elégedetten bólintott. Rendben srácok és Melcsike, most haza megyünk, de reggel 08.00 órakor indulás van a Főkapitányság udvaráról. Hajnali 02.00 órakor, szégyen nem szégyen fürdés nélkül beestem az ágyba. A fáradtságtól nem tudtam nyugodtan, mélyen aludni, csak forgolódtam. Feleségem Éva szólongatott és rázta a vállam. Kelj fel fél hét van, indulnod kell. Gyors fürdés, csók az asszonynak és Miki fiamnak, kézben az elemózsiás szatyor, zsebbe Éva által adott pénz, cigi és gyerünk. Mikor jössz, jött a kérdés. Nyugi nem tudom, majd érkezem. Vigyázz magadra, szeretlek, én is szia. Hát ennyi volt a vasárnapi családi életem.