Versényi Miklós - Edelény IV. (befejező) rész

Józsi vallomásának lényege:
A kérdéses napon délután l7.00 óráig alkalmi munkában dolgozott, és meg is kapta a többnapi bérét, 10.000 Ft-ot. Benn a városban megivott egy sört, majd elindult kedvenc helyére a Bányász Klubba. Ott találkozott az utcájukban lakó fiatal sráccal Lacikával, meghívta egy sörre és leültek egy asztalhoz. Pár perc elteltével megérkezett Jenő is, akit szintén régóta ismert. Rögtön előkerült a kártya és elkezdtek pénzben ferblizni. Először nyerésben volt, majd egyre emelkedtek a tétek, és hirtelen veszíteni kezdett. Szerinte Jenő cinkelt lapokkal játszva csalt. Kb. 20.30 óra lehetett az idő amikor Jenő már az összes pénzét elnyerte. Nagyon mérges lett felugrott és kiabálni kezdett, hogy csalással nyerték el a pénzét. Jenő ezt tagadta és közben az édesanyját lekurvázta. Ekkor dulakodni kezdtek, de a büfés néni kizavarta őket a klubból. Azt utcán még tovább veszekedtek, és így értek el a roma sor felé vezető utca sarkához. Ott Jenő felajánlotta, hogy ad kölcsön pénzt, hogy folytatni tudják még a kártyázást és ad esélyt, hogy a pénzét vissza nyerje. Meg is nevezte azt a házat ahová elmennének kártyázni. Ismerte a helyet, tudta, hogy a sor mögött lévő mezőn keresztül menve jutnak oda a leghamarabb.
Már teljesen sötét volt amikor elindultak, a kis utcán mentek és elértek a szélső ház sarkához ahol a mező kezdődött. Ott Jenő elkezdte húzni, hogy nem is tud kártyázni, bármikor elszedi az összes pénzét. Megint szó szót követett és amikor Jenő ismét lekurvázta az édesanyját, hirtelen a kerítéshez lépett, onnan egy mozdulattal kitört egy kb. 1,5 m hosszú és 10 cm széles keményfából készült lecet és ugyan azzal a lendülettel Jenőt fejbe vágta.
Jenő az ütéstől megszédült, elesett majd gyorsan felugrott és rátámadt, amit ismét egy ütéssel védett ki, majd elkezdte ütni vágni a sértettet, aki a kezét felemelve próbált védekezni.
Jenő ekkor már szédelegve az ösvényen szaladva menekülni kezdett. Ő és Lacika rohantak utána és közben többször hátulról fejen és háton ütötte, amitől az a földre esett. Ekkor mellé lépve fentről lefelé el kezdte ütni a vastag karóval Jenő fejét arcát, ahol csak érte. Nem tudja, hogy hányszor sújtott le, mert teljesen elborult az agya, csak arra emlékezett, hogy Jenő hangosan zihált, hörgött, és fújta ki az orrán és a száján a vért, „mint a leszúrt disznó.”Kérdésre elmondta, hogy ott a földön már csak Jenő fejét az arcát ütötte.
Természetesen rákérdeztünk, hogy a társa Lacika ez idő alatt mit csinált. Elmondása szerint amikor menekült Jenő akkor megpróbálta a lábát kirúgva elgáncsolni, többször el is találta. Miután Jenő már nem mozdult, akkor Lacika kikapta a kezéből a karót és egy pár esetben Ő is megütötte a sértettet, akiről nem tudta megmondani, hogy ekkor még élt e vagy már meghalt. Ahogy ott álltak a szétvert ember felett, Lacika hirtelen leguggolt, majd az áldozat zsebeit átkutatva, az abban talált pénzt kivette és átadta Józsinak. Az eltulajdonított összeg 20.000 Ft. volt, amiből 5.000 Ft-ot adott Lacikának. Ő másnap a pénzből élelmet és cigit, valamint italt vásárolt, amit a család el is fogyasztott, hogy Laci mit csinált a pénzel nem tudta. Ezt követően gyorsan tovább mentek a mezőn és távolabb a gazba bedobta a fakarót. Majd gyorsan haza mentek, de útközben megfenyegette Lacikát, hogy ne beszéljen senkinek hogy mit tettek, meg amúgy Ő is benne volt hisz többször meg is ütötte a Jenőt.
Otthon a család már aludt, Ő a ruháját levette azt az udvaron lévő dézsában kimosta, míg a cipőjét az utcai nyomós kútnál sikáló kefével lesúrolva lemosta.
Elmondta, hogy nagyon megbánta amit tett, de teljesen elborult az agya, egyrészt hogy a pénzét elnyerték, másrészt meg hogy az édesanyját szidták. Látszott rajta hogy valóban megkönnyebbült, hogy beismerte a tettét. Megkínáltam még egy cigivel, közben elkészítette Misi az őrizetbevételi határozatot. Elmondtam neki, hogy most egyelőre három napra őrizetbe fog kerülni, majd biztos hogy le is tartóztatják, de majd édesanyja hozhat be neki ruhát meg csomagot. Megnyugodva hálálkodott, hogy mi milyen rendes emberek vagyunk, mert Ő azt hitte, hogy majd kiverjük belőle a balhét. Bár a legszívesebben azt tettem volna vele, de közöltem, hogy nálunk ez nem divat, mi csak törvényesen járunk el – persze úgy megkajálta a kamu véres ruha dumát, ahogy azt kell.”
Ezt követően levittem a fogdára, ott átadtam az öröknek.
Közben befejeződött Lacika kihallgatása is, Ő továbbra is mindent tagadott. Még azon a napon a kollégák kimentek Edelénybe és Józsi által elmondott helyen felkutatták és le is foglalták az elkövetés eszközét, melyet később bűnjelként csatoltuk az ügy irataihoz.
Persze az egész csapat boldog volt Csacsó főnök irodájában egy láda sör mellett kibeszéltük az ügyet, majd betámadtuk a Hági sörözőt, de hogy a csapatnak ne legyen hiányérzete az éjszakát a Dajcsiban már vakolatpergető énekszóval fejeztük be.
Az ügymenetnek megfelelően az iratokat szépen összerendeztük és átadtuk a vizsgálóknak. Két nap után szóltak a vizsgálók, hogy menjek beszéljek Józsikával, mert csak velem hajlandó szóba állni, csak bennem bízik. Felhoztam a fogdáról és cigizés közben elmondtam, hogy én már nem foglalkozom az üggyel, mert sajnos más emberölésben kell nyomoznom, de legyen nyugodt „Ő már jó kezekben van” és a jövőben a kijelölt vizsgálóval tartsa a kapcsolatot, ha további kihallgatás lesz akkor mondjon el mindent de ugyan olyan őszintén mint nekem. Pár napig még kénytelenek voltunk Edelénybe kijárni, mert olyan információnk volt, hogy Budapestről a temetésre érkező nagyszámú rokonság vérbosszút esküdött az elkövetők családja ellen. Személyesen megkerestem a helyi vajdát és kértem, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ne folyjon több vér a városban, álljanak el a családtagok a bosszútól, ne legyen önbíráskodás, azt bízzák a törvényre és a bíróságra. A vajda pozitívan állt a dolgokhoz és megígérte, hogy nem lesz megtorlás.
Az elkövetők lakhelyének közelében a nap 24 órájában váltásokban mindig volt járőr. A városban nyomozóportyával és megerősített járőrszolgálattal biztosítottuk a közrendet, közbiztonságot a temetés befejezéséig. Az egyik este az életes csapat betért a fő utcán lévő zenés presszóba, ahol rengetegen voltak. Belépésünkkor a levegő is megfagyott, a zenekar is leállt. Harsányi Ati és Toronyi Misi mentek oda a zenészekhez és biztatták a bandát, hogy csak játszanak nyugodtan tovább, nyomjanak jó rocki számokat. Na innen kezdve állt a bál, fogyasztottunk becsületesen ahogy egy hivatásoshoz illik, A helyiek is egyre jobban elengedték magukat, küldték nekünk a piákat rendesen. Melindát és a kis gépíró kolleginát Lencsikét folyamatosan táncoltattuk, végül már a pincércsajokat is elvittük egy egy fordulóra. Már záróra lett volna, de a presszó vezetője nem mert szólni, így mindenki örült, mert hajnal kettőig nyomtuk a bulit. Érződött a helyieken is hogy felszabadultak valami nyomás alól, rólunk is lejött egy nagy teher, mert ismét sikeresen felderítettünk egy ismeretlen tetteses emberölést. Megmutattuk Edelénynek, hogy mulatnak a megyei életes zsaruk.
Természetesen megvártuk a halotti tor végét és azt hogy a rokonság elhagyja a várost.
Később az ügy előadójától megtudtuk, hogy szembesítés után Lacika is beismerte közreműködését az emberölésben. Ebben az ügyben sem tudtuk, hogy milyen ítélet született, de biztos vagyok abban hogy sok éven át gondolkozhattak a rács mögött, hogy mit is tettek azon a késő őszi estén.

Végül álljon itt Jenő kedvenc volt mondása, hogy minden benne van a pakliban, és csak a Jóistenke tudja, hogy milyen lapot dob nekünk. Jenőnek most a halált dobta, amit már nem tudott überelni, felülütni.