Versényi Miklós - Múmia II. rész

A helyszín a város külterületén lévő régi típusú parasztháznál volt. Az utca és a ház környéke tele kíváncsiskodó, bámészkodó szomszédokkal, emberekkel. A kocsiból kiszállva egy olyan telket találtunk, amit a vastag, több helyen karvastagságú gaz kb. 3 m- magasságig teljesen benőtte. A házat szinte nem is lehetett látni. Mint ha csak a Csipkerózsika film peregne előttünk, a sűrű gazban egy ember szélességű csapás volt kijárva. Azon elindulva, néhol egészen lehajolva törtünk át a bozóton és reménykedtünk, hogy csak elvezet a házig. Végre a házhoz értünk, már a nyitott ajtón keresztül érzetük a jellegzetes, semmihez nem hasonlítható szagot. Mielőtt megkezdtük volna a helyszíni szemlét, a törvényi előírásnak megfelelően, két kívülálló személyt kellett keresni, akik mint hatósági tanuk vesznek részt az eljárásban. Szerepüket úgy tudnám egyszerűen megfogalmazni, hogy valami társadalmi kontroll félét gyakorolnak a munkánk felett. Azt igazolják, hogy a hatóság mit ténykedett a helyszínen, mit állapított meg, mit hol talált, milyen nyomokat rögzített. Ezek a személyek a jegyzőkönyvet is aláírják. Nem egyszerű ilyen embereket felkérni, főleg ha a szemle tárgya egy elhalt, jelen esetben nem is akármilyen. A körzeti megbízott nagy nehezen hozott két embert, de azok ahogy a küszöböt átlépve megérezték a szagot, hátra fordultak és szó nélkül hanyatt homlok, csapot papot otthagyva elmenekültek. Végül a jegyzőkönyvben rögzítettük, hogy nem volt olyan személy aki vállalta volna ezt a szerepet.
A helyszín leírása:
Vannak olyan emlékezetes ügyek, ahol az ember soha nem felejti el a helyszínt, a mai napig szinte film szerűen látom magam előtt. A ház külső fala koszos, elhanyagolt volt, sok helyen pergett a vakolat. Az ajtón belépve egy kis előtérbe jutottunk, onnan jobbra egy kicsi helység volt, az ajtóra akasztva ruha fogason egy férfi ing lógott, egy fa lóca tetején élére hajtott szürke férfi nadrág volt letéve. Ebben a helységben volt egy koszos rossz állapotú dikó. Ebben a kis részben életvitel szerű tartózkodás nyoma nem volt látható. Balra belépve, egy valamikori konyhába jutottunk, az ablak olyan koszos volt hogy csak kis fény szűrődött be rajta. A konyha asztalon egykor világos színű viaszos vászon terítő, melyen kb. fél centi vastagságban fekete zsíros kosz volt látható. Az asztalon, több éves zöld, fekete penészes, pókhálóval beszőtt ételmaradékokkal szennyezett tányérok és lábasok voltak. A korábban meszelt falak, most feketének tűntek, csak néhol világított egy egy szürke folt. A konyhából jobbra nyílt a nagyszoba, itt már olyan orrfacsaró szag fogadott, hogy nekem is nyelnem kellett egy jó nagyot. Jellegzetes rothadó hullaszag keveredett a kosz az áporodottság, a több éves szellőztetlenítés, a légyirtó, valamint a szalmiákszesz szagával. A bűzt harapni lehetett és szerintem az csontig hatoló volt. Én még napokig éreztem az orromban és a számban azt az irgalmatlan ájert. Persze ahogy most írom, ugyan ezt diktáltam Melcsikének, akin látszott a döbbenet, de hősiesen kitartott. A szoba aljzata döngölt sárból volt, azt térd magasságig teljesen beborította az összegyűrt újságpapírok tömkelege. Ajtón belépve a bal oldalon a sarokig két darab kétajtós faszekrény a tetején egymás mellett teli és használt Chemotoxos légyirtó flakonok, valamint üvegekben szalmiákszesz. A koszos ablakon itt is alig szűrődött be valami fény. Megpróbáltam az ablakot, kinyitni, de az a kosztól be volt szorulva. Az ablak párkányon millió számra a döglött zöld és minden féle színű legyek tetemei és bebábozódott légyálcák voltak. Ajtótól jobbra kis asztal annak tetején, valamikor fehér színű Tünde típusú hordozható televízió van, mely jelenleg fekete színű a kosztól. A plafonról mindenütt, mint a horror filmekben 10 és 80 cm hosszúságú, megvastagodott pókhálók lógnak. A jelen lévő bűnügyi technikus videó és fényképfelvételeket készít. Melcsike jelzi, hogy ki szeretne menni egy kicsit levegőzni, de marasztalom, hogy ha most kimegyünk akkor ismét meg kell majd szoknia a szagot ha vissza jövünk. Amúgy sem tudott volna szegénykém kimenni, mert a Kisparancsnok ott állt az ajtóba és vissza tuszkolta Őt. Tapasztalatból, mindketten jót akartunk neki. A szekrénysorral szemben régi típusú dupla fa kerevetes ágy látható, mindkét oldalon kis éjjeli szekrény. Szemből a bal oldali ágyrészen valamikor fehér színű, most sötét szürke párna, lepedő, és paplan van, olyan állapotban ahogy az ágyból kikeltek. Az éjjeli szekrényen működő ébresztő óra, beállítva a 04.45 órára. Ezen az oldalon az ágy lábrészénél kis asztal, mellette faszék. Az asztalon újságpapír, tetején koszos fanyelű kés, egy kb. negyed kiló frissnek tűnő kenyér, szalonna, és megkezdett hegyes zöldpaprika, papír zacskóban bontott kilós só, valamint fél literes barackpálinkás üveg, alján kb. 1 dl, zavaros folyadék,.melynek pálinka illata van. A dupla ágy jobb oldali része kb. 80 cm magasságban be van ágyazva., tetején kockás pléd, azon rengeteg elpusztult légy és légyálca van, alatta koszos, paplan az alatt dunna. Dunnát eltávolítva egy félig mumifikálódott női holttestet találunk, felöltözött állapotban, hanyatt fekvő testhelyzetben két karja elől a mellkasnál keresztbe téve. A holttest feletti dunna és az alatta lévő lepedő és a matrac hullalével, savóval szennyezett. Közben megérkezett a rendőrorvos. Szeretett dokink szokásához híven kissé kapatos volt, úgy hogy amikor az elhalt fölé hajolt a nyakkendője annak szájába lógott, és ha a Kisparancsnok nem kapja el hátulról a zakó nyakrészénél, akkor bizony ráesve közelebbi kapcsolatot létesített volna szegény hullával. Jót mosolyogtunk és ezzel kissé oldottuk a feszültséget., nagy balhé akkor tört ki, amikor megfogta az elhalt lábát, azt oldalra megemelte, persze, hogy a láb közötti viaszos masszát képező lágy részek, mállani, foszlani kezdtek. Ekkor megszólalt, „ na ennek sem lesz gátrepedése „. Na ekkor mindenkiből kitört a röhögés. Ciki volt mert ki tudja mit gondoltak az utcán várakozó emberek. Szegény dokit sokszor megviccelték a kollégák.
Egy másik helyszínen a holttest egy fészerben feküdt, feje alatt össze tekert kerti locsoló slag. Az egyik kolléga véletlenül rálépett a slag egy darabjára, a nyomás következtében a hulla feje bólintott egyet. Dokink megjött szemrevételezte a helyszínt, majd leguggolt a holttest mellé, kolléga ekkor taposott, fej bólintott, dokink majdnem hanyatt eset a meglepetéstől, azonnal légzést ellenőrzött, pulzust keresett, kolléga meg csak taposott. Dokink egyre izgatottabb lett letérdelt és már kezdte volna a szájból szájba történő légbe fúvásos újraélesztést amikor elárulták a trükköt. Zajlott az élet. Most ugye nagyon morbidnak és kegyeletsértőnek tűnik az hogy mi akkor ott hulla fölött harsány nevetésbe törünk ki, de abban a feszült helyzetben, ez a beszólás ezt váltotta ki, vagy a tudatunk alatt így védekeztünk a borzalom ellen. Az orvos szerint a halál beállta a szemlét megelőzően 5-6 hónappal következhetett be. A holttesten ránézésre külsérelmi nyom nem volt észlelhető, de úgy döntöttünk, hogy a hullát ott helyben nem mozgatjuk, beszállíttatjuk a megyei kórház proszektúrájára, ahol másnap megtörténik a halottszemle és a boncolás. Mindent leírtunk, a technikusok a szükséges felvételeket elkészítették. A helyszínen, erőszakra dulakodásra utaló nyomot nem találtunk, ami idegenkezűségre utalt volna, így a szemlét befejeztük. A végére Melindán már semmi nem volt látható a korábbi félszből, feszültségből. Tudtuk, hisz ezeket az érzéseket, mi is valamennyien átéltük az első szemlénk után Neki most már jöhetett bármilyen hulla, élesben, átesett a tűzkeresztségen.