Versényi Miklós – A Sárospataki hasfelmetsző II. rész

A helyszíni szemlét barátom Marcsák Zoli vezette bizottság folytatta le. A bizottság összetétele:
A szemlebizottság vezetője: jól képzett, szakmailag-technikailag tapasztalt rendőrtiszt, bűnügyi technikus, hatósági tanúk (a hitelesség miatt) esetleges tagok: szakértő vagy szaktanácsadó (rendőrorvos, mérnök, technikus, nyomozó kutya vezetője)
A helyszíni szemle fogalma: Olyan nyomozási cselekmény, amely felkutatja, megvizsgálja és rögzíti azokat a nyomokat, elváltozásokat, amelyek a bűncselekménnyel összefüggésben keletkeztek, illetve azzal összefüggésben voltak. Egyértelműen kötődik a helyszínhez. Mindig gondolni kell a negatív nyomokra is, mert ebből következhet, hogy van egy másik helyszín is. Ez a nyomozati cselekmény az egyik legfontosabb, mert egyszeri és megismételhetetlen, ez a későbbi nyomozás alapja, ebből, ennek adatai szablyák meg a felderítés irányát. Tényszerűnek és pontosnak, mindenre kiterjedőnek, érthetőnek kell lennie.
A szemle adataiból a leglényegesebb megállapításokat röviden összegzem: A holttest feltalálási helye a Sárospataki vár falától kb. 100 m-re lévő Bodrog folyó partja. A vártól kb. 75 m-re egy alacsony árvízi gát található, a gátig a terület gondozott a fű le van vágva. A gáttól 25 m-s sávban a vízpartig sűrű jellegzetes fákkal gazzal benőtt növényzet van. A testet felöltözötten a vízben hason lebegve, egy bokorra felakadva találták, majd a partra húzták. A lemeztelenítés során a bordó színű garbó háti részén három helyen anyagfolytonossági hiány – szúrási nyom – látható, elől melltől hasig végig van szakadva. A nadrág zsebei üresek. A halottszemle során a rendőrorvos megállapította, hogy a test háti részén három éles szélű kb. 3 cm hosszú, 0,5 cm széles fűzfalevél alakú szúrt sérülés van. A test elülső részén a mellkasi szegycsontól a köldök aljáig függőleges irányban a bőr éles széllel fel van hasítva, a belső szervek a belek kilógnak. A holttestet igazságügyi boncolás céljából a megyei körház proszektúrájára szállították. A kiterjesztett helyszíni szemle során test feltalálási helyétől felfelé a folyás iránynak megfelelően 25 m-re közvetlen a vízpart szélén egy koszos, gyűrött sötétszürke férfi zakót találnak, mely erősen vérre gyanús szennyezettségű, zsebei üresek. A háti részen kettő helyen anyagfolytonossági hiány látható ugyan azon a helyen és méretben, mint az elhalton lévő garbón. Az idő ilyenkor repül és nekünk ebből van a legkevesebb, ahogy múlnak az órák, a napok úgy áll fenn a veszélye, hogy a nyomok megsemmisülnek, a tanuk felejtenek, a gyilkosunk vagy helyben lapít, vagy már pucolóban van. Központi bázisnak a kapitányság nagyterme lett kijelölve, ahol az egyik sarokban a vezetőink dolgoznak, hisz az iratok, a jegyzőkönyvek, jelentések egyre csak gyűlnek, ömlenek be az információk. Az alosztály vezetők folyamatosan értékelnek és az információk birtokában újabb és újabb feladatokat szabnak meg. A terem másik végében a következő feladatra várók, izgatottan beszélik meg az információkat, közben a kapitányság vezető Forgács Laci által szerzett nagy tábla szalonnából és friss kenyérből szelve csitítják éhségüket. Az egyik asztalon karton számra ásványvíz van. Az irodákban folynak a tanúkihallgatások, személyek elszámoltatása, alibiztetése. Észre sem vettük, hogy közben ránk esteledett. A kapitányság épületéből ki be jöttek a rendőrök, a várost felbolygattuk, olyan volt mint egy hangyaboly. A szó szoros értelmében mindenütt rendőrök, nyomozók és csak a tisztességes emberek. A helyi zsaruk, mondták is hogy de jó lenne, ha mindig ennyien lehetnének, mert az utcáról eltűntek a bűnözök a moslék emberek. Akinek valami vaj volt a fején, ilyenkor persze lapítottak mint szar a fűben. Este 22.00 órakor a város a szó szoros értelmében „ meghalt „ az utcák teljesen kiürültek, valahol mindenki félt valamitől. A sértett feltételezett útvonalát feltérképeztük és megkezdődött az igazi talpas nyomozói munka, a házalás. Az utca két oldalát felosztották a nyomozók között és mi a sértett fényképével a kezünkben, házról házra járva, mindenhová bekopogva végeztük adatgyűjtő munkánkat. Az emberek gyilkossági ügyekben – hisz a történtek őket is nagyon megrázták – készségesek, segítőkészek. Aki látta az áldozatunkat, és annak útirányát, megkértük, hogy fáradjon be a kapitányságra, ahol már a kollégák várták és kihallgatták tanúként. Sikerült olyan tanukat felkutatnunk, akik látták sértettünket 19.00 óra körüli időben a város központjába a vár irányába menni. Egy másik csapat a szórakozó helyeken folytatott adatgyűjtést tanúkutatást. Végig járták az összes éttermet, presszót, diszkókat, kocsmákat, borozókat. Ez is sikerre vezetett, hisz találtak olyan tanút, az egyik várhoz közeli borozó pultosát, aki személyesen is ismerte az áldozatot. A tanú elmondta, hogy előző este úgy 20.00 óra körüli időben a sértett bement a borozóba és kérdezte tőle és az ott lévőktől, hogy nem látták e véletlenül a kutyáját, mert az megszökött otthonról. Sajnos senki nem tudott neki segíteni. A tanú továbbá elmondta, hogy kik tartózkodtak abban az időben a szórakozó helyen, ezen személyeket is felkutattuk, akik hasonlóan adták elő a történteket. A pultosunk szerint 20.30 órakor amikor kiment az utcára cigizni, a sértett még mindig a központi téren téblábolt és embereket megszólítva a kutyája után érdeklődött. Természetesen megkérdeztük, hogy kiket látott még a téren ebben az időben, akiket tudott azokat vagy névről, vagy gúnynévről megnevezte. Egész éjjel meg sem álltunk, „termeltük be” az embereket a kapitányságra. Hajnalban kényelmesen egy faszéken ülve bóbiskoltunk talán egy órát, majd reggel 07.00 órakor az egész csapatnak eligazítás. Kisparancsnok ismertette az eddig beszerzett adatokat és meghatározta és leosztotta a következő feladatokat. De még mielőtt elindultunk volna rámutatott az egyik asztalon lévő hatalmas házi zsírral megkent és töpörtyűvel megszórt frissen sütött kenyérgálosra, majd jó étvágyat kívánt. Laci még az éjjel elment a helyi pékségbe és az ottani vezetővel megbeszélte, hogy reggelre nekünk csináljanak reggelit. Itt szeretnék egy pár sort írni az én, a mi Lacinkról. Daragó László „ Kisparancsnok” egy fantasztikus ember, neki köszönhetem azt amit a rendőri pályán elértem.1981. áprilisban szereltem fel a rendőrség állományába Mezőcsátra, mint egyenruhás őr járőr. Itt találkoztam vele először. Ő volt a bűnügyi osztály vezetője. Fájó szívvel, kicsit irigykedve néztem amikor a bűnügyes csapat a vezetésével helyszínre indult. Titkolt vágyam az volt hogy én is nyomozó és annak a munkának a csúcsát jelentő életvédelmi nyomozó lehessek. A munkámat feltehetően jól végeztem, mert egy pár hónap elteltével Laci az udvaron megállított és megkérdezte, hogy lenne e kedvem az osztályán dolgozni. A válaszomat tudjátok, így már szeptember 01-től a bűnügyes lettem. Laci nagy türelemmel tanított, nevelt, segített, és ami lényeges tette mind ezt mosolyogva. Rengeteget tanultam tőle, mindenféle helyszínre kivitt, mindent megmutatott, elmagyarázott, velem volt amikor az első tanút, az első gyanúsítottat kihallgattam. Bármilyen kérdésem volt készségesen segített. Beiskolázott a zászlósképzőbe, majd szorgalmazta, hogy jelentkezzem a Főiskolára. Közben Laci a megyei Életvédelmi Alosztály Vezetője lett. 1988. júliusban végeztem el a Főiskolát, utána szabadság, de ahogy megkezdtem a munkát, már telefonon keresett és kérdezte, lenne e kedvem mellette dolgozni. Azonnal bólintottam és szeptember 01-től már Miskolcon dolgoztam. Segített hogy családommal lakást kapjak, megszervezte a költöztetésemet, addig nem mentek haza, míg minden bútor nem került a helyére. A srácok örömmel fogadtak, szinte pár nap alatt sikerült a beilleszkedésem. Laci itt is mindenben segített, de nem csak nekem, mindenkinek. A csapatot mindig tudta motiválni személyes példamutatásával. Igazi kis család voltunk, nem csak a munkában, hanem a szabadidőben is. Családok össze jártunk, negyed évente alosztály, névnapi bulik, közös focizás. Hihetetlen kapcsolati rendszere van, szerintem nincs az országnak olyan pontja, ahol ne ismernék. Nagyon határozott, szókimondó, álláspontja, véleménye mellett kitartó ember, akinek ebből sok konfliktusa volt a vezetéssel. Az embereiért tűzbe ment volna, de mi is érte. Ha munkánk során napokig távol voltunk, Ő biztos hogy megszervezte, hogy legyen mit ennünk, tudjunk hol pihenni. Hát ilyen ember Ő a mi Kisparancsnokunk!!!